Hidrológiai Közlöny 1968 (48. évfolyam)
10. szám - Dr. Illés István: A Ruhr-vidék regionális vízgazdálkodása
Illés I.: A Ruhr-vidék Hidrológiai Közlöny 1968. 10. sz. 449 Összesen 14 völgyzárógátas tározót építettek, 5 nagyméretűt és 9 kisebbet. Az összes tározótérfogat 471,1 millió m 3. A gátak anyaga különböző. A sorpei gát földanyagú és 69,0 m magasságával a legmagasabb az összes között. A víz felőli rézsűhajlás 1 : 2,25 kőburkolattal van ellátva, külső rézsűhajlása a gát koronától lefelé 1 : 5—1 : 3-ig változik. A külső rézsűt nem burkolták. A gát vízzáróságát a gáttestben elhelyezett betonfalbiztosítja. A Henne- és Bigge-gátak vegyes anyagúak, földből készültek, a Verse-gát tiszta földanyagú, hasonló a sorpeihez, de valamivel alacsonyabb. A legalacsonyabb möhnei gát 40,3 m magas, terméskőből készült. Ezek a tározók a tél folyamán összegyűlő vízmennyiséget tárolják. A vízellátás rendszere olyan, hogy a tározókban összegyűlt vizet nem közvetlenül a vízművek tisztítótelepeire juttatják, hanem a folyók és patakok segítségével a Ruhrba engedik le. A Ruhrba való leengedés meghatározott menetrend szerint történik és célja az, hogy a folyó vízhozama mindig elegendő legyen a vízszükséglet kielégítésére. Magas Ruhr-vízálláskor tehát nem engednek le vizet a tározókból, míg a legkisebb víz idején az öszszes szükséglet gyakorlatilag a tározókból jut a folyóba. A Ruhr-völgyi víznyerés jellegzetes példáját a 4. ábrán szemlélhetjük. A folyóból kivett vizet dúsító medencékbe emelik, ahonnan az a szemcsés talajban a különböző típusú víznyerő kutakba áramlik. A kutakba jutó víz így már szűrt víz, amely általában megfelelő vízminőséget biztosít. A kutakból kiemelt vizet azután a minőségi igénytől függően tisztítják az egyes vízműtelepeken, vagy tisztítás nélkül az ellátási körzetbe nyomják. Az 5. ábrán a Dortmundi Városi Vízmű egyik dúsító medencéje látható. A 6. ábrán jól látható a kaszkádos vízbevezetés, amely a víz mechanikai szellőztetését biztosítja. A keletkező pelyhek leülepedése a képen látható válaszfal és a bevezetés közötti térben történik, ahonnan azután időnként eltávolítják. A 7. ábra egy üres medence kaszkádsorát szemlélteti. A Ruhr völgyének és a szomszédos vízgyűjtőterületeknek vízellátásán kívül magán a Ruhrvölgyön belül természetesen a passzív vízgazdálkodásra is gondot fordítanak. Az ipartelepekre és lakótelepekre kiadott víz, mint szennyvíz kerül elvezetésre és tisztításra. Tekintettel arra, hogy a tisztított szennyvizek befogadója a Ruhr és mellékfolyói, ugyanakkor azonban ezek a víznyerés alapjai is, ezek tisztántartása igen fontos feladat. A 8. ábra a Ruhr vízgyűjtő területén levő vízgazdálkodási műveket mutatja be. Fekete pontok jelzik a szennyvíztisztító telepek helyeit, amelyeknek száma 1965-ben 104 volt. Ezek elhelyezését úgy oldották meg, hogy ne legyen a folyónak túlszennyezett szakasza. Míg 1948-ban mintegy 1 millió 4. ábra. Víznyerés a Ruhr völgyében [18] 5. ábra. A Dortmundi Városi Vízmű egyik talajvízdúsító medencéje* 6. ábra. Kaszkádos vízbevezetés* 7. ábra. Üzemen kívüli medence kaszkádsora* lakosegyenértéknek megfelelő mennyiségű és szenynvezettségű szennyvizet tisztítottak, 1955-ben már 2,2 millió és 1965-ben 3,6 millió lakosegyenértéknek megfelelő vízmennyiség került tisztításra. De változás következett be a tisztítás módjában is. 1948-ban az összes szennyvíz felét tisztították csak mechanikai úton, 1955-ben már csak 20%-át és 1965-ben csak 10%-át. Egyre jobban a biológiai
