Hidrológiai Közlöny 1968 (48. évfolyam)

6. szám - Szakáll Kálmán: A Moszkvában rendezett „Ipari víz visszaforgatási ankét” tanulságai

Szakáll K.: A moszkvai ankét tanulságai Hidrológiai Közlöny 1968. 6. sz. 273 tparí üzem Felmelegedett víz Párolgási veszteségfí) Cseppves

zteség (P,) Frissítés céljából történő vizkibocsótistP,) Frissítő pótviz (P

s) 1. táblázat rnlMif) 7 TTTr iz (P) / \ Szivoakn, Szivattgutelep S

zimkna PrW+Prf Szenn

yezett víz Frissítés céljából történő vizkibocsútús (Pj) Párolgási veszteségig) Cseppveszteség (P,) Frissítő pótviz (P

t) Hútőtorong Vízsebesség a hőkicserélőben [m/s] Megengedhető lebegőanyag tartalom [mg/l] Vízsebesség a hőkicserélőben [m/s] tartós üzemben rövid ideig —0,01 5 20 0,01—0,2 10— 20 50 0,02—0,5 30— 50 100 0,5 —1,0 50— 80 200 1,0 —1,5 100—200 400 1,5 felett 200 2000 1. ábra. Ipari víz visszaforgatási módok a: csak hűtéssel; b: csak víztisztítással; c: víztisztítással és hűtéssel A szeminárium néhány érdekes megállapítása Az egyik fontos vitatott téma volt a hűtővízrendszerekben megengedhető lebegőanyagtartalom kérdése, mely tervezési gyakorlatban sokszor okoz fejtörést. Lehet kezeletlen, nagy lebegőanyagtartalmú vízzel üzemeltetni egy hűtőrendszert — akkor rossz lesz a hőátadás, leromlik a hűtési hatásfok, és sokba kerül a hűtőrendszer tisztogatása. Lehet jó minőségű, kezelt vizet alkalmazni — akkor pedig sokba kerül a víztisztító berendezés és annak üzemeltetése. Mi itt a helyes álláspont? Mikor szűrjünk, ülepítsünk vagy derítsünk, vagypedig ne tisztítsunk semmit? A szeminárium értékes tájékoztató útmutatást adott ebben a kérdésben. A tájékoztató jelleget hangsúlyozni kell ennél a kérdésnél, mert csak több paraméter (a hőkicserélő szerkezet típusa, a benne keringő víz sebessége, a vízhőmérséklete, a víz egyéb szennyeződései, a karbonátkő kivállásra való hajlamosság stb.) alapos figyelembe vételével lehet helyes döntést hozni. A szemináriumon megfogalmazott definíció szerint a megengedhető lebegőanyag tartalom kérdésének eldöntésénél a legfontosabb és döntő támpont a hőkicserélő szerkezetben levő vízsebesség nagysága. A szóbanlevő tájékoztató adatokat az alábbi táblázat tartalmazza: Hűtőszerkezetek hőkicserélőínél a keringtetett vízben megengedhető lebegőanyag tartalmat (50 mikron szemnagyságig) a vízsebesség függvényében az 1. táblázat tartalmazza. Mint láthatjuk, a kimutatás éles különbséget tesz a tartós üzemben megengedhető és a rövid ideig tartó csúcsidőben megengedhető lebegőanyag tartalom között, amely fontos körülmény és alapvető mérlegelést igényel. Rövid ideig tartó csúcsterhelések miatt nem volna megalapozott, nagyértékű vízkezelő berendezéseket létesíteni. A szovjet előírások szerint rövid ideig tartó terheléseknél — mely lehet egy folyami árhullám levonulása, vagy egy tó vizénél a szél okozta bezavarosodás stb. — mintegy 4—10-szeres érték engedhető meg, az átlagos terheléshez viszonyítva. Milyen következtetések vonhatók le a táblázat adataiból? Az első sorban levő, tehát a 0,01 m/s vízsebességhez tartozó előírások teljesítéséhez szűrésre, vagy igen jó minőségű derítésre van szükség — felszínivizek felhasználása esetén. A második sor, tehát a 0,2 m/s vízsebesség előírásait derítéssel lehet teljesíteni. A harmadik és negyedik sor, tehát a 0,2—1,0 m/s közötti vízsebességek előírásait már ülepítéssel, esetleg időnként, magas lebegőanyagtartalom idején történő vegyszer adagolással lehet kielégíteni. Az utolsó két sor, tehát az 1,0—-1,5 m/s közötti és feletti vízsebességek előírásai már vízkezelés nélkül — legfeljebb durva előülepítéssel — teljesíthetők. Megjegyzendő, ez utóbbi vízsebességeknél, azonkívül igen nagy vízmennyiségeknél, ami pl. erőművi kondenzátorok hűtésénél fordul elő, már kifejezett műhiba bármiféle vízelőkészítést alkalmazni. Itt csak durva dobszűrés jön számításba. Ezt viszont, az algák, halak és durva uszadékok eltávolítása végett semmi körülmények között sem szabad elhagyni, mint erről a hazai tervezői tapasztalataink tanulsága szerint is megbizonyosodhattunk.( A következőkben, hasonlóképpen mint a megengedhető lebegőanyag tartalom kérdésében, csak tájékoztató jellegű, ennek ellenére azonban igen hasznos adatokat közlök a szemináriumon elhangzott anyagból, a keringtetett hűtővizek vízkezelési technológiájának megválasztására vonatkozólag. A szóbanlevő segédlet Sabaljin professzortól származik. A világszakirodalomban sok hasonló ajánlást találhatunk. Rendkívül tanulságos az itt közölt adatokból a Szovjetunióban kialakult tervezési gyakorlatot megismerni, mely bizonyos mértékig különbözik mind a külföldön, mind a hazai vonalon követett irányelvektől. Hűtőtornyokon keresztül keringtetett hűtővizek ajánlott kezelési technológiáit a 40—60°C-ig történő felmelegedésnél a 2. táblázat tartalmazza. Igen lényeges körülmény az a különbség, amit Sabaljin professzor a felszínivizek és talajvizek között tesz, a karbonátkő képződés elleni kezelés vonatkozásában. Egy kristálytiszta, kis szervesanyag tartalmú talajvíz a karbonátkő ki-