Hidrológiai Közlöny 1968 (48. évfolyam)

7. szám - Beszámoló a Magyar Hidrológiai Társaság 1968. márc. 8-án tartott vezetőségválasztó közgyűlésről

26'6 Hidrológiai Közlöny 1968. 7. sz. Beszámoló a Magyar Hidrológiai Társaság 1968. március 8-án tartott vezetőségválasztó közgyűléséről (Készült a közgyűlési jegyzőkönyv alapján) A vezetőségválasztó közgyűlést dr. Vitális Sándor, a Magyar Hidrológiai Társaság elnöke nyitotta meg, az alábbi szavakkal: 100 évvel ezelőtt, 1868. november hó 15-én kezdte el Zsigmondy Vilmos a városligeti artézi kút fúrását, és 1878. május hó 15-én, kereken kilenc és fél évi munka után fejezte be sikeresen. Magyarországon, de egész Európában ez volt az első, közel 1000 m-es (970,48 m) mélyfúrás, mely 73,9°C hőmérsékletű hévizet tárt fel. Az artézi kútból kifolyó víz mennyisége, fél méterrel a felszín alatt mérve, 24 óra alatt 11917 hektoliter (826 l/p) és közvetlenül a felszínen mérve 7370 hektoliter (511 l/p) volt. A nyugalmi vízszint a felszín fölött 13,5 m-ben állt be. Az artézi kút 90 év eltelte után ma is közel azonos vízmennyiséget szolgáltat. Magyarországon az első, 19 m mély artézi kutat 1825-ben Ugodon Bardio francia fúrómester mélyítette le. A második kutat, mely azonban eredménytelen volt 1827—1830 közt Budapesten, a Károly körúton az Orczy ház udvarán mélyítették 178,22 m mélységig. A harmadik artézi kút 1831-ben Budán, a Krisztina városban mélyült 150,15 m mélységig, a nyugalmi vízszint, a felszín alatt 6,32 m volt, de szivattyúval bőven szolgáltatta a vizet. A negyedik kifolyó vizű artézi kutat 39,82 m mélységig Széchenyi István kezdeményezésére 1832-ben Csórón mélyítették. A szakszerű artézi kútfúrás és kiképzés 1866ban indul meg, amikor Zsigmondy Vilmos lemélyíti Harkányban a 37,7 m mély fúrást, mely 100 éven át működött, s csak csőmeghibásodás miatt szűnt meg a vízszolgáltatása. 1866—67-ben a Margitszigeten eredményesen mélyíti le a 118,53 m mély, majd 1867—70 közt Alcsúton a 184,38 m mély artézi kutakat. 1871 április 17-én ,,Tapasztalataim az artézi szökőkutak fúrása körül" c. akadémiai székfoglalójában beszámol a hat évi e téren végzett működéséről, mely még ugyanazon évben nyomtatásban is megjelent. (Értekezések a természettudományok köréből, X. szám 1871, MTA kiadása). Zsigmondy Vilmosnak legkiemelkedőbb munkája kétségen kívül a városligeti artézi kút lefúrása és kiképzése volt. Az artézi kút elkészültének évében Budapest főváros közönségének áldozatkészségéből nyomtatásban is megjelenik „A városligeti artézi kút Budapesten", Zsigmondy Vilmostól (Légrády testvérek 1878./, melyben a legrészletesebben leírja a fúrás történetét, összes műszaki, földtani, hidrológiai stb. adatait és megfigyeléseit. A könyvet lapozva csak csodálkozhatunk azona kitartáson, szakmai meggyőződésen, az elvégzett munkálatok pontos és részletes leírásán, a felmerült nehézségek leküzdésén, az elvégzett vizsgálatok még ma is korszerű voltán, amit Zsigmondy végzett. Szabad legyen ebből a munkából okulásul néhány megállapítást, adatot ismertetnem. Már előszavában kiemeli, hogy a fúráshoz használt kettős vaslemez csöveket Kachelmann K. vihnyei gyárában, a fúrási eszközöket pedig unokaöccsének Zsigmondy Béla mérnöknek rajzai