Hidrológiai Közlöny 1968 (48. évfolyam)

8. szám - Dr. Rákóczi László: Beszámoló a Nemzetközi Hidrológiai Szimpózium és a Nemzetközi Hidraulikai Kutatásügyi Szövetség XII. kongresszusáról

26'6 Hidrológiai Közlöny 1968. 7. sz. HIDROLOGIA Beszámoló a Nemzetközi Hidrológiai Szimpózium és a Nemzetközi Hidraulikai Kutatásügyi Szövetség XII. kongresszusáról Dr. K Á K Ó C Z I LÁSZLÓ* Az Országos Vízügyi Főigazgatóság a szerzőt bízta meg, hogy részt vegyen a Nemzetközi Hidrológiai Szimpóziumon, illetve a Nemzetközi Hidraulikai Kutatásügyi Szövetség (IAHR) XII. kongresszusán (Fort Collins, Colorado, USA). A két rendezvényen szerzett tapasztalatairól az alábbiakban számol be. I. Nemzetközi Hidrológiai Szimpózium A Szimpóziumnak 3 fő témája volt: A) Üj elgondolások ós tudományos módszerek a determinisztikus (paraméteres, dinamikai, fizikai vagy analitikai) hidrológiában. B) Új elgondolások és tudományos módszerek a sztohasztikus (statisztikai) hidrológiában. G) A determinisztikus és sztohasztikus hidrológia tudományos módszereinek egyidejű alkalmazása. A Szimpózium helyének és idejének megválasztása tükrözi azt a Szimpóziumon ismételten hangsúlyozott fő célkitűzést, hogy közelebb hozza egymáshoz a hidrológia és hidraulika területén dolgozó kutatókat és tevékenységüket. A Szimpózium másik fő célkitűzése volt, hogy összhangba hozza a hidrológiában újabban alkalmazott tudományos módszereket. A Szimpóziumra beküldött 82 tanulmány számszerűleg az alábbiak szerint oszlott meg: A) főtéma 32 tanulmány, B) főtéma 30 tanulmány, C) főtéma 20 tanulmány. A tanulmányok téma szerinti megoszlása önmagában is tükrözi a statisztikai módszerek nagyarányú előretörését a nemzetközi hidrológiai kutatásban. Az egyik legfigyelemreméltóbb tény azonban, hogy a „hagyományos" (determinisztikus) hidrológiai kutatási módszerek terén is a számítógépekkel vezérelt és értékelt laboratóriumi kísérletek, valamint a tisztán számítógépek segítségével felépített matematikai modellek kerülnek túlsúlyba. A hidrológiai körfolyamatnak a vízgyűjtőterületen ós a vízfolyás medrében lejátszódó jelenségeit lineáris ós nem lineáris modellek segítségével utánzó törekvések jelentik az első főtéma tanulmányainak tárgyát. A vízgyűjtőterületet vagy egészében, részletei elhanyagolásával (lumped-system) modellezik, csupán a csapadók (input) ós az elfolyás (output) paramétereit használva ós kapcsolatukat vizsgálva, a vízgyűjtőn lejátszódó közbenső folyamatok figyelmen kívül hagyásával („black box" módszer), vagy éppen ezeket a belső és közvetlenül alig vagy egyáltalán nem mérhető folyamatokat modellezik (distributed-system). A modellek egy része tisztán matematikai, de a laboratóriumiak sem okvetlenül móretarányhelyes hidraulikai kisminták, bár sorozatos próbálgatással „bearányosított" vízgyűjtő-kisminták is készültek már. A matematikai statisztikai módszerek behatolása a hidrológiai kutatásba ma már messze túlnőtt azon a fokon, amit a közelmúltban „Hidrológiai statisztika" cím alatt tanítottak az egyetemeken. Az alapvető hidrológiai jellemzők (csapadék, vízállás, vízhozam stb.) csoportosítása és feldolgozása az elemi statisztikai módszerek (főleg grafikus eljárások) segítségével ma már csupán a kezdet kezdetének számít, hiszen nyomában egy új tudományág bontakozik ki mind erőteljesebben: a statisztikai hidrológia. Ez a fejlődés szükségszerűen következett be, de a hidrológiában valamivel lassabban * Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet, Budapest. bontakozott