Hidrológiai Közlöny 1968 (48. évfolyam)

11. szám - Dr. Takács Sándor: Egy oxidációs árok próbaüzeme komplex vizsgálatának tanulságai

Hidrológiai Közlöny 1968. 10. sz. 512 SZENNYVÍZTISZTÍTÁS Egy oxidációs árok próbaüzeme komplex vizsgálatának tanulságai* Dr. TAKÁCS SÁNDOR** A korszerű szennyvíztisztító berendezések közül az oxidációs árok hazánkban is egyre jobban elterjed. Az üzemeltetésre már sok a külföldi tapasztalat is [1, 2, 3, 4,] azonban az üzemeltetés konkrét vizsgálati módszereit a hazai sajátosságok figyelembevételével lehet és kell meghatározni [5, 6, 7, 8]. Az oxidációs árok, mint arra korábbi cikkünkben is rámutattunk [9], alkalmas a házi szennyvizek biológiai tisztítására. Higiénés ós műszaki szempontból egyaránt fontos, hogy a tervezett műtárgyak rendeltetésszerűen üzemeljenek, s a tervezett technológia minden körülmények között biztosítsa a tervezett hatásfokot. A technológia és hatásfok részletes ellenőrzésére a próbaüzem megfelelő lehetőséget nyújt. A helyes üzemeltetésről következtetést viszont csak akkor vonhatunk le, ha a vizsgálatok száma kellő mórtékben nagy (pl. naponkénti mintázás, folvamatos ellenőrzés, 24 órás mintavételezés stb.). A Borsodi Szénbányák Beruházásában létesített alberttclejn oxidációs árok próbaüzemét vezettük több, mint két hónapon keresztül. Az oxidációs árok próbaüzemeltetésekor lehetőségünk volt annyi mintát venni és a berendezést oly gyakran ellenőrizni, hogy vizsgálataink eredményeiből a helyes üzemeltetés feltételeit megállapíthattuk. Módszerek A szennyvíztisztító oxidációs árkot a Bányászat i Tervező Iroda (BATI) tervezte. A tervezés 1962-ben indult meg, amikor hazai tapasztalatokkal még nem rendelkeztünk, így a vizsgálatunkkal feltárt néhány, az üzemeltetést gátló hiba érthetővé válik. Műtárgyak és méretezés: Az oxidációs árok 1400 lakosegyenértékre (továbbiakban leé) tervezett műtárgy 210 m^jnap kapacitással. Az utóülepítő oly dortmundi medence, mely két órás tartózkodást biztosít, térfogata .'13,6 m

3, a fertőtlenítő medence pedig fél órás behatású. A szennyvíz gravitációsan jut az átemelő telepre s durva rácson átvezetve kerül az átemelő 25 m

3-es szívóaknájába. Innen terv szerint két darab, egyenként 200 liter/perc teljesítményű TASp. 620 típusú és VZTP. 214/4 típusú elektromotorral egybeépített szivattyú továbbítja a szennyvizet az oxidációs árokba. A nyomóvezeték 6—700 m hosszú, 80 mm átmérőjű azbesztcement nyomócső. Az átemelő telep szivattyú üzeme — terv szerint — automatizált (a próbaüzem alatt végig kézi, kapcsolásos üzem volt szakaszos szennyvíz átadással). Az árok fala és alja betonlapokkal burkolt, 2.5 m

2 keresztmetszetű, 1,0 m fenékszélességű, 6/4 rézsűkkel. A beépített forgókefe — lemezrotor — 10 cm vízbemerüléssel, percenként 120 fordulattal biztosítja a 30 cm/sec vízmozgást. A kefe hossza 2.6 m, mely a szükséges oxigén bevitelét biztosítja. * A Magyar Hidrológiai Társaság Borsodi Csoportja. „Víztisztítási kérdések" tárgykörű tudományos ülésén 1967. február 28 és március 1 közt elhangzott előadás. ** Borsodmegyei KÖJÁL, Miskolc. 7. ábra. A vizsgált szennyvíztisztító berendezés helyszínrajza Puc. 1. FÍAan uccAedyeMoeo oOopydottanun, npedna3iia<ienitoeo ÖAH omicmKu cmommx eod Fig. 7. Layout of the sémage treatment plánt investigated A kefe csapágyai nem állíthatók, így a bemerülés mértékét az árokból elfolyó szennyvíz bukóélének állításával lehetséges csak szabályozni. Az elfolyó bukóéle mellett készült az árok iszapzsompja és tolózár aknája is fi. ábrán látható). A szivattyú aknában két TASp. 613 típusú 175 liter/perc teljesítményű szivattyú van, melyek az utóülepítő iszapját nyomják az árok illetőleg iszapágv felé, valamint az árok iszapzsompjából szállítják az iszapot a szikkasztó ágyakra. Terhelési számítások: A telepre érkező szennyvíz minősége az átlagos házi szennyvíztől eltérően igen híg. A napi szennyvízmennyiség 67%-a (140 köbméter) fürdővíz, 5%-a (10 m

3) konyhai szennyvíz, 28 százaléka (58 m

3) fekáliás szennyvíz. Ennek megfelelően az árok ötnapos biokémiai oxigén igénye (továbbiakban BOI

5) 30 g/leé. A napi BOI

s igény, tehát 42 kg. A tisztítás megkívánt mértéke a terv szerint az utóülepítőből elfolyó szennyvízben mérve maximálisan 30 mg/liter BÓI

5. Fentieknek megfelelően a terv szerinti fajlagos BOI

5 terhelés ahol a Tb — BOI

5 kg/m

3 (az árok fajlagos biológiai terhelése) Gtz—szárazanyag kg/m

3 (az árok fajlagos szárazanyag tartalma). A berendezés próbaüzemét 1966. július 2-án kezdtük és szeptember 14-ón fejeztük be. A mintavételi helyeket (1. nyers szennyvíz, 2. oxidációs árok után, 3. utóülepítő és 4. fertőtlenítő után) úgy választottuk meg (lásd 1. ábra), hogy a vett minták alapján a berendezés, illetőleg a műtárgyak hatásfokára következtetni lehessen. A próbaüzem két időszakra oszthat ó: I. időszak 1966. július 2—augusztus 1. II. időszak 1966. augusztus 8—szeptember 14.