Hidrológiai Közlöny 1968 (48. évfolyam)
7. szám - Beszámoló a Magyar Hidrológiai Társaság 1968. márc. 8-án tartott vezetőségválasztó közgyűlésről
332 Hidrológiai Közlöny 1968. 7. sz. Beszámoló a vezetőségválasztó közgyűlésről várható hévforrás eredménye. Ezen nézet helyessége a hévforrás előretörése által a legfényesebben lett igazolva." Könyvének végén a ,,Zárszó"-ban helyre igazítja dr. Szabó József egyetemi tanárnak 1877. évi téves nézetét, mely szerint „Pest közelebbi területén hűvös, sőt langyos víz artézi kutak által nem várható", majd tovább: „Eddig a tályagon áthatolni a bal parton nem sikerült, de ha áthatolnának is, micsoda kilátás nyílnék? Az, hogy a budai hegységen mutatkozó egész sorozatára következtethetni csupa olyan kőzeteknek, melyek magukban nem víztartalmúak: az oligocaentályag alatt van Budán a bryozoamárga, az alatt a nummulitmósz, a fehér tömött (rhaeti) mész, s végre jön a dolomit, mint szintén nem vízsűrítő kőzet". Ezzel szemben Zsigmondy idézi a Földtani Társulat 1866.'nov. 12-i szakülésén kifejtett nézetét „miszerint a dolomit és dachsteinmészkő szintúgy, valamint a nummulitmész is, a vízhatlan kőzetek közé tartoznak ugyan, de a bennük található nagyobbszerű hasadások és űrek miatt kényteleníttettünk azokat a vízbocsátók közé sorozni". A városligeti artézi kút eredménye minden téren igazolta Zsigmondy Vilmos földtanilag helyes megállapításait, melyek 100 év távlatából szemlélve is helytállóak. Zsigmondy Vilmosnak egyik legnagyobb, elévülhetelen érdeme, hogy országunkban megteremtette az artézi kút fúrást, s azt hosszú időn át irányította. Több mint 100 év távlatából nézve azonban sokkal jelentősebb érdeme, hogy már 1865-ben nyomtatásban megjelent ,, Bányatan, kiváló tekintettel a köszénbányászatra" című könyvében, melynek megjelent I. része a kutatást, fúrást és az artézi kutakat tárgyalja (ahogy előszavában írja helyesebben talán „fúrástannak" kellett volna nevezni) először hívja fel a figyelmet az Alföld, illetve az ország mostoha vízellátásának megoldására artézi kutakból. Kiemeli, hogy artézi kút fúrás egyedül csak alapos földtani ismeretek mellett kísérelhető meg, ezen ismeretek mellőzése s tekintetbe nem vétele sok keserű csalódásra szolgáltatván alkalmat,,. Zsigmondy be is igazolja elgondolásának helyességét s a városligeti artézi kút után lemélyíti a püspökladányi, szentesi, csongrádi, hódmezővásárhelyi, törökszentmiklósi, karcagi, mezőtúri és még sok más artézi kutat, melyeknek jó része ma is működik. Mélyen tisztelt Közgyűlés! Zsigmondy Vilmos korszakalkotó munkájáról, elévülhetelen érdemeiről megemlékezve lássuk, hogy 100 év után az artézi kutak fúrása terén mennyire jutottunk. A fúrási technika, a fúróberendezések, fúrószerszámok, béléscsövezés korszerűsítése és a karotázs bevezetése terén hatalmas fejlődést értünk el. Ma már korszerű fúróberendezéseket, fúrószerszámokat, béléscsöveket gyártunk, s ma már egy ezer méteres fúrás lemélyítése nem 9 és fél év, hanem pár nap. Az artézi kutak száma is évről-évre emelkedik, s folyamatosan készül a kutak számbavétele. 