Hidrológiai Közlöny 1968 (48. évfolyam)

7. szám - Dr. Rétháti László: A Tiszántúl csapadék viszonyainak és talajvízjárásának korrelációja

26'6 Hidrológiai Közlöny 1968. 7. sz. HIDROLÓGIA A Tiszántúl csapadékviszonyainak és talaj vízjárásának korrelációja Dr. RÉTHÁTI LÁSZLÓ* a műszaki tudományok kandidátusa Az elmúlt két évtized hidrológiai kutatásai eléggé egyértelműen tisztázták, hogy az Alföld talaj vízjárását döntő mértékben a csapadék és a párolgás irányítja. Ez a felismerés képezi egyik alapját a tavaszi maximum előrejelzésére kidolgozott módszereknek [2, 7] és a VITUKI ilyenirányú tevékenységének. Az a körülmény, hogy néhány alföldi megfigyelőkút több, mint 30 éves adatsorral rendelkezik, ós ezek közül kellő biztonsággal kiválaszthatók a hidrológiai szempontból zavartalan, ún. „szabályos vízjárású" kutak [5], lehetővé teszi a kórdós általánosabb vizsgálatát. Szerencsés adottságot jelent, hogy mind a tíz — zavartalan vízjárásúnak minősíthető — kút közelében (ugyanazon településen belül) találunk évtizedek óta észlelő csapadékmérő állomást, egyedül a békési állomás 1945 előtti adatait kell a dobozi mérésekkel helyettesítenünk. A csapadékviszonyok és a talaj vízjárás közötti kapcsolat elemzését célszerű a csapadékmennyiségek sokévi változásának (1. fej.) és az évi csapadékok havi eloszlásának (2.) általános vizsgálatával kezdeni. Annak ellenére, hogy a szóbanforgó kutak ós mérőállomások mind a Tiszántúlra esnek, minden meteorológiai jellemzőt az országos átlagok tükrében kell értékelnünk, hogy kiindulási adatokat nyerjünk a többi országrésszel való összehasonlításhoz, másrészt, hogy meg tudjuk ítélni, menynyiben általánosíthatók a megfigyelt összefüggések. 1. A csapadékmennyiség sokévi változása Hazánkban a csapadék nagy részét a felsiklási és a hidegfrontok adják: előbbiek főleg az őszi és koratavaszi, utóbbiak inkább a nyári esőfrontok kialakulásában játszanak nagy szerepet. A hidegfrontokat lökésszerű áramlás, az itteninél alacsonyabb hőmérséklet, gomolyos, vonuló felhőzet, térben és időben egyenlőtlen csapadék, a felsiklási frontokat kisebb mozgási sebesség, lepelszerű felhőzet, kisebb intenzitású és területileg egyenletesebben megoszló csapadék jellemzi. A frontátvonulások száma Aujeszky adatai szerint Budapesten évente átlagosan 660; vannak napok, melyekre 4—5 esik, eltelnek viszont néha hetek is frontátvonulás nélkül [1]. Ez a „szeszélyesség" az évi csapadékmennyiségekben is megnyilvánul: a 117 éves adathalmazban 326 mm a minimum (1857) és 989 mm a maximum (1937), a szélső értékek aránya tehát kb. 3: 1. Hajósy[3] adatai szerint az 1901. és 1940. között Budapesten mért évi csapadékok Gauss szerint számított szórása ±84 mm, így minden harmadik évben számíthatunk az átlagtól 15%-kal nagyobb mértékben eltérő csapadékra. A Tiszántúl 9 mérőállomásának évi átlagaira 1931—65 között a szórás ± 104 mm-re adódik. (A 10 kúthoz 9 állomás tartozik, mert Kenderesen két kút van.) A csapadékátlagok még több évtized alatt sem állandósulnak. A szóbanforgó 9 állomás évi csapadékátlaga 1901—30. között 542 mm, 1931—65. között 571 mm, * Földmérő és Talajvizsgáló Vállalat, Budapest. a vizsgált teljes időszakban (1901—65. között) pedig 558 mm volt. Ez azt jelenti, hogy ha utóbbit el is fogadnánk a t oo-hez tartozó átlagként, 30 éves megfigyelési időszak az átlagot még mindig csak 3% pontossággal adja meg, jóllehet az a körülmény, hogy az átlagképzésbe 9 állomást vonunk be, a mérési hibákat és a területi eloszlás — bizonyos mértékig — véletlen jellegét csökkenti. Az Alföld hidrológiai viszonyait közelebbről érintő kérdés az is, vájjon nem tapasztalható-e a meteorológiai jellemzők több évtizedes adathalmazában határozott trend valamelyik irányban. A jelenlegi ismereteink szerint az éghajlati elemekben nem találunk egyirányú változást, csak hosszabb-rövidebb idő alatt kiegyenlítődő váltakozást [1], A léghőmérsékletre vonatkozóan — mely a párolgással való összefüggése révén a talaj vízjárásra is kihat — hazai adatokkal is rendelkezünk. Berkes kiszámította a budapesti léghőmérséklet évi középértékeiből számított 10 évi átlagok anomáliáit a 160 évi (1781—1940) átlagtól. A menet lényeges ingadozást mutat, mert pl. az 1791— 1800. közötti évtized több, mint l°-kal melegebb volt, mint az 1881—1890. közötti. A múlt század 90-es évei óta Közép-Európában, de még inkább Észak-Európában melegedést észlelnek, mely szintén egy korszakos meleg hullámnak tekinthető [1]. Visszatérve a Tiszántúl csapadékviszonyaira, vizsgáljuk meg, hogyan változott a csapadék évi összege 1931—65. között, a szóbanforgó 9 mérő1. ábra. A vizsgált 10 kút körzetében lehullott évi csapadékösszegek (a) és a kutak évi relatív KÖV-einek (b) változása Abb. 1. Ánderung der in der Umgebung der untersuchten 10 Brunnen herabgefallenen Jahres-Niederschlagssummen (a) und der jáhrlichen relativen MW der Brunnen (b)