Hidrológiai Közlöny 1968 (48. évfolyam)

7. szám - Dr. Rétháti László: A Tiszántúl csapadék viszonyainak és talajvízjárásának korrelációja

Rétháti L.: A Tiszántúl csapadék és talajvíz korrelációja Hidrológiai Közlöny 1968. 7. sz. 29? A keresett összefüggés a következő: ív. E' = NV-NV

e= ^ coíCSÍ-66,5 v. A mértékadó csapadékkal végzett számítások szerint a fenti hatástényezők az E'=f(Cs m) összefüggést r

y=0,867-cs korrelációs együtthatóval adják meg, a számított és tényleges NV-ek átlagos eltérése pedig ±5,8 vízjáték %-ra, abszolút értékben ±27 cm-ről ±21 cm-re csökkent. 4. A havi hatástényezők elemzése Az előzőekben ismertetett kiegyenlítőszámítás egyértelműen bizonyítja, hogy az egyes hónapok csapadékai igen különböző súllyal vesznek részt a talaj vízképzésben. Az V—VI—VII. havi csapadék hatása (mely a Tiszántúlon az évi összegnek kereken !/

3-át képviseli) gyakorlatilag zérus, jelentős hatása van ugyanakkor a X—I. hónapok között hullott csapadéknak. A havi hatástényezőket ábrázolva nem kapunk folyamatos görbét. Ennek okát nagyrészt abban kell keresnünk, hogy a tavaszi NV kialakulásában nemcsak a csapadék és annak eloszlása játszik szerepet. Valószínű, hogy a február havi csapadék hatástényezőjének a többihez viszonyított csökkenését a talajfagy és a csapadék egy részének hó alakjában való megjelenése idézi elő. Nem magyarázható viszont meteorológiai okokkal az augusztusi és szeptemberi co-értékek valamelyikének anomáliája (6. táblázat). Az egyes havi csapadékok talajvízképző hatása Az 1. táblázatban közölt havi átlagos csapadékokat a megfelelő hatástényezőkkel szorozva képet kaphatunk arról, hogy az egyes hónapok az átlagos eloszlású években milyen mértékben vesznek részt a tározódás folyamatában (6. táblázat, 3. oszlop). E szerint a X—I. hónapok között lehulló csapadékösszeg (ezen belül a november) játsza a legnagyobb szerepet. A 3. oszlopban szereplő adatok összegének és az E'

0 állandónak segítségével kiszámíthatjuk azt az évi csapadékmennyiséget, mely — átlagos eloszlást feltételezve — az előző évivel azonos évi N V-et eredményez: Cs„— 572 — 553 mm A havi csapadékok talajvízképző hatásának sokévi változása Ha a havi átlagos csapadékoknak az 1. táblázatban feltüntetett szórás-értékeit a megfelelő hatástényezővel szorozzuk, képet kaphatunk arról, mely hónapok vesznek a legszeszélyesebben részt a tározódás folyamatában. Az 1. táblázat szerint az abszolút (mm-ben kifejezett) szórás X., XI., V. és VI. hónapokban a legnagyobb, az átlaghoz viszonyított magas relatív értékeikkel pedig az X., III., XI. és IX. hónapok tűnnek ki. A szórást (átlagos eltéréseket) a megfelelő hatástényezőkkel szorozva megállapíthatjuk (6. táblázat, 4. oszlop), hogy a tavaszi NV kialakulásában döntő szerepe van az októberi, novemberi és márciusi csapadékmennyiségnek, annak következtében, hogy az e havi csapadékok nagy súllyal vesznek részt a tározódásban, mennyiségük ugyanakkor tág határok között változik. Az átlagostól eltérő eloszlás hatása A csapadék havi eloszlásának hatását a 4. ábra kapcsán vizsgálhatjuk meg. 1954-ben az eloszlás a sokévi átlaghoz hasonló volt, míg 1952-ben a csapadék túlnyomó része az őszi hónapokban esett le. A következő évi NV kialakulása szempontjából mértékadó V—XII. havi csapadékokat a megfelelő hatástényezővel szorozva a következő mértékadó csapadékokat nyerjük: 1952-re Cs'

m = 76,15 {Gs

m = 95,95), 1954-re Gs'

m = 35,75 {Gs

m-= 72,43). Míg tehát az V—XII. havi tényleges csapadékösszegeket tekintve az 1952. év az 1954. évit csak 16%-kal haladta meg, mértékadó csapadékban a többlet már 113%. (A vizsgált éveket követő I—IV. hónapok csapadékai már ellentétesen változtak, így a teljes Cs

m-értékeket tekintve a többlet már csak 33%). A tavaszi NV várható változása a kiegyenlítőszámításból nyert képlet szerint: 1952/53-ban .$'=96,0—66,5= + 29,5%, 1954/55-ben $'=72,4—66,5=+ 5,9%. A ténylegesen mért érték + 32% és +3% volt (a tényleges és számított NV közötti különbség egy-egy kútra átlag 9-10 cm). A csapadék területi megoszlásának hatása Az 5. táblázat három megfigyelőkútra adja meg a becsléssel felvett hatástényezőkből számított „mértékadó" csapadék és a NV közötti összefüggés szorosságára jellemző átlagos eltéréseket. A csapadék területi megoszlásának hatását úgy vizsgálhatjuk, hogy meghatározzuk egy-egy kút „mértékadó" csapadékösszegeinek átlagos eltérését a többi 9 kút megfelelő átlagaitól. Ha ezzel az átlagos eltéréssel korrigáljuk az egyes naptári években tapasztalt eltéréseket, olyan sokévi sorozatot kapunk, melynek átlaga a vizsgált kút mértékadó csapadékainak szórására jellemző. A 234. sz. kút és a többi 9 kút mértékadó csapadékainak különbsége pl. 1936-ban —20 mm, 1937-ben —48 mm, 1938-ban —80 mm, az 1936/64-es átlag —39 mm volt. Ezt ellenkező előjellel hozzáadva az előbbi különbségekhez, 1936-ra +19, 1937-re —9, 1938-ra —41 mm-t kapunk. Ezen számok abszolút értékeinek átlaga 24 milliméter. Az E'=f(Cs

m)-re kapott összefüggés szerint ennek AE'= ± 24 -0,289= ± 6,9% felel meg.