Hidrológiai Közlöny 1968 (48. évfolyam)

7. szám - Könyvismertetés

330 Hidrológiai Közlöny 1968. 7. sz. Sallay K.: Légbefúvásos homokfogó [3] Illés István: Légbefúvásos homokfogók működését befolyásoló tényezők vizsgálata. — Vízügyi Közlemények, 1965/4. [4] Pöpel, F.—Hartmann, H.: Der neue belüftete Sandfang auf der biologisehen Reinigungsanlage der Stadt Heilbronn. — Gas- und Wasserfach, 99. Jahrgang, Heft 22, 30 Mai 1958. [5] Salamin Pál: Víztisztító medencék belső terének kialakítása. — Építés- és Közlekedéstudományi Közlemények, 1965/3—4. [6] Tasfi László: Újszerű technológia Pées szennyvíztisztító telepén. — Műszaki Tervezés, 1964/6. Vcrsuchsuntersucliung des Sandfangs mit Lufteinblasung Sallay, K. Die Abhandlung zeigt die neuen Versuchsergebnisse bezüglich des Sandfangs mit Lufteinblasung. Die wichtigeren Zielsetzungen der Versuche waren: 1. Bestímmung der den günstigsten Betrieb einer Einrichtung von gegebener Form (Abb. 2, Bild 1) charakterisierenden hydraulischen Parameter und aufgrund dieser, Vorschláge für die Aufnahme der Ent wurfsdaten für mögliehst günstig arbeitende Sandfánge mit Lufteinblasung; 2. Vergleich der Parameter der an Modellen mit abweichenden Dimensionen (1:1 bzw. 1:2) hergestellten áhnlichen hydraulischen Verfahren und die Untersuehung der Umrechnungsfaktoren der zugefühi'ten Luftmenge. Wáhrend den Versuchen habén wir 24 Varianten untersucht (beim Modell 1:1 bet.rágt die Gitterbreite s = 40 bzw 60 cm, die Tiefe des Lufteinblase-Rohrgitters unter dem Wasserspiegel hr= 100, 125 bzw. 150 cm, die Menge der eingeblasenen Luft Q, = 45 bzw. 66 l/min. 60 cm, sowie im Modell 1 :2 diesen entsprechenden Werte). Bei jeder Variante habén wir das Strömungsbild aufgenommen und im ausgewáhlten, sogenannten kritischen Punkt (mittlerer Senkel) in 10 bzw. 5 cm Höhe über der Beckensohle) die zu den eingeblasenen Luftmengen gehörenden Geschwindigkeiten gemessen. Durch Darstellung der erhaltenen Werte im Koordinatensystem Q

