Hidrológiai Közlöny 1968 (48. évfolyam)
9. szám - Dr. Lipták Ferenc: Az esőszerű öntözés permeteloszlása
Lipták F.: Az esőszerű öntözés Hidrológiai Közlöny 1968. 9. sz. 417 Az irodalomban meg szokták adni a különböző kötési módoknál a többszörösen átfedett terület nagyságát is. Ez a szám azonban semmit nem jelent, hiszen nem választják külön a 2-, 3-, 4- stb szeresen átfedett területeket. De még ezen különválasztás sem mondana sokkal többet, hiszen lehet olyan többszörösen (pl. 4—5-szörösen) átfedett terület, ahol az eredő intenzitás kisebb, mint egyes kétszeresen átfedett területek eredő intenzitása. Ugyanis nem az átfedett területek nagysága és az átfedések száma a döntő, hanem az, hogy az i—R jelleggörbe melyik szakaszán van az átfedések miatti összegeződés, a végső, csökkenő intenzitású vagy a nagy intenzitású szakaszon. Ha a csapadék intenzitása nagyobb, mint a talajnak a víznyelő képessége, akkor a felszínen öszszegyülekezési folyamat játszódik le. A víz egy része sík területen a helyi mélyedésekben gyűlik össze, tócsák keletkeznek, amelyek a talajra és a növényzetre egyaránt károsak, és utólagos beszivárgásuk miatt egyenlőtlen lesz az öntözött területen a beázási 1 mélység; lejtős területen pedig lefolyik, így a lejtőn nem lesz meg a beázási mélység. Ez a probléma akkor is fennáll, ha a szórófejekkel kiadott átlagos csapadékintenzitás kisebb, mint a talaj víznyelő képessége, de az i—R jelleggörbék kedvezőtlen alakja és átfedése miatt egyes területrészekre sok csapadék jut. A nagy szórófejeknél a durvább cseppek a víznyelő képességet azáltal befolyásolják, hogy tömörítik a felső réteget. A cseppek tömörítő hatása miatt 16 mm-nél nagyobb átmérőjű fúvókát nem használunk. Az öntözött területre jutó permeteloszlás szempontjából az átfedések miatt az i—R ábrák végső, csökkenő szakaszának a hossza, ill. hajlása játszik igen nagy szerepet. Az önálló szórófejállásban történő öntözésnél a körterületre jutó összes vízmennyiséget a következő módon határozhatjuk meg (1. ábra) : Az i—R ábrát Ar szélességű lamellákra osztjuk. Az r sugarú, A r szélességű körgyűrű területe: 2mAr, erre a területre jutó csapadék: 2mAri,. A teljes körterületre jutó csapadék: R V = 2 7i J ri r dr. o A szórófejet nem elegendő önmagában vizsgálni, a kötési módot mindig figyelembe kell venni. Egyetlen szórófejállást tekintve az öntözött terület (a körterület) csapadékeloszlása akkor lenne egyenletes, ha az i—R ábra téglalap lenne, ekkor mind a (3 mind a y tényező értéke 1 lenne. Téglalap alakú i—R jelleggörbéjű szórófejeket viszont kötésben elhelyezve, igen egyenlőtlen szórási képet kapnánk. A kötésben felállított, egymással szembenlevő szórófejek sugarai a négyzet, téglalap vagy háromszög középpontjában bizonyos mértékben átfedik egymást. Erre a biztonságra a szélhatások és a szórófejegyedek egymástól eltérő szórási távolsága miatt van szükség. Az irodalomban a szórófejek távolságát (a) és a szárnyvezetékek távolságát (m) a szórási távolság 1. ábra. A körterületre jutó vízmennyiség számítása önálló szórófejállásban történő öntözésnél Puc. 7. Pacnem pacxoda eodbi, nonadawujeü na icpyeoeyw NAOUFADB NPU opouienuu U3 UHDUEUDYAABHO PACCMAEAENHBLX NACADOK Abb. 1. Berechnung der auf die Kreisflaehe gelangenden Wassermenge bei Bewasserung mit selbstandigen Regnerdüsen függvényében szokták megadni, pl. a négyzetes kötésnél a = m= 1,41 R. Bár a képletekben R szerepel, mégis általában Rh-t értenek alatta. Lényeges különbség van ugyanis a kettő között, hiszen az első esetben az R sugarú, a második esetben az Rh sugarú (Rh<.R) körök metszik egymást a négyzet középpontjában, tehát más-más mértékű lesz a szórófejek egymásrahatása, így a permeteloszlás is. A kötési távolságnak a szórási távolság függvényében való megadása nem helyes, részben azért, mert a szórófejeket és a szárnyvezetékeket úgysem lehet bármilyen távolságra állítani egymástól, hanem csak a csőhosszaktól függően (a csőhossz egészszámú többszörösére), főként pedig azért, mert a lehető legegyenletesebb csapadékeloszlásra törekedve a kötési távolságot az i—R jelleggörbe alakját, s nem pedig csupán a szórási távolságot figyelembe véve kell megállapítani. Az eddigi gyakorlat általában az volt, hogy az egyes szórófejeket, azok hidraulikai jellemzőit, mint adottságokat fogadtuk el, s azokból kiindulva igyekeztünk megállapítani a legkedvezőbb permeteloszlást adó kötési módot és távolságot. Pl. szerzőnek a Vízügyi Közlemények 1962. 3. sz.-ban levő tanulmánya [2] részletesen foglalkozik az MR-50 és az SZ-2 szórófejek kötési módjaival, s bemutatja, hogy milyen kedvezőtlenek azok permeteloszlási ábrái. Ezt az álláspontot tovább nem lehet tartani. A mezőgazdasági igényeket, az öntözés minőségét, a permeteloszlás egyenletességét kell elsődlegesnek tekinteni. Meg kell határozni, hogy a legcélszerűbben alkalmazható kötési módoknál milyen alakúaknak kell az i—R ábráknak lenniük, hogy a permeteloszlás az öntözött területen az átfedések figyelembevételével a lehető legegyenletesebb legyen. Az i—R jelleggörbék alakját határozottan elő kell írni, s olyan szórófejeket szerkeszteni, amelyek azt biztosítják [3]. Az alkalmazható szórófejkötések száma nem nagy. Adottságaink figyelembevételével, a legcélszerűbb üzemelési feltételek biztosítása érdekében négyzetes vagy téglalapos kötést célszerű alkalmazni, de szóba jöhet még a háromszöges kötés is. A szórófejek egymástól való távolsága a szárnyvezetéken és a szárny vezetékállások távolsága egyaránt 18—