alapján Bablitskó M. és Rock I. budapesti gyáraiban készítették. Bevezetőjében vázolja a kút keletkezésének történetét, majd ismerteti Budapest környékének földtani viszonyait és a margitszigeti kútfúrási munkálatokat. Ezután rátér a városligeti fúrás technikai részének ,,a fúrháznak és a használatban volt eszközök" leírására. A fúrószerszámok nagy részét, de pl. a himbára szerelt ütésszámláló óraszerkezetet, vagy a talphőmérsékletet mérő hőmérőt is maguk tervezték, s azok kitűnően beváltak. Részletesen leírja a fúrás történetét és a fúrás gazdasági viszonyait. Ebből a részből idézek pár igen érdekes adatot: ,,A fúrás és tisztítás igényelt 2316 tizenkét órai munkanapot, a mellékmunkálatok 1164 munkanapot. 100 ütésre haladt a fúrás átlag 1,16 centimétert. 1873. jan. l-től a munka befejezésóig egészben 6 341 500 ütés eszközöltetett. Ezen idő alatt le lett eresztve az egyszerű fúró 262-szer, az utófúró 34-szer, az egyesített eszköz 2301-szer, a tisztítócső 6573-szor, végre a rudazat mellékmunkálatok céljából 332-szer. A fúrás összes költsége 195 574 frt 16 kr volt." A földtani részben leírja a fúrás rétegsorrendjét, a fúróiszapból általa meghatározott ősmaradványokat, köztük 90 foraminifera fajt. Bámulatra méltó, hogy a szárazon ütve működő fúrásból iszapolóval, vagy ahogy Zsigmondy mondja „tisztító-csővel" kihozott iszapot vizsgálja; idézem: „A fúriszap a fúrás kezdetétől fogva, annak be végeztéig, naponta ki lett mosva és annak maradéka általam a górcső alatt megvizsgálva. Közel 1500 25 köbcentiméter tartalmú próba került ilymódon a vizsgálat alá." Ma is örülnénk, ha a fúrási mintavétel és anyagvizsgálat ilyen lelkiismeretességgel, pontossággal és szakszerűséggel történne, ahogyan azt Zsigmondy 100 évvel ezelőtt végezte. Ugyanez vonatkozik a fúrás közbeni iszap és talphőmérséklet mérésekre is, aminek köszönhető, hogy a maximum 500 m-re tervezett fúrást folytatták és sikeresen befejezték. Zsigmondy a fúrás lemélyítését már 1866-ban javasolta, de a várható mélységet csak a Margitszigeten le mélyített fúrás adatai alapján vélte megállapíthatónak, amint az alábbiakban olvasható: „A Margitszigeten átfúrt kisczelli agyagrétegek ugyanis Pest felé irányzott 5 foknyi lejttel bírván, és dr. Szabó József egyetemi tanár úr közlései szerint (Rest-Buda környékének földtani leírása, Pest, 1863. 39-ik lap) ezen agyag a Duna balpartján is minden kútásásnál a kavics alatt meglevőnek bebizonyulván, a városligetben előállítandó artézi kút mélységének kiszámítása nehézséggel nem járhatott. Az agyagnak t. i. hasonnemű lejtjét feltéve, mint aminő a Margitszigeten észleltetett, a tervezett artézi kút 419 méternyi mélységben érte volna el célját. Pest városa akkori közönsége ezen számítás alapján határozta el az artézi kút létesítését. -— A számítás azonban csalódáson alapult, mert a kisczelli agyag, mely a feltevés szerint azonnal a mostkori rétegek átfuratása után lett volna elérendő, csak-is 579,8 méternyi mélységben éretett el. Ha mindezek dacára a fúrás erélyesen folytattatott, ennek oka csakis a fúrás közben észlelt rendkívül gyors hőmérsékletemelkedésnek — a mélység felé — tulajdonítandó, mely kétséget nem hagyhatott, miszerint az tisztán csak a positivitással