ki mint a műszaki tudományok egyéb területein. A matematikai statisztika módszerei már i'égóta rendelkezésre álltak, de az egyes műszaki tudományágak területén dolgozó kutatók különböző hosszúságú idő elteltével kezdték azokat saját munkájukban felhasználni. A hidrológia esetében jónóhány évtizednek kellett eltelnie ehhez, főleg azért, mert a matematikai statisztika távolabb állt a hidrológiával foglalkozó vizimérnöktől, mint .pl. az atomfizikustól. A statisztikai hidrológia alapfogalmai, szakkifejezései és egész szemléletmódja jelenleg is távol áll a gyakorlatban dolgozó mérnökök zömétől, ám — a Szimpózium tanúsága szerint — a kutató hidrológusok számottevő része megismerkedett, már velük és tudatosan használja azokat. Erre nemcsak az a felismerés ösztönözte a kutatókat, hogy a csapadék és végső soron a vízállás és vízhozam is véletlen jellegű statisztikai jelenség, hanem az egyre növekvő és valóban hasznosítható feldolgozásra váró észlelési adathalmaz léte is. A fejlettebb országokban, ahol viszonylag korán hozzákezdtek a hidrológiai adatok gyűjtéséhez, ma már elegendő hosszúságú adatsorok állnak rendelkezésre ahhoz, hogy korszerű matematikai statisztikai feldolgozás alá vessék azokat. A mai élet, a vízgazdálkodás számos ága egyre több és pontosabb adatot megbízhatóbb előrejelzést vár a statisztikai hidrológiától, de az alapkutatás is új szemléletet nyer általa. A számítógépek valóban viharos gyorsaságú elterjedése is szükségképpen hozta magával a statisztikai módszerek jelentőségének tetemes növekedését. A statisztikai hidrológia problémái három főcsoportba oszthatók: a) a hidrológiai valószínűségi változók jellemzése valamilyen matematikai modell (periodikus függvények, logaritmikus és exponenciális függvények, Markov-folyamatok stb.) segítségével; b) a matematikai modell paramétereinek számszerű meghatározása és érvényességének ellenőrzése (pl. a legnagyobb valószínűség, vagy a legkisebb négyzetek módszere segítségével és illeszkedésvizsgálatokkal); c) amennyiben a matematikai modell megbízhatónak bizonyul, segítségével különféle előrejelzések (pl. legnagyobb várható havi, évi stb. vízállások, vízhozamok meghatározása) végezhetők. A jelen beszámoló sem céljánál, sem terjedelménél fogva nem alkalmas arra, hogy akár egyetlen tanulmány részletes ismertetésével is foglalkozzék, meg kell azonban említeni, hogy több olyan dolgozat is szerepelt a Szimpóziumon, melyek a medermorfológia jelenségeinek tanulmányozására használnak statisztikai módszereket. Ilyen például S. Bruk (Belgrád) tanulmánya: „Statisztikai megfontolások a medermorfológiában" címmel. A Szimpóziumon magyar részről egyetlen kutató, Dr. Szigyártó Zoltán szerepelt „Háromparaméteres gamma-eloszlás hidrológiai vizsgálatokhoz" címmel. A tanulmány kedvező fogadtatásra talált a vitaülés során. A Szimpóziumra beküldött dolgozatokat (>—8-as csoportokba osztva, előre felkórt szakreferensek ismertették a hallgatósággal. Dr. Szigyártó tanulmányát, többek között H. W. Anderson, az USA Földművelésügyi Minisztériumának Kaliforniai Erdészeti Szolgálatánál dolgozó főhidrológus ismertette és bírálta. O a tanumány fő érdemének azt tartja, hogy a könnyen hozzáférhető, elterjedt Chi-nógyzet táblázatokat lehet használni a gamma-eloszlás paramétereinek számításához. Megállapítja, hogy ismerve a nehézségeket, melyek a „legjobban illeszkedő" elméleti eloszlásfüggvény megtalálásában és az észlelési időszak hosszán túl történő extrapolálásnál