Hidrológiai Közlöny 1968 (48. évfolyam)

11. szám - Dr. Horváth Lajos–Szalontai Gergely: Gellért, gyógyfürdő I. sz. forráscsoportja

Horváth L.—Szalontai G.: Gellért fiirdő Hidrológiai Közlöny 1968. 11. sz. 503 1. ábra. Gellért Gyógyfürdő környéki hévízfeltárások 1—10 VJTÜKI források Puc. I. PacKpumun mepMaAbmix ucmotnuKoe e oKpecnocmu AeneÓHUtibi reAAepm Abb. 1. Thermahvasseraufschliessungen in der Umgebung drs Heilbads Gellért kapcsolva, egységes forrásmedencét alakítottak ki. E munkálatok során falazták el a Duna felé meglevő csatornát, mely a forrás túlfolyó vizének elvezetését szolgálta. A forrásból a vízkivétel az árokrendszer egy pontján kialakított szívózsompból történik a gépházban elhelyezett szivattyúk segítségével. A forrásrendszerből az üzem igénye szerint termelik ki a vizet a szivattyúk teljesítményének megfelelő depressziót létesítve. Az 1911—14. évi átalakítási munkákat megelőzően a forrásból történt próbaszivattyúzás során több helyen hideg víz betörést észleltek. A korabeli jegyzőkönyvi feljegyzések szerint „két helyen karvastagságban betört a hideg víz, melynek következtében a nagymedencében a víz hőfoka 37°C volt". „A hideg víz beömlése az eszközölt faékekkel és faggyús kócokkal való betömés után még néhány napig tartott, de már csak kisebb mértékben mutatkozott." A dunavízállás ezen időszakban 3,26—3,88 in, azaz 99,91—100, 53 mAf. szintek között változott. Fentiek kivizsgálására, a hidegvíz-behatolás okának felderítésére, ill. annak megszüntetésére alakult szakértő bizottság tárgyalásai során a hideg víz eredetére vonatkozóan különböző vélemények hangzottak el, melyeknek konklúziója az volt, hogy „a beömlött víz egy része dunavíz volt, mely a lefolyóaknán jött be a Duna akkori magas vízállásánál fogva. A víz egy másik része talajvíz lehetett". A szakértő bizottság különböző javaslatokat tett a bajok kiküszöbölésére, melyek között szerepelt a forrásba történő belefúrás 30,0 m mélységelőirányzattal. A belefúrás a Gellérthegy körüli hévizek különböző érdekeltségi problémái miatt védőterületi-vízjogi okok következtében nem történt meg. A megoldás a Dunába vezető túlfolyócsatornának az elfalazása, valamint a medencefalazat kijavítása lett (2. ábra). A fentiek szerint átépített Gellért I. sz. forráscsoportból a későbbiek során a Gyógyfürdő hévízellátását zavartalanul biztosították. Az 1940-es évekig terjedő időszakban a Gyógyfürdő részéről a termál gyógyvízellátással kapcsolatban sem menynyiségi, sem minőségi (hőfokcsökkenési) problémát nem tapasztaltak. Ezen időszakban azonban nem voltak rendszeres ellenőrző hidrológiai megfigyelések, melyek során észlelhetők lettek volna az esetleges kisebb rendellenességek. 1941-től kezdődően történik rendszeres vízhozammérés a Gellért I. sz. forráscsoportnál. A mérést úgy végzik, hogy a forrástérből szivattyúzott vizet egy ismert alapterületű, ill. köbtartalmú medencébe szivattyúzva mérik a medencében egy bizonyos idő alatt a vízszint emelkedését, vagyis a szivattyúzott vízmennyiséget. Ugyanakkor a forrásmedencében állandó vízszintet kell biztosítani, és amennyiben a mérési időszak alatt a forrásmedencében a vízszint változna, vagyis a szivattyú nem a forrásrendszer tényleges pillanatnyi hoza-