Hidrológiai Közlöny 1968 (48. évfolyam)

11. szám - Könyvismertetés

Horváth L.—Szalontai G.: Gellért fiirdő Hidrológiai Közlöny 1968. 11. sz. 511 3aTb CBoe BjiiiHHHe H3-3a yBe^H'ienHoft .nenpeccHH (H npo­aoji>KHTejibnofi), B03HHKaromeö B CHCTeMe IICTOHHHKOB. riOA BJlHíIHHeM II3MeHeHHJI CT05IHH5I ropii30HT0B p. FLYHAII TO>Ke MOH<HO NAÖJIIOFLATB II3.\IEHEHNE TeMnepaTypbi BOAU ncTOMHHKOB. B c.iyiae HeBbicoKHx I-OPH30htob Teinnepa­Typbi MCTOMHHKOB Bbiuie, a B cjiyMae öojiee BMCOKHX ropn­SOHTOB Te.MnepaTypa BOAM IICTOMHHKOB HH>Ke. Ha ocnoBaHHH BOAOxHMimecKwx HCCJieflOBannii MO>KHO öwjio yroMHHTb, MTO He öbiji Henocpe/iCTBeuHbifí npopbiB AYHAIÍCKOÖ BO^M, HO B neKOTopbix MCTO^HHKAX MO>KHO OMYTHTB xapaKTep syHaíiCKofi BO/TU. B OKPECTHOCTH CHCTEMBI HCTOHHHKOB TETCYMAH, B iipHnoBcpxHocTHbix CJIOÍIX, rpyHTOBaíi BO«a hjih yTeieH­Hbie BOAW B cjiyqae aBapiin ceTH BoflonpoBOflHoii CHCTeMbi CTOJIHUU Morjiw GBITB oflH03Ha iiH0 BHÍIBJIEHBI B öacceiÍHe IICTOMHHKOB BCJie^CTBIie BOAOXIIMIIHeCKHX HCCiieflOBaHHÍÍ. CncTeMaTH^ecKH npoBeaeHHbie ruapojionmecKHe n BOfloxH.MHMecKiie nccjieaoBaHHH TpefjyioT npeaocTopo>K­HOCTb no OTHOUieUHIO B03M0>KHblX HOBblX B0«03a60p0B HJ1II YBEJIHIENHH flenpeccmi B OKpecTHOCTH rpynnbi IICTOHHII­KOB Ns I jie^eSHHUbi rejuiepT. CooTBeTCTBeHHo BbimecKa3aHHbiM H B uejiíix oGecne­lieHHÍl OCHOBHblX npOeKTHblX flaHHblX flJIfl pa3BHTHH jie­MeöHimbi TpeöyioTCH sajtbHerniiiie ciicTeManmecKHe THA­ponorn<iecKne H BOfloxHMHiecKHe iiccjie/iOBaHHH. OCHOBHOC cooöpa>KeHne CTaTbH npo3Byqaiiocb Ha ceeCHH BeHrepcKOTO rnapojiorjmecKoro OSmecTBa, npo­BeaeHHofl B 29 Honöpíi 1944 r., Kor^a aBTop AOKiia^biBaji o pe3yjibTaTax cncTeMaTimecKHx rH^pojiorfmeCKHx Ha­ŐJiioffeHHft rpynnu HCTOIHHKOB JVa I jiene6HHi;bi rejuiepT. no H3MepeHHHM, NPOBEAEHHBIM B CBH3H C yKa3aHHbiMii HCT0MHHK3MH B 1942—1944-bix roaax nojiynuiH pa3Hbie no TeivinepaType BOAM. nocne 3Toro nepuo/ia H3MepeHiia ripoflOJDKanucb H flonojinmincb cncTeM'aTnnecKiiMn XHMII­MeCKHMH H SaKTepHOJIOrHHeCKHMH UCCJieflOBaHHHMII, n cflejiaHHbie B TOM nepno«e cooőmeiiHH ny>KAaioTC>i B He­KOTOPOM flonojineHim. CTaTbíi Owjra cocTaBJTena c yqeTOM HOBblX AaHHblX. Qucllengruppe Nr. I (les Ilellbads Gellért Dr. Horváth, L.—Szalontai, O. Dio Thermalwasserversorgung des Heilbada Gellért wird aus der Qucllengruppe I gesichert. Innerhalb der Qucllengruppe können mehrere Quellen abgegrenzt wer­den. Der Wíirmegrad der Quellenwassor ist nicht gleich, er ándert sich auch in der Zeit. Die Gründe der Verande­rungen können aufgrund von regelmassigen hydrolo­gischen, wassercheraischen und bakteriologischen Unter­suchungen auf mehrere Faktorén zurüekgeführt werden. Den Temperaturrückgang des Quellenwassers kann die Kühlwirkung des lauen Komponenten des erwáhm­ten Karstwassers verursachen, der als Folge der im Quellensystem hergestellten andauernden und erhöhten Depression zur Geltung kommen kann. Auch auf Ein­fluss der Donauwassorstandsánderung kann bei den Quellen eine Wármegradveranderung beobachtet wer­den. Bei Niedrigwasserstand ist die Temperatur der Quellenwasser höher, wahrend bei hohem Donauwasser­stand das Wasser des Quellensystems kiilter ist. Aufgrund der wasserchemischen Untersuchungen ist ein direkter Donauwassereinbruch nicht vorgekom­men, bei einigen Quellen war aber eine Verschiebung zum Donauwasser-Charakter bemerkbar. In der Umgebung des Quellensystems war im Quel­lenbecken zur Zeit der Schadhaftwerdung