Hidrológiai Közlöny 1968 (48. évfolyam)
7. szám - Sallay Katalin: Légbefúvásos homokfogó kísérleti vizsgálata
328 Hidrológiai Közlöny 1968. 7. sz. Sallay K.: Légbefúvásos homokfogó J ELM AGY ARAI AT > 150 cm 200 300 [cm] A fal belső határvonala kifejtve h r m 125 cm h r- 100 cm •a. I c II 6. ábra. Légbejúvásos homokfogó sebességi hossz-szelvénye Abb. 6 Geschwindigkeits-Langsprofü des Sandfangs mit Lufteinblasung nagyobb a különbség. A sebességi hossz-szelvények alapján a vizsgált változatok közül a 125 cm mélyre helyezett, ugyancsak 40 cm széles rácsot javasoljuk 66 l/p • 60 cm levegő befúvással. * Hangsúlyozzuk, hogy ezeket az eredményeket tiszta vizzel végzett kísérletek eredményeképpen nyertük. Homoktartalmú vízzel előreláthatólag némileg eltérő eredményekre jutunk. 2. Az eltérő méretarányú kisminták összehasonlítása Eddig az 1:1 -es és az 1: 2-es modellekben mért eredményeket egymástól függetlenül tárgyaltuk, és nem tértünk ki a közöttük levő összefüggésekre. Foglalkozzunk most ezzel a kérdéssel. A legjelentősebb részfeladat az eltérő méretarányú modelleknél az egymásnak megfelelő levegőmennyiségek meghatározása volt. Az előző fejezetben a kísérletek végrehajtásának leírásánál az 1: 1 és 1: 2 modellbe vezetett levegőmennyiségeket még egymástól függetlenül vettük fel. Most meg kell keresnünk ezek kapcsolatát. Egymásnak megfelelőeknek azokat a levegőmennyiségeket tekinthetjük, amelyeknek a medencékbe vezetése esetében az eltérő méretarányú modellekben az áramlás „hidraulikai szerkezete" [5] hasonló, közel azonos, s ugyanakkor a sebességek a Froudetörvény szerint számolhatók át. A kapcsolat vizsgálatánál nem alkalmaztuk Horváth Imre már említett A 0 összefüggését [2], mert a rács feletti buboréksebesség szerepelt benne, amelynek mérése igen bizonytalan lett volna. A levegőmennyiségek kap* A sebességek nem teljesen azonosak a kétféle feldolgozásban, mert az 5. ábrát szárnymérések, a 6. ábrát pedig szivacsmérések alapján szerkesztettük meg. 1 1 t { f l IV, r'M/2r-2J3H•-3/4-HtOOcm f2Scm150cm í IV, r'M/2r-2J3H•-3/4-HtOOcm f2Scm150cm i ! /? ócshc 0 iHeh isszák e 30 c s-S ócshc 0 iHeh isszák e 30 c TI 5 10 15 20 25 30 35 Q i b. 2J - kismodellbe befuvott levegő [i/p-30cm] 7. ábra. Eltérő méretarányú kisminták összetartozó levegőmennyiségeinek ábrázolása Abb. 7. Darstellungder zueinandergehörenden Luftmengen der Modelle mit abweichenden Dimensionen csolatának, a levegőhozamok ún. átszámítási tényezőjének meghatározásánál a közvetlen mérési utat választottuk. Ismét a mérési adatok alapján felvett 12 kapcsolati vonalat tekintettük kiindulásnak. Ezután a következő módszert követtük: kiválasztottuk az egyik változatot az 1: l-es modellek közül, pl. azt, amelynél a rácshossz 60 cm, a rácsmélység 125 cm volt, és tetszőleges adott levegőmennyiségnél, pl. Q n=20 l/p-60 cm-nél a megfelelő görbéről (4. ábra) leolvastuk a hozzá tartozó v 1 sebességet, mely esetünkben 11,5 cm/s-nak adódott. Ezután ezt a sebességet átszámítottuk a kisminta megfelelő pontjában előállítandó sebesség értékére. A sebességek átszámítási tényezője, mint tudjuk, X v= . Esetünkben a nagymodellről számítottunk át a kicsire, tehát A=0,5 és A 1/ 2 = 0,7 volt, s ennek megfelelően az átszámított sebesség 8,1 cm/s-ra adódott. Az 1: 2-es modellek közül a 30 cm-es rácshossznál és a 62,5 cm-es merülési mélységnél a megfelelő kapcsolati vonalra vetítve ezt a v 2-t, a neki megfelelő Q V 1 leolvasható volt (Q 1 2=9,6 l/p • 30 cm). így tetszőleges számú pontban meghatározhattuk az összetartozó Q x és Q 2 értékpárokat (7. ábra). A levegőhozam átszámítási tényezőit még külön is ábrázoltuk a 8. ábrán. Az így megkapott átszámítási tényezők természetesen csak a megadott medencealakra és szigorúan ott is csak az 1 : 2-es kismintára érvényesek. Különben a
