Hidrológiai Közlöny 1968 (48. évfolyam)

7. szám - Dr. Rétháti László: A Tiszántúl csapadék viszonyainak és talajvízjárásának korrelációja

Rétháti L.: A Tiszántúl csapadék és talajvíz korrelációja Hidrológiai Közlöny 1968. 7. sz. 29? állomás átlagait véve. Az la ábra szerint a minimumot 1947-ben mérték (395 mm), a maximumot 1940-ben (844 mm). A médián az átlaggal jól egyezik: az évi csapadék az 571 mm-es átlagot 18 évben haladta meg, és 17 évben maradt alatta. Az évi csapadékok menetében bizonyos szabályosság és periodicitás észrevehető, de ez nem olyan mértékű, hogy a sokévi menetre akár valamilyen közelítő görbét is rajzolhatnánk. Vannak egyes évek, melyek a sorozat folytonos jellegét erősen lerontják (legfeltűnőbb az 1944. év kiugróan magas csapadéka, mely mintegy 270 mm-el tér el a „várható" értéktől). A talajvízzel foglalkozó tanulmányokban gyakran olvashatunk csapadékos és száraz periódusokról. A csapadékviszonyoknak: ez a szakaszossága az la ábrán jól megfigyelhető, de a periodicitás egyáltalán nem zavartalan. Határozottan csapadékos időszaknak csak az 1936— 41., száraz időszaknak az 1945—50. közötti évek sorozata minősíthető. Az lb ábra a 9 zavartalan vízjárású kút 1936—66. között észlelt átlagos évi relatív KÖVeit tünteti fel. A csapadékmennyiség és a talajvízszint sokévi változása közötti összefüggés közvetlen szemlélettel is megállapítható. A két lépcsős grafikon összehasonlításával még az alábbi következtetéseket vonhatjuk le: a) a talajvízjárás grafikonja egyenletesebb, szabályosabb, a csapadékban mutatkozó ugrásszerű változások letompítva jelentkeznek, b) a csapadék hatása késéssel jelentkezik a talajvízszint KÖV-eiben. c) a késleltetés és az ezzel összefüggő amplitúdócsökkenés következtében a szakaszosság a talaj vízjárásban tisztábban jelentkezik, mint a csapadékban. Mindezek a hatások természetesen a felszínre lehullott csapadékot a talajvíz tömegétől elválasztó talajrétegek késleltető szerepének következményei. (Nem szorul részletesebb igazolásra, mennyire hasznos ez a késleltető hatás építőipari, vízgazdálkodási és mezőgazdasági szempontból egyaránt.) A két grafikon közötti viszonylag szoros kapcsolat ellenére vannak olyan összetartozó értékpárok, melyek elütnek a többitől. így pl. pusztán az előző évi csapadék mennyiségével nem magyarázható az 1953. és 1963. évek viszonylag magas talajvízállása. Ezekre az anomáliákra csak akkor kaphatunk magyarázatot, ha az évi csapadékmennyiségeket havi eloszlásukban vizsgáljuk. 2. A csapadék havi eloszlása Míg a csapadékmennyiségek sokévi változása a jelenlegi feltételezések szerint a napfolttevékenységgel, ill. kozmikus hatásokkal függ össze, a csapadéknak egy-egy éven belüli eloszlását a vizsgált terület általános éghajlati adottságai szabják meg. Hazánkban a „helyben keletkező" csapadék ritka, az esőfrontokat a legtöbb esetben a hidegvagy melegadvekció alakítja ki. Ismeretes, hogy a légcirkulációt az egyes légterek energiatartalmának különbségei indítják meg és tartják fenn, melyek a) az energiabevétel (szoláris hatás) és b) az energiagazdálkodás különbözőségéből adódnak. Ami utóbbit illeti, elsősorban a szárazföldek és tengerek energiagazdálkodásának erősen eltérő volta játszik ezen a téren nagy szerepet. A különböző eredetű légtömegek okozta időjárási frontok szeszélyes és viszonylag gyakori váltakozásában sikerült bizonyos szabályosságot felfedezni: a) május—július között óceáni eredetű, hűvös, párás légtömegeivel a nyári monszun, b) január—februárban a szárazföldi, hideg páraszegény levegőt szállító téli monszun van döntő kihatással az ország csapadékviszonyaira. Tavasszal és ősszel tengeri és szárazföldi légáramlatok váltják egymást. Márciusban gyakran még a nagynyomású, hideg, száraz légtömegek uralkodnak (főleg K-en és EK-en), áprilisban nagy a ciklonos tevékenység. Az ősz rendszerint meleg, száraz időszakkal indul, majd fokozatosan nő a borultság és a csapadékhajlam. Hajósy [3] kiszámította az ország 775 csapadékmérő állomására vonatkozóan az 1901/40. évi időszakban mért havi csapadékmennyiségek átlagát. Az adatok országrészek szerinti tagolása lehetővé teszi, hogy a csapadék havi eloszlását területenként megvizsgál hassuk. E célból mindenegyes körzetre meghatároztam a havi és évi átlagok összegét; ezt követően a havi összegeket egyenként kifejeztem az évi összeg százalékában. így olyan mérőszámokat kaptam, melyeknek segítségével — a csapadékmennyiségek abszolút értékeitől függetlenül — az egyes teridetek havi csapadékeloszlása összehasonlítható. ü, Országos atlag n-i® P Vs 642 0 W J W/^Z % m. A Az ország Ny•íresze / III. V VII. IX. XI. / III. V. VII. IX. Xi d, A Ny-i és K-i rész közötti különbség v. vn. a. xt C, Az ország K-i része 2. ábra. Az 1001/40. között mért csapadék havi eloszlása országos átlagban (a), az ország Ny-i (b) és K-i részén (c); valamint az utóbbi kettő között mutatkozó különbség (d) Abb. 2. Monatliche Verteilung der zwischen 1901/40 gemessenen Niederschláge im Jahresdurchschnitt (a), im westlichen (b) und im östlichen Teil (c) des Landes; und der Unterschied (d) zwischen den zwei letzten