Hidrológiai Közlöny 1968 (48. évfolyam)

6. szám - Dégen Imre: A vízgazdálkodás és az új gazdaságirányítási rendszer

242 Hidrológiai Közlöny 1968. 6. sz. Dégen I.: A vízgazdálkodás tárása, a víz kitermelése, a szállítás, elosztás, a minőségi előkészítés, a szennyvíztisztítás, a vizek lefolyási viszonyainak szabályozása olyan terméket hoznak létre, amelynek megjelenési formája sokféle. Valamennyi vízgazdálkodási munka-folyamat végső terméke a víz. Ez a víz azonban éppen a vízgazdálkodási munka-folyamatok eredményeként eredeti állapotához képest, térbeli helyzetében, mennyiségében, vagy anyagi tulajdonságaiban megváltoztatott formában jelenik meg. A vízgazdálkodás közgazdasági sajátosságainak elemzése során még világosabbá vált, hogy tevékenysége egyrészt termelő — amikor a vizet a természetből kitermeli, vagy felhasználásra alkalmassá teszi —, másrészt szolgáltató, amikor a víz technológiai szállítását és elosztását végzi, végül a társadalmi fejlődést megalapozó, infrastrukturális jellegű védelmi tevékenység, amely a víz kártételei ellen védelmet ad és ez által a társadalmi termelés realizálható eredményeit növeli. A vízgazdálkodás természeti adottságaiból származó közgazdasági sajátosságaihoz tartozik, hogy tevékenysége, amely lényegében a víz természetes körfolyamatára gyakorolt céltudatos ráhatásban nyilvánul meg, a természetes készletek területi és időbeli eloszlását is megváltoztathatja. Egyéb természeti kincsek és a velük való gazdálkodás, továbbá a természetes készletek között ilyen természetű kapcsolat nem áll fenn. Épp így a vízgazdálkodás közgazdasági sajátosságaihoz tartozik, hogy nem statikus, hanem dinamikus készletekkel gazdálkodik és nyersanyagának, a víznek a természettel való kapcsolata a kitermeléssel és felhasználással nem szűnik meg. A víz újból visszatér a természet körfolyamatába. A vízgazdálkodás tevékenységének komplex jellege és koordináló szerepe abból adódik, hogy szerteágazó kölcsönhatások alakulnak ki a népgazdaság és a vízgazdálkodás különböző ágai között. A vízgazdálkodás igen bonyolult formában és széles területen kapcsolódik a telepítéspolitikához, a népgazdaság különböző ágazatához, a területfejlesztéshez. Hatása nagy térségekre terjed ki és ugyanakkor szabályozott kapcsolatot hoz létre a térségek és a felhasználó üzemek vízgazdálkodása között. A vízgazdálkodás a vele összefüggő termelő, szolgáltató és védelmi tevékenység sajátos jellege alapján fejlődött önálló népgazdasági ágazattá. A kormány az új gazdasági mechanizmusra való áttérést előkészítő intézkedései során a vízgazdálkodás népgazdasági helyzete és jövő fejlődése szempontjából különösen fontos határozatot hozott szabályozta a vízügyi ágazat irányítását és a vízügyet a népgazdaság egyik önálló ágazatává minősítette. A vízgazdálkodás főhatósági szervezetét olyan funkciókkal ruházta fel, amelyek egy ágazati minisztérium feladatkörének felelnek meg. Az Országos Vízügyi Hivatal ágazati irányító tevékenysége és felelőssége kiterjed az egész vízgazdálkodásra, így különösen: — a felszíni és felszín alatti vízkészlet kutatására, feltárására és elosztására, a vizek mennyiségi és minőségi védelmére, — a vizek kártételei elleni védekezésre és a vízhasznosításra, — az árvíz- és belvízvédelemre, folyószabályozásra (viziutakra), a vízrendezésre, — az ipari és lakossági víztermelésre, szolgáltatásra, hévízhasznosításra, csatornázásra, szennyvízelvezetésre és tisztításra, — a mezőgazdasági vízhasznosításra, — a vízerőhasznosításra, — az árvíz- és belvízvédekezésre, valamint a helyi vízkárelhárításra, függetlenül attól, hogy az ágazati keretbe tartozó tevékenységet folytató szerv (állami vállalat, intézet, intézmény, szövetkezet stb.) milyen szervezeti alárendeltségben működik. A vízügyi igazgatáshoz szervezeti szempontból több mint 400 intézmény, vállalat, társulat tartozik. E szervezeti rendszernek fő alkotó részei: az OVH, mint az ágazatot irányító főhatóság, a területi vízügyi igazgatóságok, a vízügyi vállalatok, a tudományos és oktatási intézmények, a tanácsi vízügyi szakigazgatási szervek, a tanácsi víz- és csatornamű vállalatok, továbbá a különféle rendeltetésű vízgazdálkodási társulatok. Az új gazdaságirányítási rendszerre való áttérés során több szervezeti intézkedés történt a vízgazdálkodás területén. Ezek a vízügyi egységet erősítették. Differenciáltabbá, egyben koordináltabbá tették a sokfajta hatósági, igazgatási, termelő, gazdálkodó feladatot ellátó vízügyi szervezet tevékenységét. E szervezeti intézkedések során a főhatóság tevékenységét a vízgazdálkodás átfogó országos irányítására, népgazdasági koordinálására összpontosították. Egyes operatív feladatokat, amelyeket korábban az OVH látott el, ha ezek országos összefogást igényeltek, e célra szervezett országos jellegű vízügyi szervek: a Vízépítőipari Központ, a Központi Vízkészletgazdálkodási Felügyelőség, az Árvíz- és Belvízvédelmi Központi Szervezet hatáskörébe utaltuk. Túlnyomórészüket azonban a területi szervekre, a vízügyi igazgatóságokra, a tanácsok vízügyi szakigazgatási szerveire és a vízügyi vállalatokra decentralizáltuk. Szélesítettük a vállalati gazdálkodás körét és költségvetési formában csak az olyan termelési, gazdálkodási jellegű tevékenységet tartottuk meg, amelynek üzemszerű, vállalati keretben való ellátása népgazdasági, vízgazdálkodási szempontból nem indokolt, vagy nem lehetséges (például: árvízés belvízvédekezés, a vízügyi igazgatóságok kezelésében levő művek fenntartása, üzemelése, kisebb beruházások stb.). A vállalati gazdálkodás körének kiszélesítése során hoztuk létre a Keletmagyarországi, a Dunántúli Vízügyi Építő Vállalatot. E lépés helyességét már az is igazolja, hogy e két építő vállalat, a Vízügyi Építő Vállalattal együtt ez évben 700 millió Ft értékű olyan munkát végez, ami nélkül a vízellátás- és csatornázás fejlesztése megfelelő építési kapacitás hiányában nem lenne megoldható. A vállalati gazdálkodás körének szélesítése során jött létre a Borsodi Regionális Vízmű Vállalaton kívül a Balatoni Regionális Vízmű Vállalat is. Az átszervezés egyik lényeges eleme a vízgazdálkodás társadalmi alapjainak kiszélesítése, a társulatok tevékenységi körének bővítése,