Hidrológiai Közlöny 1968 (48. évfolyam)

6. szám - Dégen Imre: A vízgazdálkodás és az új gazdaságirányítási rendszer

Dégen I.: A vízgazdálkodás Hidrológiai Közlöny 1968. 6. sz. 243 önállóságának növelése, szervezeti életének fel­lendítése. A vízgazdálkodási társulatok szerepének megnövekedett jelentőségére utal az is, hogy az általuk végzett munkák értéke ez évben 800 millió Ft körül alakul. Ennek nyomán gyorsabban fejlő­dik a belvízlevezető főműveket az üzemi vízren­dezési művekkel összekötő üzemközi vízrendezési művek rendszere és 45 községben épül ez évben vízmű. Ezzel együtt ez év végéig már 740 faluba közművek juttatják el az egészséges ivóvizet. A vízügyi igazgatóságok egyre inkább műkö­dési területük vízgazdálkodásának felelős irányí­tóivá és koordinálóivá válnak. Szorosabb együtt­működés alakult ki az igazgatóságok és a taná­csok vízügyi szakigazgatási szervei között. A víz­ügyi igazgatóságok és a tanácsok közötti együtt­működés további elmélyítése egyik legfőbb bizto­sítéka a területi vízgazdálkodási tervek összehan­golásának a különböző forrásból származó, de azo­nos vízgazdálkodási célt szolgáló pénzügyi forrá­sok koncentrált, tervszerű felhasználásának. A vízgazdálkodás népgazdasági jelentőségére a következő adatok is utalnak: A vízgazdálkodás összes termelő alapjának értéke, mintegy 54 milliárd Ft. A vízgazdálkodási ágazat 1968. évi 57 milliárdos népgazdasági beru­házásból 3,5 milliárd Ft-tal, 6,1%-kai részesedik. A 3,5 milliárdnyi ez évi vízgazdálkodási beruhá­zásból a lakossági és ipari vízellátás, a csatorná­zás és szennyvízelvezetés műveire 1,6 milliárd, tehát az összes vízügyi beruházások mintegy 46%-a vízkárelhárítási művekre 1 milliárd forint, mintegy 28,6%, a mezőgazdasági vízhasznosításra 400 millió Ft 11,4%, egyéb beruházásokra 500 millió Ft jut. A vízgazdálkodás területén is megváltozik a beruházások finanszírozásának összetétele. Az elmúlt években a beruházások 68—-70%-a volt állami és 32%-a vállalati, 1968-ban 57% lesz az állami és 43%-a vállalati beruházások aránya. A népgazdaság egészére vagy egyes ágazatai­nak fejlődésére kiható nagy beruházások kérdésé­ben a kormány a döntés jogát változatlanul magá­nak tartja fenn. A vízgazdálkodás területén ilyen beruházásnak minősül a 100 millió forint érték­határt meghaladó beruházás. Jelenleg ilyenek a Kiskörei Vízlépcső és a Borsodi Regionális Víz­ellátási Rendszer. A vízügyi beruházások számottevő része az ún. célcsoportos, állami beruházás. Ilyenek: a lakossági és ipari víztermelés, szolgáltatás, a mező­gazdasági vízhasznosítás főművei és a vízkárelhá­rítási beruházások. Az ide vonatkozó fejlesztési célkitűzéseket, középtávú tervidőszakonként össze­vontan a kormány, egyedileg pedig az ágazati miniszter hagyja jóvá. A beruházások elhatározása és jóváhagyása feletti döntés joga túlnyomórészt a beruházó hatáskörébe kerül, amit azonban a megvalósítás általános mechanizmusának szabá­lyai, a hatósági eljárások keretei között gyakorol­hatnak. A hatósági engedélyek köréből külön ki kell emelni a vízjogi engedélyt. Az engedélyezési eljá­rás lényeges egyszerűsítését tervezzük. Már az is egyszerűsítés, hogy a vízügyi igazgatóság által kiadott engedélyező határozatnak az egyéb szak­hatóságok előírásait is tartalmaznia kell. A víz­jogi hatósági eljárás nemcsak jogi aktus, hanem műszaki, gazdasági, igazgatási és jogi hatósági állásfoglalás, amely a létesítmény műszaki meg­valósítására, a tervezett munkák vízkészletgazdál­kodási, vízminőségvédelmi kihatásainak elbírálá­létesítmény által érintett jogok és érdekek rendezésére, a beruházások megvalósítása és üzem­behelyezése felett vízügyi műszaki szempontból gyakorlandó állami felülgyeletre is kiterjed. A vízgazdálkodás nagy jelentőségét mutatja az is, hogy nemcsak fejlesztésére fordít a népgaz­daság jelentős eszközöket, hanem olyan termelő és üzemelési műveletekre is, amelyek eredményeként a népgazdaság számára szükséges víz biztosítható és a víz okozta károk növekvő biztonsággal elhá­ríthatok. Évente mintegy 7 milliárd Ft-ot használ­nak fel. Vízgazdálkodási tevékenységi körben az egész népgazdaságban 75 000 dolgozó működik, közü­lük 55 000 közvetlenül a vízgazdálkodási ágazat­hoz tartozó szervezetekben. A víz értékét a marxi értékelmélet szerint: az újratermeléséhez társadalmilag szükséges munka­mennyiség határozza meg. A víz értéke tehát egyenlő az előállítása során felhasznált élő és tár­gyiasult munkamennyiséggel. Az ár az érték ki­fejezési formája. Az árnak az értéktől való eltérí­tése bizonyos népgazdasági érdek alapján szüksé­gessé válhat. Ha azonban azt akarjuk, hogy az árak helyesen orientáljanak, a gazdasági döntések­ben és a vízgazdálkodásnak a társadalmi újra­termelésben betöltött szerepe megfelelően értékel­hető legyen, továbbá, ha a vízgazdálkodási beru­házások gazdasági számításait más létesítmények gazdasági hatékonyságával összehasonlítható alapra kívánjuk helyezni, arra keü törekednünk, hogy a víz ára az önköltséghez közeledjék. Közgazdaságilag teljesen megalapozott, hogy a víznyerési lehetőségeket megteremtő vizilétesít­mények költségeihez a vízfelhasználók hozzájárul­janak. A kedvezőbb víznyerési lehetőségek munka­megtakarító hatása, a vizek kedvezőbb kiegyenlítet­tebb műszaki-gazdasági használatát lehetővé tevő létesítmények ráfordításai, tükröződjenek a víz árában is. A vízkészlethasználati díj formájában, ame­lyet ez óv elejétől alkalmazunk, a vizet felhasználó ágazatok a víznyerési lehetőségeket megteremtő társadalmi ráfordítások terheinek egy részét térí­tik meg. A vízkészlethasználati díj elősegíti a víz­készletekkel való takarékosabb gazdálkodást, a telepítéspolitikában a vízgazdálkodási szempontok érvényesítését, sőt a vízzel való takarékoskodás révén az üzemi víztermeléssel összefüggő beruhá­zások gazdaságosabb megvalósítását és az üzemi vízgazdálkodási ráfordítások csökkenését is. A vízkészlethasználati díj fizetését a mezőgaz­daságra még nem terjesztik ki, mert a mezőgazda­sági árak még mindig alacsonyabbak értéküknél. A hajózás fejlesztésének elősegítésére egyelőre ugyancsak nem terjed ki a vízkészlet használati díj, bár ez közgazdaságilag indokolt lenne. Módosultak a közüzemi víz- és csatornaművek díjtételei is, de a lakossági díjak lényegében változatlanok ma-

Next

/
Thumbnails
Contents