Hidrológiai Közlöny 1968 (48. évfolyam)

6. szám - Könyvismertetés

256 Hidrológiai Közlöny 1968. 6. sz. Kaitera, P.: Finnország vízrendszere igényel a vízerőművek kiépítéséhez, mert a tavak jelenlegi vízrendszerében a legkisebb áradás is jelentős szintingadozásokat okoz. Finnországnak évi 18,5 milliárd kilowattóra energia termelésére képes vízierőművek építésére van lehetősége. Ebből jelenleg 10 milliárd kilowattórányi termelő egység készült el (13. ábra). Amikor az 1920-as években a Saimaa-vízrendszerrel kapcsolatban megépült az Imatra erőmű, megkezdték a távvezeték hálózat kifejlesztését is. A második világháború után az észak-finnországi vízierőművek felépítését központi feladattá nyilvánították. Itt létesült az ország vízienergiát hasznosító erőműveinek kétharmada. Ugyanakkor azonban gondoskodás történt a nagyobb tavak vízszintjének szabályozásáról is. Sőt: jobb lehetőségek teremtése végett a Kemi folyó vízrendszerében mesterséges tavakat is létesítettek. Az Észak-Finnországban termelt vízienergiának jelentős részét Dél-Finnországba vezetik. A távvezetékeket általában részvénytársaságok építtetik. A finn táv vezetékhálózat az utolsó évtizedben rohamosan bővült (14. ábra). Jelenleg Svédországgal is van távvezeték-összeköttetésünk, úgy hogy az energia-átvitel egyik országból a másikba bármikor lehetséges. A finn vízfolyások, szemben Svédország és Norvégia sokkal kedvezőbb természeti lehetőségeivel, általában kisesésűek. Ezért a finn vízierőművek alapjában véve drágák. Végezetül megemlítem: az utóbbi időben egyre erősebb az a felfogás, hogy a finn vízrendszer a nép és az ország jelentős tőkéje. Ezért vízgazdálkodásunk kérdései és célkitűzései ma a nép széles rétegeinél az érdeklődés előterébe kerültek, és minden igyekezet megvan a vizeinkben rejlő kincsek minél tökéletesebb és növekvő mértékű felhasználására. Könyvismertetés Dr. Berényi Dénes: Mikroklimatologie, Mikroklíma der bodennahen Atmosphare (Mikroklimatológia, A talajközeli légkör mikroklímája). 325 B/5 oldal, 106 ábra, szövegközti táblázatok. Akadémia Kiadó, Budapest, 1967. A magyar tudományos szakirodalom meteorológiai tárgyú könyveinek sora újabb, jelentős művel gazdagodott, dr. Berényi Dénes, debreceni egyetemi tanár német nyelven megjelentetett nagyszabású, átfogó, mégis, ahol annak szüksége mutatkozott, a tárgy részleteire is kitérő munkájával. E könyvében a szerző a napsugárzásnak, s a besugárzott energia által a talaj közeli légrétegben keltett fizikai folyamatoknak, energiaátalakulásoknak, majd ezek tér-, és főleg időbeli rendszerének tárgyalásával szigorú logikai sorrendet követ. A bevezető részben a makro-, mező- és mikroklíma fogalmáról, egymással való összefüggésükről, a mikroklímakutatás történetéről, gyakorlati jelentőségéről van szó. A napsugárzás című első rész a földfelszín, a légkör és a világtér sugárzás-egyenlegét, az idevonatkozó legáltalánosabb törvényeket és alapvető definíciókat tartalmazza. A második részben a talajközeli térségben lejátszódó hőátadási módokat — sugárzás, hővezetés, kicserélődés — tárgyalja, törekedve mindvégig arra, hogy a hőátadási folyamatoknak a mikroklímák kialakításábanjátszott szerepére fizikai meggondolásokkal mutasson rá. E fejezet összefoglalásában, leszögezve, hogy a felszín hőháztartását a különböző módokon áthelyezett hőenergiák azaz a hőforgalom összetevői határozzák meg, már áttér a könyv nagyobbik részét kitevő harmadik rész témájára. Ebben a mikroklimatikus elemeknek elsősorban a sugárzás földforgásból eredő periodicitása miatt mutatkozó időbeli sajátosságait emeli ki, törekedve itt is arra, hogy a létrejövő fizikai folyamatok elméletileg megalapozottan, energetikai számításokkal és mérési eredményekkel alátámasztva kerüljenek bemutatásra. A befejező részben kerül sor a hő és vízháztartás összetevőinek mérésére, ill. számítására szolgáló gyakorlati eljárások ismertetésére s recenzióikra is. A mű érdemei közül leginkább azt emeljük ki, hogy a talajközeli légrétegben végbemenő fizikai folyamatok általános törvényszerűségeinek tárgyalásában, az elméleti ós gyakorlati szempontok igen sikeres egyesítése által, a mikroklimatológiával és határtudományaival foglalkozók számára komoly segítséget nyújtó kézikönyvként tartható számon. Dr. Szepesi Dezső Vocabulary of Mechanics Vol 2. Group 15. Mechanics of Fluids A Pergamon Press ós a Műszaki Tudományos Kiadó —Warszawa közös kiadásában megjelent A. T. Troskolanski egyetemi tanár (Wroclav Műszaki Egyetem) szerkesztésében a „Folyadékok mechanikája" szakterület 5 nyelvű értelmező szótára. A könyv két fő részre tagolódik az értelmező részre és a betűrendbe szedett mutatóra. Az igen szép kiállítású, gondosan szerkesztett szótár-rész több mint 2000 folyadék-mechanikai fogalom angol nyelvű értelmezése mellett közli azok orosz, német, francia és lengyel megnevezését. A szótárban értelmezett fogalmak a klasszikus hidromechanika ós aerodinamika fogalmain túlmenően kiterjeszkednek a tudományág szélesebb területére és az újabban feltárt részeire is mint például a reológia, hiperszonikus áramlás, ritkított gázok dinamikája, magnetohidrodinamika, áramlásmérés és egyéb kapcsolatos mérések, rezgések és hullámok, aeroelaszticitás, meteorológia, áramlástechnikai gépek alapfogalmai stb. A fogalmak csoportosítása a szótár e részében az ISO 37. sz., a terminológiával foglalkozó műszaki bizottságának ajánlása szerint történt, így az egyes összetartozó fogalmak értelmezését egymás után találjuk (és nem abc sorrendben, tehát esetleg logikai egymásutánjuk tekintetében szétszórtan). A szótár használatát megkönnyíti az ötnyelvű abc-be rendezett mutató és a kétszáznál több vázlatrajz. A mutató tartalmazza a főnevek nemeit is, ami nagy segítséget jelent a felhasználó számára. A 452 oldalra terjedő műből 265 oldalra terjed az értelmező rész, a többit az ötnyelvű mutató foglalja el. A hidraulikai vonatkozásban hazánkban is jól ismert lengyel szerző ez újabb, szép munkája nagy érdeklődésre tarthat számot az áramlástan különböző ágaiban dolgozó kollégák körében ós nagy segítséget jelent az e területen tevékenykedő szakfordítók és tolmácsok számára. , Kisbocskói László