1 —v erhíelten wir 12 Beziehungslinien. Die Grundlagen der Aufarbeitung der Messergebnisse sind diese graphischen Beziehungen. Zur Feststellung der günstigsten hydraulischen Parameter der gegebenen Beckenform, habén wir die Messergebnisse ahnlich den als Beispiel angeführten Abbildiíhgen 4—6 aufgearbeitet. Unsere wichtigste Folgerung ist, dass wir von den untersuehten Varianten das in 125 cm Tiefe verlegte, 40 cm breite Gitter mit 66 l/min. 60 cm Lufteinblasung vorschlagen. Bei dieser Folgerung habén wir schon, aufgrund der Geschwindigkeits-Langsprofile mit dem Charakter der Abb. 6, berücksichtigt, dass jene die beste Variante ist, bei der die kritische Sohlengeschwindigkeit verháltnismassig die grösste, zugleich aber die Geschwindigkeit unter dem Gitter die kleinste ist, d. h. wo zwischen den erwáhnten zwei Geschwindigkeiten der Unterschied am grössten ist. Bei der Untersuehung des Umrechungsfaktors der zugeführten Luftmenge habén wir jene Luftmengen als einander entsprechend betrachtet, bei denen im Falle der Einleitung in die Becken, an Modellen mit abweichenden Dimensionen (1:1 und 1:2) die „hydraulische Struktur" der Strömung ahnlich ist und zugleich die Geschwindigkeiten laut dem Froude-Gesetz umgerechnet werden können. Die Versuchsergebnisse habén wir in den Abbildungen 7 und 8 dargestellt. Man sieht, dass der Zusammenhang zwischen den Luftmengen nicht linear, d. h. der Umrechnungsfaktor der Luftmengen (Qj) nicht konstant ist. Dies ist eines der interessantesten Resultate unserer Untersuehung, weil hieraus folgt, dass die Modellierung der Luftmengen nicht eine einfache Aufgabe ist. Die Abhandlung enthált mehrere Vorschláge, aus diesen habén wir einige hervorgehoben; wáhrend der weiteren Forschungsarbeit muss der günstige Ort des Sandsammel-Sumpfes mit sandhaltigen Wasser, die Ablagerung der Sandkörner in Gegenstroin (über dem Sumpf) untersucht werden und schliesslich müssen zur Berücksichtigung der Wirkung der Viskositát mit Abwasser Versuche durchgeführt werden. Könyvismertetés Szalay Miklós: Biológia a mérnöki gyakorlatban. (Műszaki Könyvkiadó, 1967. 540 oldal, 298 ábra, 59 táblázat.) Az utóbbi évtizedekben rohamosan szaporodott azoknak a kapcsolatoknak a száma, amelyek a biológiát a mérnöki tevékenységhez, különösen pedig a vízépítés valamennyi ágazatához fűzik. Ezért tekin thető úttörő kezdeményezésnek Szalay Miklós könyve, amelyben összefoglalni törekedett a rendkívül szerteágazó és változatos, eddig jobbára csak folyóiratokban fellelhető ismeretanyagot. A könyv kél főrészre oszlik. Az elsőben mutatja be a szerző az építmények és az élő természet kölcsönhatásait. A kártevő baktériumokról szóló fejezetben áttekintést nyerünk a korróziót, üledékképződóst, a vízben íz- és szagártalmakat okozó, valamint a fertőző baktériumokról, továbbá a védekezés módjairól. Hasonló tagolásban kapunk képet a moszatok, (Jombák, vízi gyomnövények kártételeiről és e károk elhárításáról. Az állatvilágra áttérve, tárgyalásra kerülnek a kagylók, ízeltlábúak és emlősök által okozott műszaki kártételek, valamint a védekezés módjai. A következőkben a könyv az ellenkező irányú hatásokról, vagyis a mérnöki tevékenységnek az élővilágra gyakorolt káros befolyásairól számol be. Két terjedelmes fejezet foglalkozik a víziépítkezéseknek a halakra gyakorolt hatásaival, valamint az élővizek szennyezésének biológiai következményeivel. Mindez hangsúlyozza a mérnök biológiai felelősségét. A könyv második főrésze az élővilág műszaki célú hasznosítási lehetőségeit tárgyalja. Így először a növénytakaró vízháztartási szerepével és alkalmazásaival, majd a biológiának ivó- és szennyvíztisztítási célokra történő felhasználásával foglalkozó fejezetek következnek. Ezeket követik a növényökológia és növénytársulástan műszaki alkalmazásai, mint a talajvíz-, vízminőség- ós talajjelző növények. A könyv utolsó hat fejezete az élő növényi építőanyagok alkalmazásait tárgyalja, tekintettel a földmunkák gyepesítésére, erdősávokra, erózióvédelemre, patak- és folyószabályozásra, hókárok elhárítására és az utak mentének fásítására. Külön említés történik a műszaki létesítményeknek növényzet útján a környező tájba történő esztétikus beillesztéséről is. A könyv tartalmának e vázlatos ismertetése is mutatja, hogy nem volt könnyű feladat a hatalmas ismeretanyaghoz mérten szűk terjedelembe mindent beleszorítani. Valószínűleg ennek tudható be, hogy egyes részek, így pl. az ipari szennyvizek biológiai tisztításával és a komposztozással foglalkozó fejezetek a vártnál kevesebbet nyújtanak. E kisebb hiányosságok azonban nem csökkentik a könyv egészének értékét, annál is inkább, mivel ilyen jellegű összefoglaló munka eddig nem csupán hazánkban nem jelent meg, hanem — tudomásunk szerint — külföldön sem. A könyv a vízépítési tervezés és kivitelezés minden ágában dolgozó mérnökök napi munkájához igen hasznos segítséget nyújt. Több mint 700 forrásmunkát felölelő irodalomjegyzéke megkönnyíti a tájékozódást az egyes kérdések iránt behatóbban érdeklődők részére. Végül annak a reményünknek adunk kifejezést, hogy a könyv az eddiginél jobban ki fogja bontakoztatni a biológia ós a műszaki tudományok közti gyümölcsöző együttműködést és segít legyőzni az itt-ott még meglevő idegenkedést a biológiai tudományok műszaki jelentőségének elismerésével szemben. Dr. Vágás István