Hidrológiai Közlöny 1968 (48. évfolyam)

7. szám - Dr. Rétháti László: A Tiszántúl csapadék viszonyainak és talajvízjárásának korrelációja

Rétháti L.: A Tiszántúl csapadék és talajvíz korrelációja Hidrológiai Közlöny 1968. 7. sz. 29? A hónapokra bontott hatékony csapadékmenynyiségek 1936—65. közötti változását a 6. ábra mutatja be. A folyamatos összegzés érzékelteti az átlagtól való eltérések tartósságát. Legyen szabad a következőkben felhívnom a figyelmet a grafikon néhány érdekes sajátosságára. 1. A tartós és fokozott intenzitású tározódás időszakát a legtöbb esetben az októberi csapadék ugrásszerű megemelkedése vezeti be, magas értéket véve fel ezen időszakokon belül is (1939, 40, 41, 43, 44, 50, 52, 64 — kivételt csak az 1965. év képez). 2. Az elmúlt 30 év jellegzetesen magas talajvízállásait a hatékony csapadékmennyiségek olyan sorozata előzi meg, melyben igen kevés a negatív előjelű hónap: 1939. VIII. — 1941. X. között jelentősebb visszaesést mindössze a hónapok 11%-ában, 1964. VIII. — 1966. XI. között a hónapok 10—15 százalékában tapasztalhattunk. 3. Hasonló megállapítást tehetünk — ellenkező előjellel — a tartós vízszintsüllyedések időszakára is: 1945—49. között pl. gyakorlatilag egyetlen hónap volt (1948. I.), mely jelentősebb nagyságú pozitív értéket vett fel. 4. A grafikonban — szerkesztési alapelvénél fogva — nem jutnak kifejezésre a vízkészletfogyasztás tényezői (párolgás, vegetáció), így a sokévi tározódás legjelentősebb tényezőjéről zavartalan, folyamatos képet kaphatunk. 5. Az 1940/42. évek országosan magas vízállásait egy 1936. VI. hó és 1939. IX. hó között kisebb és ingadozó, 1939. X. hó és 1941. XI. hó között nagyobb intenzitással jelentkező folyamatos csapadéktöbblet idézte elő. Az 1965/67. évi magas vízállásokat az előbb említett 2. ágnál kisebb intenzitású és rövidebb szakasz előzte meg. Hogy a két időszak NV-ei mégis azonos nagyságrendűek, az annak a következménye, hogy 1936-ban a KÖV lényegesen alacsonyabb volt, mint 1964-ben (a 10 zavartalan vízjárású kútra 17 és 46%). Az a körülmény, hogy az 1936/41. évek + 79 értékű hatékony csapadékösszege a 17%-os KÖV-ü, az 1964/66. évek +41-es értéke a 46 %-os KÖV-ü év után jelentkezett, és nem fordítva, bármilyen szerencse is, nem véletlen, mert a KÖV-ek értékei is a megelőző időszak csapadékviszonyait tükrözik. * Végezetül rá szeretnék mutatni arra, hogy a tanulmányban foglaltak is megerősítik hidrológusaink azon megállapítását, hogy az Alföld talajvízjárását döntő mértékben az itt lehulló csapadék és az azt ellensúlyozó párolgás irányítja. IRODALOM [1] Bacsó N.: Magyarország éghajlata. Akadémiai Kiadó. Budapest, 1959. [2] Bogárdi J.: A várható tavaszi maximális havi közepes talaj vízállások előrejelzése az Alföldön. Hidrológiai Közlöny, 1953. 11—12. [3] Hajósy F.: Magyarország csapadók viszonyai. Az Országos Meteorológiai Intézet kiadványa. Budapest, 1952. [4] Rétháti L.: A talajvíz évi menetgörbéjónek sajátosságai. Hidrológiai Közlöny, 1965. 6. [5] Rétháti L.: A talaj vízjárást befolyásoló természetes és mesterséges tényezők változásának vizsgálata. Hidrológiai Közlöny, 1965. 12. [6] Rétháti L.: A talajvízszint előrejelzése, különös tekintettel az építőiparra. Hidrológiai Közlöny, 1966. 10. [7] Ubell K.: A talaj vízállás előrejelzése. Beszámoló a VITUKI 1955. évi munkájáról. Műszaki Könyvkiadó. Budapest, 1956. Korrelation der Niederschlagsverhaltnisse und des Grundwasserspiegelgangs im Tiszántúl Dr. Rétháti L. Kandidat der technischen Wissenschaften Die Niederschlagsverhaltnisse Ungarns wiederspiegeln den Einfluss des Sommer- und Winter-Monsuns, infolge dessen in Jánner und Feber das Minimum zu verzeichnen ist, und in Mai—Juni das Maximum, (Abb. 2a) undzwar am westlichen Teil des Landes der Monat Mai (Abb. 2b) und im östlichen Teil der Monat Juni ( Abb. 2c). In September ist die Niederschlagsmenge — im grössten Teil des Landes — verháltnismássig klein, so dass sich an vielen Orten ein Zweit-Maximum ausbildet. Den Zusammenhang zwischen Niederschlag und Grundwasserspiegelgang hat Verfasser mit Hilfe der Datenreihen von 10 Beobachtungsbrunnen untersucht, deren Spiegelgang — mit der seínerseits proponierten Methode untersucht — für die vergangenen 30 Jahre als ungestört qualifiziert werden kann (5). Den Durchschnitt der jáhrlichen relativen Mittelwasserstánde mit den durchsehnittlichen örtlichen Niederschlagsmengen verglichen (Abb. 1) kann festgestellt werden, dass das Grundwasser, zwar verzögert und seine Schwankungen dámpfend, aber dennoch eindeutig die Anderung des Niederschlags verfolgt. Der relatíve Wasserstandsunterschíed (E) zwischen dem Frühjahrsmaximum des Grundwassers (HW) und dem vorherigen Herbst-Miniinum (NW) kann mit den Niedersehlagssummen der Monate X—XII und X—III (r

