Hidrológiai Közlöny 1968 (48. évfolyam)

9. szám - Fazekas Zoltán–Hörcher Ferenc–Dr. Szigyártó Zoltán: Mederérdességi vizsgálatok a Keleti Főcsatornán

Hidrológiai Közlöny 1968. 10. sz. 408 Mederérdességi vizsgálatok a Keleti Főcsatornán FAZEKAS ZOLTÁN, HÖECHER FERENC, Dr. SZIGYÁRTÓ ZOLTÁN a műszaki tudományok kandidátusa Előzmények A Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet a K. IV. öntözőfürt területén az öntözőfürt üzemének fejlesztése érdekében már több éve folyó vizsgálatok [1] témakörét, a Tiszántúli Vízügyi Igazgatóság megbízása alapján, 1966-ban kiterjesztette az öntözővízelosztó rendszerek üzemével ós tervezésével kapcsolatos egyes általános kérdések tisztázására. Ennek kapcsán vált szükségessé, hogy a vízszolgáltató rendszer földcsatornáira vonatkozó korábbi mederérdességi vizsgálatok befejezéseként az eddig kapott eredményeket [2, 3] kiegészítsük a rendszer legnagyobb földcsatornájának, a Keleti Főcsatornának a mederérdességi viszonyaira vonatkozó adatokkal. A kísérleti körülmények A Keleti Főcsatorna mederérdességének tájékoztató jellegű megállapítására már korábban is folytak vizsgálatok [4, 5]. így ennek az újabb vizsgálatnak csupán az esetben lehet létjogosultsága, ha az újabb eredmények megbízhatósága a meg1. ábra. A Keleti Főcsatornán végzett mederérdesség vizsgálatok helyszínrajza Puc. 7. TIJIQH c yKa3ünueM npoeedeHHbix uccAedoeaHuü no mepoxoeamocmu pycAa Bocmoimeo MazucmpaAbmzo KaHÜAÜ (a) BocTOHHbifi MarHCTpajibHbiíí KaHa^, (b) 3ananHbifl MaracTpa.nbHbrfl KaHaji, (c) Haia.no HCC/ieflyeMoro yMacTKa, (d) KOHeu nccjieflyeMoro yqacTKa, (e) 1. yqacTOK, (1) 2. yqacTOK Abb. 1. Lageplan der am Hauptkanal Keleti durchgeführten Bettrauhigkeitsuntersuchun jjen (a) Hauptkanal Keleti, fb) Hauptkanal Nyugati, (c) Anfang der untersuchten Strecke, (d) Ende der untersuchten Streeke, (e) 1. Ábschnitt, ff) 2. Ábschnitt előzőeket felülmúlja. Ezért a kísérletek megszervezésénél a legnagyobb körültekintéssel kellett eljárni. Igen lényeges volt az a szempont, hogy a vizsgált szakaszból lehetőleg csak minél kisebb vízkivételek ágazzanak ki, s emellett azok vízszállítását lehetőleg minél megbízhatóbban lehessen megállapítani. Tekintettel kellett lenni ezenkívül még arra is, hogy a vizsgált szakaszon belül a part kialakítása többfajta módon legyen megoldva, hogy ez lehetőséget nyújtson annak a becslésére is, hogy a partvédelem megoldása milyen hatást gyakorol a mederérdességi viszonyok alakulására. Ilyen megfontolásokkal esett aztán a választás a Keleti Főcsatorna 10 + 000 és 20 + 000 szelvénye közötti 10 km-es szakaszára (1. ábra). A kiválasztott szakasz mederanyag viszonyai meglehetősen változatosak. A csatorna itt általában homokos iszapos, iszapos agyag talajban halad, míg vannak erősen kötött agyag talajban haladó szakaszai is. A partokat a 10 + 000 és 12 + 800 szelvények közötti szakaszon mind a két oldalon kőszórás védi (2. ábra). Az azalatti 7200 m-es szakaszon összefüggő partvédelmi műveket ezideig még nem létesítettek, s az ebből a célból a part közelébe betelepített, s csak helyenként keskeny sávban megfogant nád (3. ábra) a vízszállítást gyakorlatilag nem befolyásolta. A vizsgált szakaszt a 10+716, 14 + 481 és a 18 + 601 szelvényben egynyílású vasbeton hidak keresztezik (3. ábra), amelyek a csatornát egy-egy rövid szakaszon kismértékben leszűkítik. Szakaszunkon a kísérletre szánt időn belül (általában hosszabb-rövidebb megszakításokkal) a 10 + 455 szelvény bal, a 10 + 867 szelvény jobb, a 11 + 703 szelvény bal, s végül a 11 + 980 szelvény bal és a 12 + 019 szelvény jobb oldalán üzemelt egy-egy szivattyútelep. A csatorna 200 méterenkénti keresztszelvényei az 1963. évi mederfelvétel [6] eredményei alapján rendelkezésünkre álltak. Ezek szerint csatornánknak csaknem szabályos csésze szelvénye van (4. ábra), s a vizsgált szakaszon a csatorna fenékvonala gyakorlatilag vízszintes (5. ábra). A bemutatott 10 km-es csatornaszakaszt (mint már arról szó volt) a kiépített partvédő műveket figyelembe véve két kísérleti szakaszra lehetett bontani. Ezek határául a 10 + 000, a 13 + 000 és a 20 + 000 szelvényeket jelöltük ki, mivel az ott levő km kövek, illetve az azokban elhelyezett magassági alappontok jó lehetőséget nyújtottak arra, hogy ezekből kiindulva a vízfelszín esetenkénti magasságát egy-egy rövid szintezéssel bemérjük. Az említett három km-es szelvénykövön kívül azonban ellenőriztük, illetve szükség esetén helyreállítottuk a szakaszon levő összes többi km kőben levő magassági alappontok gombját is, s a szakasz mentén levő összes alappont magasságát a Hortobágy bujtatóba (9 + 580 szelvény) és a K. III. víz-