Hidrológiai Közlöny 1968 (48. évfolyam)

11. szám - Dr. Horváth Lajos–Szalontai Gergely: Gellért, gyógyfürdő I. sz. forráscsoportja

504 Hidrológiai Közlöny 1968. 11. sz. Horváth L.—Szalontai G.: Gellért fürdő Úttest 2. ábra. Gellért I. sz. forráscsoport Puc. 2. rpynna ucmonnuKoe I M'teönuifbt reAAepm Abb. 2. Quellengruppe Gellért Nr. I Mérték 0 5 10 [m] i—i—i—i—i i i i. i • mát szállítaná, úgy a szivattyúk teljesítőképessége korrigálandó megfelelő tolózárállítással. A vízhozammérésekkel egyidőben a forrásmedence vizének hőfokát is észlelik, általában a forrásmedence azonos helyén, éspedig az oldalági vízgyűjtő árok és a medence árokrendszerének csatlakozásánál. A forrásmedence vízállásától függően hőfokmérést végeztek — alacsony vízállás esetén — minden forrásfejnél, vagy — magas vízállás esetén — csak a lejárólépcsőnél. Ugyancsak rendszeres vízkémiai ellenőrző vizsgálatokat is végeztek a forrásmedence vizéből, vagy — esetenként alacsony vízállási időszakban — az egyes források vizéből. A rendszeres vízhozam- és vízhőmérsékletmérések kezdetben a Műegyetem Ásvány és Föltani Tanszékén működő Forráskutató Osztály keretében történtek, majd 1952-től, ill. a kémiai elemzéseket 1957-től kezdődően a Fővárosi Fürdőigazgatóság laboratóriuma végezte. A Fürdőigazgatóság laboratóriumában ezen időszakban (1966. évvégéig) a Gellért Gyógyfürdő forrásainál és e területrészen mélyített kutaknál (VITUKI fúrásokat is figyelembe véve) kereken 340 teljes kémiai elemzést, valamint 300 bakteriológiai vizsgálatot végeztek. Megjegyezni kívánjuk, hogy ugyanakkor e forráscsoportra vonatkozó fellelhető összes korábbi, mások által végzett kémiai és bakteriológiai vizsgálatok száma csupán 140. Ugyanezen időszakban hasonló arányban történtek rendszeres mérések és vizsgálatok az összes többi budapesti gyógyfürdőt és strandot tápláló forrásoknál, ill. budapesti hévizeknél is. A hidrológiai megfigyelések folyamatossága és finomítása érdekében a Gellért Gyógyfürdő forrásainál egy regisztráló vízszintészlelő műszer, két rajzoló venturi hozammérő és két regisztráló távhőmérő is beépítésre került a Fürdő igazgatóság által beszerezve és felszerelve, ill. a laboratórium kezelésében. Gellért I. sz. forráscsoport hozamváltozásai A forrásmedencében a vízállás a mindenkori dunavízállásnak megfelelően és a ténylegesen termelt vízmennyiség függvényében változik. Amenynyiben a forrásból vízkivétel nem történik, vagyis a források feltörési magasságát („nyugalmi" vízszintjét) észlelték, akkor az a Duna vízszintjénél valamivel (dm nagyságrendű) magasabb értéket mutatott. A forrásban a „nyugalmi" vízszint azonban csak igen ritkán volt észlelhető, miután annak vizét a fürdőüzem vízellátása érdekében majdnem állandóan termelik. Az üzemi vízkivétel az igényeknek, ill. fogyasztásnak megfelelően különböző. Időszakonként egy, vagy két szivattyút üzemeltetnek, teljesen nyitott, vagy csak részben nyitott tolózárájlás mellett. Ennek megfelelően az üzemi vízszint nem követi a dunavízállás változását. A dunavízállás és a forráscsoport vízhozama közötti közvetlen összefüggés az ún. redukált vízhozam bevezetésével mutatható ki. A forráscsoportnál több alkalommal különböző dunavízállás mellett vízhozamgörbét vettünk fel, vagyis a különböző teljesítményű vízelvételhez tartozó üzemi szinteket mérve a? általunk vizsgált szakaszon egy egyenessel jól helyettesíthető Q—H görbe volt felrakható. Egyegy mérési időpontban, vagyis Q—II görbe felvételénél a dunavízállás közel állandó volt legalábbis elhanyagolható a változás mértéke az általános dunavízállás változásához képest. Az ily módon felvett Q—H görbe (egyenes) segítségével a rendszeres, időszakonkénti vízhozammérések tényleges adatait redukáltuk a forrástér padlószintjére, vagyis a 97,0 mAf. szintre. Ezek az értékek grafikusan ábrázolva jól követik a dunavízállás-változás idősorának görbéjét. Magas dunavízállásnál nagyobb hozam, alacsony dunavízállásnál kisebb hozam adódik (4. ábra). A Gellért I. sz. forráscsoport fentiek szerinti hozamváltozása, ill. a jelenlegi kialakítás mellett