Hidrológiai Közlöny 1968 (48. évfolyam)
7. szám - Sallay Katalin: Légbefúvásos homokfogó kísérleti vizsgálata
Saltay K.: Légbefúvásos homokfogó Hidrológiai Közlöny 1968. 7. sz. 329 fcí , 2,5 I 2,0 | -B I 15 1,0 Rács! osszak: '0 illetve 10 cm v b r- H/2 - 100 cm b r-W-125cm s— h r-3/4H- 150 cm 0 5 10 15 20 25 30 35 - kismodellbe be/óvott levegő [l/p-30cm] 8. ábra. A levegőhozam átszámítási tényezőjének alakulása Abb. 8. Gestaltung des Umrechnungsfaktors der zugeführten Luftmenge vizsgálatból látható, hogy a AQ nem állandó, tehát a légmennyiségek modellezése nem egyszerű. Az átszámítási tényezőket ábrázoló vonalakat végül ellenőriztük is úgy, hogy leolvastuk róla az egyik modellrendszerben megadott levegőmennyiségeknek a másik rendszerben megfelelő léghozamokat, és ezeket engedtük be sorra a megfelelő kismintába. A kiválasztott kritikus pontban végzett szárnymérés valóban a várt v 2 sebességeket adta. Megállapítások, javaslatok A bemutatott kísérletek kiegészítették az eddigi hazai és külföldi vizsgálatokat és egyes kérdésekben olyan részeredményeket szolgáltattak, melyek hasznosak lehetnek a jövőben végzendő hasonló vizsgálatoknál. A kísérletekkel kapcsolatos főbb megállapításaink összegezve a következők: 1. A légbefúvásos homokfogó hazai szakirodalma fejlettebb, mint az erre vonatkozó külföldi irodalom. Igen értékes és jól használható alapokat biztosít a további kutatások számára. 2. Az eddigi kísérletek legfőbb eredménye volt, hogy tisztázták a kialakuló áramkép hidraulikai szerkezetét, Ezzel lehetővé vált a kísérletek leegyszerűsítése, vagyis elegendő a sebességeket az ún. kritikus zónában mérni. 3. Az előző pont alapján elegendő és gazdaságos módszer a kiritikus zóna sebességeinek szárnnyal való mérése. 4. Az eddigi vizsgálatokon túlmenően nem elég az ún. kritikus pontban mérni a sebességet, hanem fel kell venni az ún. sebességi hossz-szelvényeket is. 5. A megadott medencealak hidraulikai szempontból kedvezőnek mondható. A tiszta vízzel folytatott kísérletek alapján a 125 cm mélyre helyezett, 40 cm széles rácsot javasoljuk 66 l/p • 60 cm légbefúvással. Szükséges lenne azonban még ülepedés szempontjából is megvizsgálni. 6. A tiszta vízzel kapott eredményeket valóságos viszonyok között, hordalékos vízzel is ellenőrizni kellene. 7. A levegőhozamok átszámítási tényezője nem bizonyult állandónak. Vizsgálataink nyomán még néhány kísérleti és tervezési jellegű javaslatot is teszünk. 1. Javaslatok további kutatómunkára: 1. A tiszta vízzel folytatott kísérleteknél a következő kérdéseket kell megvizsgálni: a) kísérletek a csőrács szélességének (s) csökkentésével; b) vizsgálatok kisebb rácsmélységnél (h r), s nagyobb levegőmennyiséggel (Q t) a nagy rácsmélység a zsomp közelében kialakuló nagy sebesség miatt kedvezőtlen); c) filmfelvételek a forgó mozgás beindulásáról, az áramkép kialakulásáról; d) jobb légbevezetési eljárás meghatározása (az INKA-rács igen érzékeny a vízszintes elhelyezés pontosságára); e) kísérletek a mozgatóerő szempontjából kedvező buboréknagyság megállapítására; f) a levegőmennyiség átszámítását lehetővé tevő kismintatörvény általánosítása. 2. A szennyvíz homokfrakcióinak megfelelő homoktartalmú vízzel folytatott kísérleteknél a következő kérdéseket kellene vizsgálni: a) kísérletek a zsomp kedvező helyének megállapítására (a zsomp túl közel van a legnagyobb sebesség helyéhez, valószínűleg el kell nyújtani keresztirányban a medencét); b) vizsgálatok a homokszemcséknek ellenáramú vízben való ülepedésére (a csőrács alatti térben a homokszemcsék ellenáramban ülepednek, mint a hagyományos függőleges vízvezetésű homokfogókban; behatóbban kellene tisztázni ezt a folyamatot); c) vizsgálatok hosszabb időtartamú homokfogó üzemnél (a lerakódások szűkítik a csőrács és a medencefenék közötti átfolyási keresztmetszetet, ez megváltoztatja a sebességi képet). 3. Valóságos szennyvízzel folytatott kísérleteknél főleg a viszkozitási hatást kellene tanulmányozni, de figyelemmel kellene lenni arra is, hogy a homokszemcsék a szennyvízben összetapadhatnak a szerves szemcsékkel, a szétválasztásuk néha szinte leküzdhetetlen feladatot jelent. 2. Javaslatok a tervezéshez: 1. A tervezéshez kiindulásként igen jól alkalmazhatók az Illés István módszerével készült tervezési segédletek, figyelembevéve a jelen dolgozatban adott további szempontokat is. 2. A főkiviteli műtárgyak konkrét tervezése előtt ellenőrző kismintakísérletek végzése továbbra is hasznos lehet. 3. A megépülő berendezések átadása előtt félüzemi kísérletek is szükségesek lehetnek. Végezetül köszönetet mondok konzulenseimnek, Dr. Salamin Pál professzornak, Herédy Sándor MÉLYEPTERV osztályvezetőnek és Szolnotcy Csaba tanszéki laboratóriumi mérnöknek értékes szakmai tanácsaikért és a kísérletek folyamán nyújtott segítségükért. Köszönet illeti a Vízgazdálkodási Tanszék laboratóriumának dolgozóit is. IRODALOM [1] Benedek Pál: Házi szennyvizek tisztítása. — Mérnöki Továbbképző Intézet, M 72, 1964. [2] Horváth Imre—Tasfi László: A légbefúvásos homokfogók hidraulikai vizsgálata. — Vízügyi Közlemények, 1964/3.
