Hidrológiai Közlöny 1968 (48. évfolyam)
6. szám - Dégen Imre: A vízgazdálkodás és az új gazdaságirányítási rendszer
HIDROLQ GIAI KÖZLÖNY 48. ÉVOLYAM 6. SZÁM 241—288. oldal Budapest, 1968. június VÍZGAZDÁLKODÁS A vízgazdálkodás és az új gazdaságirányítási rendszer* D.í O E N I.K B..E államtitkár az Országos Vizügyi.Hivatal telnöke A több mint fél évszázados Magyar Hidrológiai Társaság, mint öt évtizedes, eredményekben gazdag pályafutása során, a legutóbbi tisztújító közgyűlés óta eltelt négy évben is eredményesen oldotta meg feladatait. Tevékenysége felölelte a vízgazdálkodás egész körét. Eredményesen járult hozzá a szakmai ismeretek bővítéséhez, a vízgazdálkodás különböző területén működő szakemberek érdeklődésének felkeltéséhez. A Társaság mindenkor arra törekedett, hogy a hagyományok ápolását a haladás ügyével, az elődök által felhalmozott gazdag ismeretanyag megőrzését és továbbfejlesztését, az új, előremutató tendenciák felkarolásával összekapcsolja. Különösen most időszerű rámutatnunk a folyamatosság és dinamikus fejlődés egységére, amikor az új esztendővel egy átfogó gazdasági és társadalmi reform első évébe léptünk. A reform kihat társadalmunk minden rétegére, minden funkciójára, így a vízgazdálkodásra és e területen munkálkodó műszaki értelmiségiek, munkások, valamennyi dolgozó tevékenységére, a gazdasági építő munkában betöltött szerepére. Ezért elsőként az új gazdaságirányítási rendszer és a vízgazdálkodás néhány jellemző összefüggéséről szeretnék szólni. A vízügyi szolgálat vezetőinek és dolgozóinak széles köre kezdeményező módon vett részt abban az elvi, megalapozó munkában, mely meghatározta a vízügyi ágazat helyét és szerepét az új gazdasági mechanizmus körülményei között. A vízgazdálkodás közgazdasági megalapozása tulajdonképpen az új gazdaságirányítási rendszerre való áttérés előkészítő időszakában alakult ki és vált a vízgazdálkodás egyik fontos, tudományosan megalapozott pillérévé. Korábban a vízgazdálkodási szakemberek igyekezete elsősorban a vízgazdálkodás hidrológiai-műszaki kérdéseinek megoldására irányult és csak a legutóbbi időben kerültek a közgazdasági és üzemgazdasági kérdések érdeklődésük előterébe. A vízgazdálkodás fejlesztése, a szükséges művek és berendezések, vízgazdálkodási üzemek létesítése, ezek társadalmi hasznosságának elbírálása a jövőben csak közgazdaságilag alátámasztott dön* Előadásként elhangzott a Magyar Hidrológiai Társaság 1968. március 8-án megtartott Közgyűlésén. tések alapján lehetséges. Ily módon a műszaki és gazdasági tudomány szoros összekapcsolódásának, egymásra utaltságának vagyunk tanúi. Amint a közgazdasági szemlélet és módszerek behatolnak a korábban „sterü"-nek tartott műszaki és műszaki fejlesztési tevékenység mindennapi gyakorlatába, sőt emiek bizonyos fokig meghatározóivá válnak, a műszaki és gazdasági tudomány érintkezési felületén olyan mélyreható kapcsolatok alakulnak ki, amelyek minőségileg is új kategóriákat hoznak létre. Ilyen a vízgazdálkodás ágazati gazdaságtana is. A vízgazdálkodás és gazdaságtana, a természettudomány, a műszaki tudományok és a közgazdaságtudomány határterületén kibontakozó új tudományág. Ez azonban nem kizárólag gazdaságtudomány. Műszaki-gazdasági, mérnök-gazdasági tudomány ez, amely egyfelől a víz földi körforgásának, másfelől a víznek a társadalmi, termelési folyamatban, a társadalmi közegben végbemenő mozgása közötti kölcsönhatást vizsgálja. A műszaki és gazdasági tudományok közötti új összefüggések megnő vekedett jelentőségéről szólva különösen nagyra értékelendő a Hidrológiai Társaságnak az a törekvése — amint ez a főtitkári beszámolóból is kitűnik — hogy a műszaki fejlődés elősegítése végett a műszaki tudományokhoz szorosan kapcsolódó alkalmazott közgazdaságtan problémáival intenzíven foglalkozik. Amilyen mértékben a víz a természet korlátlan ajándékából korlátozottan rendelkezésre álló természeti kinccsé vált, amely megfelelő mennyiségben és minőségben, időben és térbeli eloszlásban csak jelentős társadalmi ráfordítással állítható a társadalom szolgálatába, olyan mértékben kellett rátérni a víz közvetlen birtokbavételéről a víz előállítására, a társadalom szükségleteinek megfelelően a természetes vízjárás módosítására. A víz egyfelől a természet terméke, másfelől az anyagi javak termelésének része. Ilyen értelemben a vízgazdálkodás az anyagi termelés szférájához tartozik. Eredménye: a felhasználásra alkalmas víz vagy az elhárított kár egyaránt érték formájában jelentkezik. A víznek a természetből való kivonása és felhasználásra alkalmassá tétele, nemkülönben a vízkárok elhárítása jelentős élőés tárgyiasult munkával valósítható meg. A vízgazdálkodás munkafolyamatai: a vízkészletek fel-