l = 0,6 17 bzw. 0,791) in Korrelation gebracht werden. Nachdem aber auf das HW auch der vor dem Zeitpunkt des Herbst-Miniinum herabgefallene Niederschlag auswirkt, ist es zweckmássig, als abhángige Veránderliche den Unterschied zwischen zwei auf einander folgenden Frühjahrs HW (E') zu wáhlen. Berücksichtigt man, dass sowohl die Vegetation, die Temperatur und relatíve Feuchtigkeit der Luft sowie die Grundwassertiefe sich im Laufe des Jahres bestándig verándert (Abb. 5), müssen wir die Niederschláge der einzelnen Monate mit den dem Einsicherungsanteil proportionalen Wirkungsfaktor w multipliziert in Rechnung ziehen. Unter Berücksichtigung der schátzungsmássigen Faktorén a> konnte der Zusammenhang sukzessive verfeinert werden (Tabelle 5). Die erreichbare grösste Genauigkeit sichert die Bestimmung der Faktorén o> mit Ausgleichssrechnung (Tabelle 6); zwischen den mit den so erhaltenen co-Werten berechneten massgebenden Jahresniederschlágen und E' konnte die mit r, = 0,867 charakterisierte Korrelation aufgestellt werden, das Frühjahrs-Maximum bestimmen die so berechneten Niederschláge mit einer Genauigkeit von 8—10 cm. Es kann nachgewiesen werden, dass in der Speicherung die Niederschláge der Monate X, XI und III die grösste Rolle habén, weil ihr co-Faktor noch gross ist und gleichzeitig auch ihre Grösse sich von Jahr zu Jahr áusserst launenhaft ándert. Wenn wir die mit o> multiplizierten Werte der Unterschiede zwischen effektíven und durchsehnittlichen Monats-Niederschlágen fortlaufend vorzeichengerecht summieren, erhalten wir ein Bild über die Anderung der wirksamen Niederschlagsmengen je eines Zeitabschnitts (Abb. 6).