Hidrológiai Közlöny 1968 (48. évfolyam)

6. szám - Szakáll Kálmán: A Moszkvában rendezett „Ipari víz visszaforgatási ankét” tanulságai

274 Hidrológiai Közlöny 1968. 6. sz. Szakáll K.: A moszkvai ankét tanulságai válás szempontjából mindig veszélyesebb, mint egy nagy szervesanyag tartalmú, zavaros, esetleg színeződött felszí ni víz. Tehát felszínivizeknél engedékenyebbek lehetünk a vízkezelés vonatkozásában, mint talajvizeknél. Így pl. a táblázat felszínivizeknél 2,5 mg-ekv/1, azaz 7 nk°-nak megfelelő karbonát keménységet engedélyez egyszerű frissítő vízcserével, bármiféle vízkezelés nélkül. Ugyanezt a feltételt azonban talajvíznél már 1— I,5 mg-ekv/1, azaz 2,8—4,2 nk°-nak megfelelő karbonátkeménységhez köti. Mészlágyítást csak felszínivíznél ajánl, azt is csak meglehetősen nagy, 6 mg-ekv/1, azaz 16,8 nk° feletti karbonátkeménységnél. Űjszerű, hogy talajvíznél, 4 mg-ekv/1, azaz II,2 nk° feletti karbonát keménységnél ioncserét ajánl, vegyszer hiány os regenerálással, melyről a szakirodalomban még csak elvétve olvashatunk, tudomásom szerint, hazai vonatkozásban pedig még egyáltalában nem került alkalmazásra. A következőkben egy nagyon hasznos korrozivitási táblázatot ismertetek a szeminárium anyagából, mely a keringtetett hűtővizekkel való foglalkozás, tervezés és üzemeltetés során igen jó szolgálatot tehet. E táblázat szintén Sabaljin profeszszortól származik. Tudomásom szerint speciálisan hűtővizekre ilyen korróziós útmutató a szakirodalomban még sehol sem jelent meg. Kommentár ahg kell hozzá, talán csak annyit lehet hozzáfűzni, hogy viszonylag szigorúak az előírt határértékei (3. táblázat). Beszámolóm befejezéseképpen a szeminárium egyik, általam legérdekesebbnek tartott előadását ismertetem, melynek tárgya hűtővizek termostabilitásának laboratóriumi vizsgálata és a karbonátkő kiválás megakadályozására szolgáló legalkalmasabb és leggazdaságosabb eljárás konkrét laboratóriumi 2. táblázat A víz karbonátkeAjánlott vízkezelési ménysóge, mg-ekv/1 módszer (tájékozMegjegyzés Felsziniviz tatójelleggel) Felsziniviz Talajvíz tatójelleggel) 2,5 alatt 1—1,5 Egyszerű frisalatt sítő vízcsere leiszapolással ós friss víz betáplálással 2,5—4 1,5—3 Foszfátozás — frissítő vízcserével 4—5 3—4 Savazás vagy — rekarbonizálás 5—6 4 Egyidejű sava— zás és foszfátozás 6 felett — Mészlágyítás Ha a vizet savazással különben is deríteni kell 4 felett Lágyítás Na Lebegőanyag vagy H ciktartalom lusú ioncserónélküli vel és vegyvizeknél szerhiányos regenerálással 3. táblázat Keringetett hűtővizek vasra vonatkozó agresszivitása Minőségi mutató A víz általában gyengén agresszív A víz erős a gresszivitásával lehet számolni Együttes Cl- + + SO~ ~ tartalom Összes sótartalom Karbonátkeménység mg-ekv/1 pH-órtók Oldott oxigéntartalom [mg/l] Biológiai burjánzás 100 mg/l-ig 500 mg/l-ig 2,5 felett 6—9 között 4—6 között 100 mg/l felett 500 mg/l felett 2,5 alatt 6 alatt vagy 9 felett 6 felett Erős agresszivitást idézhet elő a biológiai lények burjánzása keringtetési kísérlet alapján történő meghatározása volt. Termostabilnalk nevezzük azt a vizet, melyet ha ismételten 40 °C-ra vagy efölé melegítünk és ismételten az eredeti hőmérsékletére, 30 °C-ra vagy az alá hűtünk, és szétpermetezünk, nem keletkezik belőle karbonátkő kiválás, annak ellenére, hogy a vízben nincs szabad szénsav. A karbonátkő kiválás elmaradása bekövetkezik olyan vizeknél, melyeknek már eredetileg kicsiny a karbonátkeménységük, vagy ha olyan inhibitorok és anyagok vannak benne, melyek fékezik a hidrogén karbonát ion bomlását, kalcium karbonát kristályok keletkezését és lerakódását. A szóbanlevő inhibitorok bent lehetnek eredetileg is a vízben, de belekerülhetnek abba a vízkezelés folyamán is. A karbonátkő kiválás megakadályozása céljából a vizet foszfátozzák, savval (sósavval vagy kénsavval) kezehk, egyidejűleg savazzák és foszfátozzák is, szénsavtartalmú gázokkal kezelik stb. A víz termostabilitását, azonkívül a karbonátkő kiválás megakadályozására szolgáló eljárás hatásosságát a 2. ábrán feltüntetett kísérleti berendezésen vizsgáljuk. A vizsgálandó vizet az 1 tartályból a 2 szivattyú a 3 csővezetéken (vagy tömlőn) keresztül a 4 elektromos melegítő készülékbe szállítja. A melegítő készülék az 5 elektromos forralóból, 6 csőkígyóból és a vízzel töltött 7 tartályból áll. Az elektromos forraló a vizet a tartályban felmelegíti, és a hő átadódik a csőkígyón átfolyó vizsgálandó víznek. A csőkígyóba belépő és az onnan távozó víz hőmérsékletének mérését 8 jelű hőmérők végzik. A felmelegített vizsgálandó víz a 2 szivattyú által átadott nyomással tovább folyik a 9 csövön és a 10 kazettán keresztül a hűtőkészülék permetezőjébe. A 10 jelű kazettában megfigyelés és vizsgálat céljából vaslemezkéket helyeztek el. A permetező hűtőkészülék lényegében 11 lyuggatott vízelosztóból és alumínium teknőcskéből, továbbá folyadékfilmes lefolyónak kiképzett 12 perforált viniplaszt lemezből áll. A lehűtött víz a folyadékfilmes lefolyóról a 13 edénybe folyik. Az adagolt pótvíz és (ha szükséges) a vegyszer a