Hidrológiai Közlöny 1968 (48. évfolyam)

6. szám - Dr. Bendefi László: A Balaton vízszintjének változásai a neolitikumtól napjainkig

Bendefy L.: A Balaton Hidrológiai Közlöny 1968. 6. sz. 261 6. ábra. A Balaton ábrázolása az 1775. évben elkészült vezérkari térképen, Mikoviny S. 1732. évi Jelvétele alapján Abb. 6. Darstellung des Balaton an der im Jahre 1775 angefertigten Oeneralstabs-Landkarte, auf grund der Aufnahme von Mikoviny, S. im Jahr 1732 Fig. 6. Laké Balaton on a military map from 1775, based on the 1732 survey by Mikoviny, S. kb. 560 éven át (1240—1800) borította el a Balaton tó magas vízszintje. A történeti adatokat megerősítik a morfológiai megfigyelések is. Ugyanis a Balaton északi partját kísérő dombokon a 111—113 m közötti tartós vízszintnek megfelelő abráziós szinlők, a déli parton pedig a 109—112 m magasságban kialakult turzások mindenütt megtalálhatók. Balatonszentgyörgy és Fenék puszta között egy homokbányában 106,5 m magasságban Sági Károly, a keszthelyi Balaton Múzeum igazgatója, az egykori török-kori fenékiszapban törött török kancsók maradványait tavi kagylók héjaival egymásba ágyazódva, iszappal borítottan találta. A lelőhely a XVI—XVII. századi fenéki révjárat déli kikötőjével esik össze. A cserépkancsók valószínűen a révhajóban törtek el, és onnan hajították a cserepeket a vízbe.

3 A Balaton török-kori magas vízállásának legszembetűnőbb bizonyítékát a récéskúti bazilika romjai szolgáltatják. Kétségtelenül megállapítható ugyanis, hogy amikor 1575-ben a zalavári erődöt és a récéskúti bazilikát jókarba hozták, az utóbbinak főbejáratát befalazták. Majd a 107,97 mA.f-i magasságban levő, kőlapokkal borított pádimentum eredeti szintjét agyagos földdel 85 cm vastagságban feltöltötték és ehhez a magasabb helyzetű pádimentumhoz a templom déli oldalfalán új ajtót vágtak. Ennek a küszöbe 108,83 m A. f. magasságban van. 3 E nagyon fontos lelet megtalálásánál jelen voltak még Freseh Miklós és Horváth László, a Balaton Múzeum tud. dolgozói, valamint e sorok írója is. A Balaton vízszintje tehát 1575—1580 között általában 108,50 m A. f. körül ingadozott. A templomot csak csónakkal lehetett megközelíteni. Az új ajtó előtt — akárcsak korábban a régi főbejáratnál — cölöpök sorakoztak, hogy a templomba igyekvők csónakjaikat oda kötözhessék. A szóban forgó ajtó keretének ornamentális kiképzése is elüt a többi falnyílás díszítő elemeitől. A török 1680 táján hagyta el végleg a Balaton környékét. Ezt követően — a XVIII. századból — több kéziratos térképpel és jónéhány olyan egykorú leírással rendelkezünk, amelyekből kitűnik, hogy 1730 körül a tó vízszintje már ismét 109—110 m körüli magasságra szállott alá. Ilyen vízszintre következtethetünk a karlsruhei General Landesarchiv gyűjtemény 1667. évi Tihanyt ábrázoló látképéből, amelyen a tihanyi dombok északi lábát ugyancsak a víz mossa. Tehát az említett földszorost a XVII. század végén részben még mindig víz borította. Bél Mátyás

i 1730 táján feljegyezte, hogy a tihanyi földszoros 200 lépés, azaz 150 m szélességű. Ilyennek ábrázolja azt Mikoviny S. 1732. évi kéziratos térképe is (6. ábra). Fél évszázaddal később, 1781-ben Bartsch Conrad viszont azt írja ugyanerről a szorosról, hogy szélessége 200 öl, azaz kereken 400 m. A mai kor4 Bél (Belius) Mátyás (1684—1749), a XVIII. század kiváló magyar földrajzi írója, korának egyik legnagyobb tudósa. „Notitia Hungáriáé novae historicogeographica" c. hatalmas művéből öt kötet jelent meg (Wien, 1735—1752). Magyarország leírását tartalmazzák korát meghaladó színvonalon. A mű jelentős része kéziratban maradt. így a Balatont tárgyaló részek is.