Hidrológiai Közlöny 1968 (48. évfolyam)

8. szám - Dr. Juhász József: Töltés alatti szivárgás vizsgálata vastag vízvezető réteg esetén

26'6 Hidrológiai Közlöny 1968. 7. sz. Duna és a Mosoni-Duna tetőzése után négy nappal még áradt és azok közeli mércéken észlelt tetőző szintjénél magasabb szintet ért el (Sümegi Mihály szakaszmérnök mérései). Hosszantartó, magas árvizek alkalmával a szigetközben a töltésektől nagy távolságban (2— 2,5 km) is jelentkeznek „talajvízbuzgárok" ugyanakkor amikor több, a töltés közelében levő kútban a vízszint a terep alatt marad. A töltések mentett oldalán buzgárok csaknem kizárólag mederáttöltések helyén vagy holtmedrek mentén jelentkeznek, feltűnő időbeni rendszerességgel, amire már a fenti tanulmányban utaltunk. A Szigetközben néhány, nem mederáttöltés szakaszán kialakult buzgár feltárása * során kitűnt, hogy azokat korábbi, rosszul beiszapolt feltáró fúrások idézték elő. Azt, hogy a mederáttöltések alkotják a védelmi vonalak buzgárveszély szempontjából gyenge pontjait, az a körülmény is igazolni látszik, hogy a régebbi gátszakadások kopolyái mögött igen gyakran jól felismerhetők az elhagyott folyómedrek (kivételt képeznek természetesen a töltés meghágása folytán bekövetkezett szakadások). Hasonló megfigyelésekről számolnak be W. J. Turnbull és C. I. Mansur is [2], akik a Mississippi alsó szakaszán a felszín geológiai viszonyai és a szivárgás közötti kapcsolat vizsgálata alapján megállapították, hogy a geológiai és topográfiai viszonyok a mentettoldalon felszivárgó víz eloszlását és koncentrációját, valamint az altalajban kialakuló nyomásokat alapvetően befolyásolják. Tapasztalataik szerint legintenzívebb szivárgás és buzgárosodás holtmedrek belső, domború oldalán kialakuló homokzátonyok mentén fordul elő. Az ezek között levő mélyedéseket, továbbá a régi medret és a természetes töltéseket alkotó, rendszerint finom anyag a gát alatti szivárgást hatásosan megakadályozza. A fenti jelenségek és tapasztalatok arra utalnak, hogy az árvédelmi töltések állékonyságát veszélyeztető szivárgás az igen heterogén holocén rétegben viszonylag rövid szakaszok mentén alakul ki, míg a nagyobb távolságban jelentkező fakadó vizek — legalábbis a Szigetközben — mélyebb rétegekből származnak. Ezeket a jelenségeket a szivárgási rendszer általánosítása során tekintetbe kell venni. A javasolt számítási eljárás a benne szereplő változók nagy száma következtében a szivárgási rendszer jellemzőinek a korábbiaknál nagyobb pontossággal történő figyelembevételével ígéri és lehetővé teszi az egyes változók hatásának kiértékelését. A változók nagy száma azonban arra is rámutat, hogy ezek megismerése érdekében a gát tágabb környezetében a talajviszonyokat részletesen fel kell tárni. A módszer pontossága a feltárás részletességétől függ, ami az árvédelmi töltések hosszát és az ártér fentiekben vázolt heterogén voltát tekintetbe véve jelentős ráfordítást jelent. A feltárás megtervezése során a felszíni morfológiai viszonyok és korábbi megfigyelések gondos mérlegelése nemcsak megtakarítást eredményezhet, hanem a kapott adatok értékét is jelentősen fokozhatja. Igen érdekes lenne az eljárással számított értékek mérési adatokkal történő összehasonlítása egy rövidebb, részletes feltárást viszonylag kis költséggel lehetővé tevő völgyzáró gát esetén. IRODALOM [1] Szilvássy Zoltán—dr. Vágás István: Helyszíni tapasztalatok, elméleti megállapítások az 19(S5. évi szigetközi ái'védekezésről. Hidrológiai Közlöny, 1963. 3. sz. [2] Turnbull, IV. J.—Mansur, C. I.: A Mississippi árvédelmi töltései alatt bekövetkező szivárgás vizsgálata. (Investigation of underseepage — Mississippi river levees.) Proc. ASCE, Vol. 85, No. SM4, 1959. Augusztus. Válasz Dr. Juhász József Szilvássy Zoltán hozzászólása legtöbbnyire jól kiegészíti, finomítja a tanulmányomban leírtakat. Az eljárás alkalmazásának számos problémájára hívja fel a figyelmet nagyon éleslátóan. Teljessé teszem a problémakört azzal, hogy megemlítem: csak kétdimenziós, tehát síkbeli vizsgálatra alkalmas a javasolt módszer. A felvetett problémák közül a földtani kor és réteg keletkezése közötti összefüggésre nem térek ki, az kissé messze vezetne. El kell ismerni azt, hogy az árvédelmi töltések buzgár képződésre hajlamos szakaszai a mederáttöltéseknél jelentkeznek leggyakrabban. Hasonlóan igaz az, hogy a töltéstől távolabbi buzgár nem egy megkerülő, a környezetéhez képest durva üledékkel feltöltött, elfedett meder következménye szokott lenni. S természetesen az is helyes megállapítás, hogy a rétegek többnyire változékonyak, és a holt medrek, anyaggödrök stb. csak tovább növelik a tarkaságot. A számítási eljárások alkalmazása minden esetben a földtani viszonyok helyes sematizálását követelik meg. Minél több változót tudunk figyelembe venni, annál kevésbé kell sematizálni a tényleges helyzetet. A földtani viszonyok helyes sematizálása — amint azt Szilvássy Zoltán is megállapítja hozzászólásában — nem a számítási módszereknek, hanem a mérnökgeológiai feltárásnak a feladata. A hidraulikai számítás csak alaposai)bau és kevésbé alaposan feltárt, tehát pontosabban és kevésbé pontosan sematizált áramlási keret között tesz különbséget. A sematizálás — tehát a mérnökgeológiai feltárás — pontossága pedig gazdasági kérdés. A pontosabb feltárás jobb hidraulikai számítási ered-