Hidrológiai Közlöny 1968 (48. évfolyam)

10. szám - Dr. Illés István: A Ruhr-vidék regionális vízgazdálkodása

Hidrológiai Közlöny 1968. 10. sz. 447 A Ruhr-vidék regionális vízgazdálkodása Dr. ILLÉS ISTVÁN' A tanulmány a vízgazdálkodás érdekes és tanulságos példájaként a Ruhr-vidék regionális vízgazdálkodását mutatja be. Ezen keresztül kíván rámutatni arra, hogy a vízzel való helyes és észszerű gazdálkodás megvalósítása nem egyszerű ugyan, de az ipari és kulturális fejlődés bizonyos fokán elengedhetetlenül szükséges. Bemutatja azt is, hogy a nagyfokú ipar- és népességkoncentráció sok esetben még tovább vezet és a helyi vízgazdálkodást felváltja a vízgazdálkodás regionális formája. Az a terület, amely aha/.ai szemléletben, mint .Ruhrvidék szerepel, ma már három folyó vízgyűjtőterületét jelenti. Délről észak felé haladva ezek: a Ruhr, az Emscher és a Lippe vízgyűjtői (1. ábra). Ez az iparvidék a múlt században a Ruhr folyó völgyében kezdett kialakulni. Először a szónbányászat fejlődött ki, mivel a szenet a felszínhez közel találták meg és így kibányászása könnyen és olcsón volt megoldható. Mivel a szén létfontosságú tényező a fém- és acélipar szempontjából, a szónbányák mellé csakhamar ezek az iparágak települtek. Az ipar és bányászat munkáskezeket követelt, ez hozta magával az emberek mind nagyobb mértékű idetelepüléséi. A szénbányák kimerülésével új szénlelőhelyeket kerestek ós találtak is északabbra, az Emscher völgyében. Fél évszázaddal ezelőtt az iparvidék tehát északi irányban kiterjedt ós létrejött az Emscher-völgy városláncolata. A második világháború után az iparvidék még északabbra tolódott ós napjainkban a Lippe vízgyűjtőjének nyugati részét is elfoglalta. Ugyanakkor az iparvidéken a szénbányászat, szénfeldolgozás, vas- ós acélipar mellett megjelent a vegyipar is. 1966-ban az iparvidék lakossága elérte a 6 milliót. A három vízgyűjtőterület közül az Emscher völgye a legsűrűbben lakott, az átlagos népsűrűség 3400 lakos/km

2. A teljes észak - raj na- vesztfáliai tartomány összes lakosságának 17,5%-a él a tartomány területének 2,5%-án. A Ruhr völgyének *Budapesti Műszaki Egyetem, Budapest. lakossága csak 2 millió fő, a Lippe-völgvé még kevesebb. Legnagyobb a Ruhr vízgyűjtő területe: mintegy 45Ó0 km

2, utána következik nagyságban a Lippe vízgyűjtője kb. 2900 km

2-rel, majd végül a legsűrűbben lakott Emscher völgye 850 km

2-rel. Vízgazdálkodási szempontból a három vízgyűjtő az alábbiak szerint jellemezhető: 1. A Ruhr vízgyűjtő területének nyugati részén találhatók az ipari és lakótelepülési tömörülések, míg keleti része (a vízgyűjtő területének fele) viszonylag szabad. Ez utóbbi terület topográfiai szempontból lényegesen magasabb, mint a folyó völgye, de magasabb az Emscher vízgyűjtőterületénél is. A Ruhr felső szakasza alig szennyezett, csupán az alsó szakaszon vannak szennyeződési problémák. 2. Az Emscher vízgyűjtő területére jellemző a nagymértékű vízhiány. A sűrűn települt ipar és lakótelepülések miatt vízellátás céljaira felhasználható felszíni vízkészlet alig van, az is jobbára tisztított szennyvíz. 3. A Lippe vízgyűjtőjének jellemzője, hogy az iparosodás kezdeti szakasza miatt még van ugyan szabad vízkészlete a vízellátáshoz, ez azonban már nem elegendő és így más vízgyűjtők vizére szorul. Összefoglalva, a három vízgyűjtőt úgy lehetne vízgazdálkodás szempontjából jellemezni, hogy a Ruhr völgye adja mindháromnak az ivó- ós ipari vizet, az Emscher a kapott vizet felhasználja és a keletkezett szennyvizeket tisztítja, a Lippe pedig vízfogyasztás ós felhasználás vonalán még viszonylag egyensúlyban van. Mielőtt az egyes vízgyűjtőket részletesen ismertetjük, nézzük meg, hogyan alakult a három vízgyűjtő vízellátása. A 2. ábra bemutatja, hogy az iparvidéken honnan, hová, mennyi vizet juttatnak. A Ruhr vízfogyasztása, illetve területen belüli vízo HAMM Í RECKUNGHSN. WAGEN ARNSBER6, Hf WUPPERTALJELMAGYARA1AT: O Kösrénbónyák » Vas-és fémipar © Textilipar a Papíripar