des Netzes der Hauptstadtischen Wasserwerke in der oberfláchenna­hen Schicht strömendes Grundwasser oder Sickerwasser als Resultat der chemischen Untersuchungen eindeutig ausweisbar. Die regelmassigen hydrologischen und wasser­chemischen Untersuchungen ermahnen hinsichtlich ei­ner ovcntuellen neuen Wasserentahme oder Depressions­erhöhung, in der Umgebung des Quellensystems Gellért Nr. I, zur Vorsicht. Dementsprechend sind für die Entwicklung der Báder, zwecks Sicherung von unentbehrlichen Entwurfs­Grunddat-en, weitere standige hydrologische und wassei ­ehemische Untersuchungen notwendig. Der Grundgedanke des Artikels wurde im Vortrag des Verfassers an der Faehsitzung der Hydrologischen Gesellschaft am 29. November 1944 über die Resultat e der stándigen hydrologischen Beobachtungen der Quel­lengruppe Gellért Nr. I besprochen. In den Jahren 1942— 1944 wurden laut den Messungen bei der Qucllengruppe Gellért Nr. I Wasser von verschiedenen Temperaturen beobachtet. Im seither vergangenen Zeitabschnitt muss­ten die damaligen Feststellungen mit Fortsetzung der Messungen und Erganzung mit standigen chemischen und bakteriologischen Untersuchungen gewissermassen erganzt werden. Dieser Artikel wurde mit Berücksich­tigung dieser Daten ausgearbeitet. Dr. Fekete István—Járányi György: Használjuk ki jobban öntözőberendezéseinkei. Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1967. (163 old. 80 á., 25 t.) A könyv elsősorban mezőgazdasági szakemberek részére készült, de számos részletkérdésben az öntözés műszaki vonatkozásaira is kitér, s elősegíti az öntözéssel kapcsolatos általános szemlélet fejlődését. A könyv első része az öntözéses gazdálkodás leg­újabb (1962—66. évi) tapasztalatait tényszámok alap­ján elemzi, s a hibák feltárására törekszik. Az öntözési kapacitások kihasználásával kapcsolatban az egyálta­lán nem használt berendezések problémájának tárgya­lása után a hordozható esőztető berendezések alacsony évi üzemóra-teljesítését, vízszállító kapacitásuk elég­telen kihasználását, az egyes berendezésekkel öntözött terület nagyságát, az öntözések számát, a kiadott víz­mennyiségeket és — külön fejezetben — a felületi ön­tözőtelepek alacsony színvonalú kihasználását vizsgálja. Az első rész továbbiakban az öntözési költségek elem­zésével. majd a tápanyagellátásnak, a talaj termőképes­ségének és az üzemi felkészültségnek az öntözés haté­konyságára gyakorolt hatásával, valamint az öntözés néhány gazdaságossági kérdésével foglalkozik. A könyv második része a hibák kiküszöböléséhez nyújt segítséget. Az öntözési módszerek ós öntözendő növények megválasztásának szempontjai után az öntö­zés előkészítésének és végrehajtásának legfontosabb szabályait foglalja össze, ismerteti a hordozható esőz­tető berendezések típusterveit, majd konkrét üzemi pédákon keresztül mutatja be az éves üzemeltetési ter­vek elkészítését és az öntözőgazdaság helyes szervezeti felépítését. Részletesen tárgyalja az üzemeltetés tech­nológiáját (kitér a korszerűbb üzemeltetési lehetősé­gekre is), az öntözőberendezések üzemzavarait ós elhá­rításuk módjait, végül a gazdaságossági számítások el­végzéséhez ad segítséget és egy konkrét példán keresztül az öntözéses gazdálkodás eredményességét vizsgálja; be­fejezésül pedig összefoglalja az öntözőberendezéseink jobb kihasználása érdekében szükséges főbb teendőket. Pálfai Imre

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents