Hidrológiai Közlöny 1968 (48. évfolyam)

11. szám - Dr. Hortobágyi Tibor: Az agrai, wazirabadi és okhlai víztározók növényi mikroszervezetei

Hortobágyi T.: Növényi mikroszervezetek Hidrológiai Közlöny 196S. 11. sz. 483 soknál az ivaros szaporodás ismeretlen, így nagy előnyük, hogy az előálló új alakoknak, a mutánsoknak nem kell isolálódniok. A szülőkkel történő keresztezés kizárt, nem olvadhatnak vissza a kiinduló taxonokba. A Chlorococcales ordoban magyarországi anyagon több genusnál megfigyelt párhuzamos morphosisok Indiából is előkerültek. így pl. a Scenedesmus granulatus \V. et W. f. disciformis Hortob., S. aeuminatis (Lagerh.) Cliod. f. globosus Hortob. et Németh, sőt újabb specieseknél is felléptek: S. nanus Chod. var. bicaudatus Hortob., S. intermedius Chod. var. bicaudatus Hortob., var. acaudatus Hortob. stb. iMegtaláltam a vastagtüskéjű Chodatella crassiseta Hortob., valamint a Chodatella quadriseta Lemm. var. biseta Hortob. taxonokat, melyeket 1965-ben a buzsáki halastavakból írtam volt le. A Diacanthos belenophorus Korschik. két alakja, a f. heterospinosus Hortob. és a var. monocanthos Hortob. morphogenesisükben teljesen analógok a Chodatella, Lagerheimia és a Scenedesmus genusokban észlelt morphosisokkal. Mind a négy genusban olyan zöldalgák találhatók, amelyek nagy oekologiai plasticitással rendelkeznek s a környezeti tényezők fajaiknál hasonló alakbeli megváltozásokat okoznak. E genusok fajaira különösen jellemzőek a lebegtetésre szolgáló tüskék nagyon változatos megjelenése s éppen a tüskék redukciójában mutatkozott meg a párhuzamosság. A t üskeredukciók kapcsolatba hozhatók a biotópok oldott szerves anyagokban dúsabb, határozottan eutroph vizével mind Magyarországon a buzsáki halastavakban, mind a megvizsgált víztározókban. Megfigyelésem szerint ugyanis a redukált tüskéjű telepek, vagy éppen a tüskétlenek gyakoribbak a szerves vegyületekben dúsabb vizekben, ahol a szervezetek a vízből kész szerves vegyületeket könnyen felvehetnek. Az ilyen táplálkozás pedig közismerten gyakori a Chlorophyceák Chlorococcales ordójában. Az ilyen környezetben a lebegést elősegítő berendezések, azaz a fény fokozott biztosítása tüskék révén, kevéssé jelentősek. Az anyagban a tüskékkel rendelkező taxonok nál igen gyakori a tüskék szokatlan" vastagsága. A Scenedesmus genusban eddig ezt már több hazai speciesnél megfigyeltem, a Chodatelláknál is előfordul, azonban Tetraédronoknál eddig még nem tapasztaltam. Most előkerült ja, Tetraédron caudatum (Corda) Hansg. speciesnek egy olyan varietasa, amelynél a tüskék hosszúak, amelett nagyon vastagok s nem tűhegy esek. Egy másik varietasánál pedig a sarkokon megjelenő tüskék aránytalanul kicsik, hajlottak, nagyon erőteljesek s tompa csúcsúak. Ugyancsak megerősítést nyert az is, hogy a Tetraédron specieseknél fellépő granulált membrana is párhuzamos morphosis. Újabb paralell morphosisok Új, párhuzamosan jelentkező bélyegeket is megfigyelhettem. így a Scenedesmus ovalternus Chod. var. indicus Hortob.-nál a sejtek pólusai lencseszerűen megvastagodnak. A meg vastagodás a sejtek hosszanti tengelyében a legerőteljesebb, onnan fokozatosan csökken és teljes átmenettel megy át a sejtfalba. Tehát lényegesen más, mint a pólusok gyakori dudorai, rücskei; azoktól határozottan megkülönböztethető. Ugyanilyen membranaalakulást tapasztaltam az agrai víztározóban észlelt Scenedesmus ecornis (Ralfs) Chod. var. virgatus Hortob. alaknál is, amelynél talán még határozottabb a pólusok széles, lencseszerű megvastagodása. A lencseszerű megvastagodásra irányuló hajlam a S. dactvlococcoides Chod. sejtjeinél szintén megmutatkozik. Két taxonnál az egymással érintkező sejtek membranajának középlemezei részben, vagy teljes egészükben feltűnően megvastagodtak. így az előbb említett Scenedesmus ecornis (Ralfs) Chod. var. virgatus Hortob. alakra nemcsak a lencseszerűen megvastagodott boltozatok a jellemzőek, hanem a pólusok közelében a középlemez mélyen benyúló vastagodásai is. A vastagodás mindkét sejtvégen az érintkező felületek %-éig nyúlik le. A Scenedesmus balatonicus Hortob.-nál még jobban feltűnnek az érintkező sejtek primaer membranainak erőteljes és egyenletes meg vastagodásai. Míg az előző taxonnál csupán csapszerűen nyúlnak le a vastagodások, addig a S. balatonicusnál az érintkező membranarészek végig megvastagodottak. A S. balatonicus a Balaton egyik jellegzetes, bár nem nagyon gyakori szervezete. A magyarországi példányokon— bár a Balatonon kívül más biotópokból is előkerült — e vastagodásokat eddig nem észlelték. A Scenedesmus Soói Hortob. esetében került elsőízben közlésre olyan alkatú coenobium, amelynél a tüskék vékonyak ugyan, de oszlopszerű alapból indulnak ki. Ez a jellegzetes tüskealakulás még több speciesnél is megmutatkozott, mint pl. a S. columnatus Hortob., S. coliaris Hortob. stb. Hasonló, de vele nem azonosítható morphosist figyeltem meg a víztározókban a S. opoliensis Richter f. crassicaudatus Hortob.-nál, ahol a vaskos, tompahegvű tüskék alapja feltűnően, pecsétnyomószerűen elszélesedik; ilyen továbbá a S. jamunai Hortob. és ennek a f. granulatus alakja is. A S. jamunai speciesi rangra emelését egyéb morphologiai jellegek is indokolják. Különleges helyet foglal el a párhuzamos morphosisok között a var. cornutus névvel illetett alakulás. Indiai anyagban ugyan csupán a Scenedesmus opoliensis Richter var. cornutus-nál figyeltem meg. Jellemzi az ilyen coenobiumokat a nagyon vastag tüskék, amelyek alapjuk felé annyira elszélesednek, hogy valósággal körülölelik az egész szélső sejtvégeket, mintha gyűszűszerűen védenék. A tüskék már nem is nevezhetők tüskéknek, hanem a szarv kifejezés találóbb rájuk. Párhuzamosan fellépő morphosisnak azért tarthatom, mert e vizsgálatokkal egyidőben a magyarországi buzsáki halastavakban teljesen hasonló alakulásokat figyeltem meg a S. quadricauda (Turp.) Bréb., a S. opoliensis Richter és a S. protuberans Fritsch fajokon belül. Az algák széles körű elterjedése A jamunai víztározók mikroszervezetei alátámasztják azt a felfogást, mely szerint az algák között sok az ubiquista, az eurvtop és eurytherm