Hidrológiai Közlöny 1968 (48. évfolyam)

7. szám - Dr. Rétháti László: A Tiszántúl csapadék viszonyainak és talajvízjárásának korrelációja

304 Hidrológiai Közlöny 1968. 7. sz. Rétháti L.: A Tiszántúl csapadék és talajvíz korrelációja A 360. és 337. sz. kútra ez az érték ±4,6%, ill. 3,7%. összevetve ezeket az 5. táblázat megfelelő adataival, megállapíthatjuk, hogy az ott szereplő szórásnak mintegy felét a csapadék területi megoszlásából adódó helyi eltérések okozzák. A számítások finomításának lehetőségei Bár a tavaszi és az ezt megelőző időszakban lehullott csapadék közötti összefüggés viszonylag szoros, meg van a lehetősége az erre vonatkozó számítások további finomításának. Mint láttuk, az előző évi NV geometriai helyzetének figyelembevétele (mellyel a beszivárgási úthossz okozta ellenállást jellemeztük) az átlagos eltérést már 4 cm-rel csökkentette. Azok a fontosabb tényezők, melyeknek bevonása a számítások finomításával kecsegtet, a következők. 1. A levegő páranyomása (relatív nedvessége) és hőmérséklete-, ezek együttesen a tározódott és elpárolgott vízmennyiségek hányadát határozzák meg. 2. A talaj hőmérséklete, melynek az áteresztőképességre gyakorolt hatása folytán a szivárgási úthosszakat lehetne korrigálni. 3. A fagy beállta előtt és után lehullott csapadékmennyiség különválasztása. 4. A szilárd és folyékony halmazállapotú csapadék különválasztása, figyelembevéve előbbinél a levegő hőmérsékletét is. 5. A tartós olvadás, illetve azon időpont figyelembevétele, amikor a talajban eltűnik az utolsó összefüggő fagyott réteg. További finomítást jelentene bizonyára, ha a havi hatástényezőket kutanként határoznánk meg, a helyi csapadék és a vizsgált kút átlagos tetőzése figyelembevételével. Ez lehetővé tenné azt is, hogy a talajvíz tényleges, terepszint alatti mélységének bevonásával a szivárgási úthosszát, mint egyik változót tényleges értékével vegyük számításba. 5. A hatékony csapadékmennyiségek változása 1936—65 között A csapadékmennyiségek idősora még havi bontásban sem ad egyértelmű helyzetképet a csapadék talaj vízképző hatásának sokévi változásáról. Közelebb jutunk a helyes megoldáshoz, ha a vizsgált hónap csapadékmennyiségéből levonjuk a sokévi átlagot. Mivel azonban az sem közömbös, hogy az így számított hiány vagy többlet melyik hónapban jelentkezett, akkor járunk el helyesen, ha az átlagtól eltérő csapadékmennyiséget a vizsgált hónap hatástényezőjével szorozzuk. Az így definiált értéket hatékony csapadékmennyiségnek nevezhetjük. Előjele elárulja, hogy hozzájárult-e a NV-nek az előző évi NV-hez képest mutatkozó emelkedéséhez, vagy nem, abszolút értéke pedig azt, hogy milyen mértékben befolyásolta a változást. 6. ábra. A havi hatékony csapadékmennyiségek változása 1936—65. között Abb. 6. Anderung der monatlichen wirksamen Niederschtagsmengen zwischen 1936—65