1967. év végéig 46 943 artézi kút mélyült országunkban s ebből meddő volt 1000, és tönkrement, használhatatlan 5000, úgyhogy kereken ma 41 000 artézi kút működik. Különösen nagy volt a fejlődés a felszabadulás után, a kútfúróipar államosításával, s ennek eredménye, hogy ma már 107 kivitelező 242 fúróberendezéssel dolgozik. Sajnos a nagy számú kivitelező és fúróberendezés ellenőrzése még nincs megoldva. Ezért nagy jelentőségű ebből a szempontból, hogy az elmúlt év július hó 1-vel az 0. V. Flétrehozta a Központi Vízkészletgazdálkodási Felügyelőséget, s ezen belül a Vízföldtani Felügyeletet. A V íz földtani Felügyelet hatáskörébe tartozik a vízföldtani szakvéleményezés, a fúrási anyagfeldolgozás s dokumentáció, az ellenőrzés és a karotázsmérések végrehajtása. Meg kell állapítanunk, hogy a fúrási anyag mintavétele — főleg a víztartó homokrétegekből —, a víztartó homokréteg szemcseösszetételének vizsgálata, s ennek alapján a korszerű szűrő kiképzés — ami az artézi kút lelke — és főleg az ellenőrzés ma még sok kívánnivalót hagy maga után, holott pl. a szemcseszerkezet vizsgálata, s ennek alapján a szűrőzés, helyesebben a szitaszővet méretének meghatározása, mechanikus oldalfalmintavétel útján ma már megoldott kérdés, csak alkalmazni kellene. Az ellenőrzés, mely döntően fontos, csakis létszám kérdése. A fúrási anyag mintavétele, a lelkiismeretes, minden szempontra kiterjedő anyagvizsgálat, a szűrőzés még ma sem érte el azt a fokot, amit Zsigmondy Vilmos már 100 évvel ezelőtt példamutatóan megoldott. Meggyőződésem, hogy ha a hivatalos szervek és tagságunk megszívlelik az elmondottakat és munkájukat Zsimondy iránytmutatása alapján, az új gazdasági rend szellemében végzik, a jövőben kifogástalan artézi kutakat fogunk létesíteni, nagy hasznára népgazdaságunknak, ami elsőrendű kötelességünk. Ezekkel a gondolatokkal Társaságunk 50-ik közgyűlését megnyitom. Mélyen tisztelt közgyűlés! Utolsó évzáró közgyűlésünk 1966. március hó 15-én volt, s múlt év 50 éves jubileumi ünnepi közgyűlésünk miatt nem tartottunk évzáró közgyűlést. Hagyományainkhoz híven az elnök kötelessége beszámolni az elmúlt két év veszteségeiről és a Tagságunkat ért kitüntetésekről. Az elmúlt két évben siilyos veszteségek érték Társaságunkat: 1966-ban örökre eltávoztak körünkből: Besenyőy István, oki. gépészmérnök, Szennyvíz Szakosztályunknak buzgó tagja; Fazekas Károly, a VITUKI ny. főmérnöke, Bogdánfy emlékérmes tagunk; Juhász B. Nándor, oki. mérnök, rendes tagunk; dr. Károlyi Zoltán, oki. mérnök, a műszaki tudományok kandidátusa, a VITUKI ny. csoportvezető főmérnöke, Bogdánfy emlékérmes tagunk; dr. Palik Piroska, ny. egyetemi magántanár, nemzetközileg ismert algológus, Limnológiai Szakosztályunknak alapításától kezdve lelkes tagja és Papp István, oki. mérnök, rendes tagunk. 1967-ben elhunytak: Filep Lajos oki. mérnök, rendes tagunk; Fógel Elemér, oki. gépészmérnök, Heves megyei Csoportunk volt elnöke; Kecskeméti Gyula, műszerész, rendes tagunk; Kolláth László, főmérnök, Szombathelyi Csoportunk volt elnöke és dr. SeherI Emil ny. főgeológus, a föld- és ásványtani tudományok kandidátusa, tiszteleti tagunk. Kérem a Közgyűlés tagjait, hogy egy perc felállással áldozzunk emléküknek.