Hidrológiai Közlöny 1968 (48. évfolyam)
10. szám - Dr. Karácsonyi Sándor–dr. Scheuer Gyula: Laza üledéken áttörő források foglalásának esetei
Hidrológiai Közlöny 1968. 10. sz. 474 VÍZELLÁTÁS • Laza üledéken áttörő források foglalásának esetei Dr. KARÁCSONYI SÁNDOR — Dr. SCHEÜER G V U I. A* A források rendszerezésével, forrástípusok megkülönböztetésével a szakirodalom kiterjedten foglalkozik. A hazai munkák keretében Papp F. [14] forrásainkat sajátosan és a gyakorlat számára igen hasznosan értékelte, míg a foglalás tekintetében legdöntőbb forrásgenetikai rendszerezést Léczfalvy S. [9, 10] munkái tartalmazzák. Léczfalvy csoportosításában is külön típusnak tekinti a szemcsés-üledékes kőzeten keresztültörő felszálló forrásokat. E típusba a távolabbi területen mélybe jutó és a közvetítő rétegen keresztül feltörő forrásokat sorolja, amelyekkel kapcsolatban megállapítja, hogy e források vizének hőmérséklete rendszerint melegebb a vízgyűjtő terület évi középhőmérsékleténél, az ide tartozó források általában nagyhozamúak és a vízhozamingadozásuk mértéke csekély. Az általa is említett jellemző források között több olyan szerepel, amelyek akár vízhozamuknál, akár egyéb természeti adottságuknál, nem utolsó sorban azonban a víz magasabb hőmérséklete miatt igen jelentősek. Feltárási tapasztalataink szerint is a szemcsés üledéken áttörő felszálló források száma igen nagy, és igénybevételük kérdései sokrétűek, melyek közös vonásait szeretnénk az alábbiakban összefoglalni. 1. Vízföldtani sajátosság A vizsgálatok és megfigyelések alapján a törmelékes üledékeken áttörő források eredetének meghatározott vízföldtani okai vannak. Általában a források vize a törmelékes kőzetek alatti jól karsztosodott mészkőből, vagy dolomitból származik. A hegység peremeken szegély törések mentén a másod- és óharmad időszaki képződmények mélybesüllyedtek. A süllyedés és a képződmények rögökre, pikkelyekre való feldarabolódása a különböző irányú szerkezeti vonalak mentén szakaszosan, többször felújulva és egyenlőtlenül ment végbe. Ennek megfelelően a fiatal üledékek alatt a vízvezető karbonátos kőzetek rögdarabjainak mélységi helyzete rendkívül változatos és a hegységtől távolodva a süllyedés mértéke fokozatosan növekszik. Ebből a változatos mélységi elhelyezkedésből eredően gyakran előfordulnak olyan esetek, hogy az adott hegységtől közelebb vagy távolabb mészkő vagy dolomitrögök, pikkelyek maradtak vissza kiemelt sasbércszerű helyzetben vízzáró képződményekkel körülhatárolva. Ezek a felszín közelében levő rögök-pikkelyek a kapcsolatukat megtartották a hegységben felszínen levő kőzetekkel, vagy a nagyobb mélységre lesüllyedt víztartó alaphegységi képződményekkel. Ezért többnyire a karsztosodott és törésekkel átjárt jó víz vezető sasbércek forrásai — mint a terület legmélyebb víz* ÉVM. Földmérő és Talajvizsgáló Vállalat. 0 100 [m] JELMAG YA RÁ ZA T- Y7Z \ Szagyog (középsőoligocen) E3 Sziszap (holocén) | A_%L J Mészmárgo (felső eocén) EH] Sz. homokos kom (holocén) "S§ tes7e s (felső eocén) b) 1. ábra. Az egri forrásterület helyszínrajza (a) és vízföldtani szelvénye (b) jelölések a 3. ábra szerint). Abb. 1. Lageplan des Quellengebiets in Eger (a) und das hydrogeologische Profil (b). (Bezeichnungen lant Abb. 3). a Források o FII fúrások > . FTI figyelökutok oVizmökutak A kiemelt sasbérc valószínű hatóra Q tOOfml Földtani szelvény helye 1 a)
