Hidrológiai Közlöny 1968 (48. évfolyam)

4. szám - Selényi Pál: Budapest vízellátási rendszere

Vágás I.: A kúthidraulika geometriai szemlélete Hidrológiai Közlöny 1968. 4. sz. 191 vagyis a c/t-típusú összetett leszívási vízszínvona­laknál a megfelelő sA-típusú vonalon értelmezett eséssel, az sA-típusú leszívási vízszínvonalaknál pe­dig a megfelelő cA-típusú vonalon értelmezett esés­sel kell számolnunk [16, 17]. A (6) egyenletek ha­sonlítanak az ismert Darcy-összefüggésre, (amely­ben a 4-jelű szivárgási tényezőt a jobb megkülön­böztetés érdekében célszerű &n-vel jelölni,) sőt az­zal kapcsolatba is hozhatók. Pl. a (6a) egyenlet a Darcy-összefüggéssel egyesítve a (7) alakba írható, ahol v a szivárgási sebesség (2. ábra) [15, 16, 17]. Ismertetett egyenleteink levezethetők a Bolyai-geometria tételeiből is [4, 15, 16, 17], akkor, ha a leszívási vízszínvonalakat egymással és a nyu­galmi vízszín vonalával Bolyai János értelmezésé­ben tekintjük ,,párhuzamosok"-nak, és egyúttal csak olyan kis talajvízszínesésekkel számolunk, amelyeknél az esés tangensben, sinusban, vagy abszolút szögegységben jó közelítés mellett egy­aránt kifejezhető. Levezethetők azonban ezek az egyenletek sztatikai meggondolásokból is. Tekintsük az y—y(x) egyenletű leszívási vízszínvonalakat q(x)=y -y(x) megoszló terhelés — a víznyomás — hatására be­függő súlytalan kötél egyensúlyi vonalának. Az egyensúlyi vonal a sztatika törvényei szerint ugyanerre a terhelésre vonatkozó, a kötélgörbé­től egy erődimenziójú H szorzótényezőben külön­böző nyomatékábrának is felfogható. Síkproblémává egyszerűsbödés miatt y dimenziója t/m 2, tgv d 2y(x) y_ dx* H y ( ' (8) megfelelően kezelendő és a további kutatások eredmé­nyeinek figyelembevételével kiegészítendő. Laborató­riumi kísérletek során pl. hidraulikai határfeltételek be­állításával elvileg tetszőleges KB értéket elérhetünk, s itt a (9) egyenlet használata eleve mellőzendő. A kúthidraulika geometriai szemléletében adott rövid összefoglalásunkat a leszívási vízszín­vonal tárgyalása szempontjából be is fejezhetnénk, azonban célszerűnek látjuk, ha kitérünk egy igen fontos ellenvetés vizsgálatára [8]. A klasszikus kútelméletek szemléletében a li­neáris leszívási rendszer ellentétesnek látszik a mé­rések adataival, ugyanis, ha a (4) egyenlet érvényes, akkor az ennek megfelelő leszívási vízszínvonalak a függőleges tengelyén, tehát az y változóban loga­ritmikus léptékű, a vízszintes tengelyén, tehát az x változóban aritmetikus léptékű szemilogaritmikus koordinátarendszerben egyenesként ábrázolhatók, hi­szen (4) alapján felírható, hogy: \ny=\ay 0-­j r. fCB (10) Ugyanakkor azonban a Dupuit—Tliiem elmélet egyik legegyszerűbb alakjából kapott leszívási víz­színvonal is egyenessel ábrázolható az előzővel ellen­tétes logaritmizálású szemilogaritmikus koordináta­rendszerben, olyanban, amelynek vízszintes (a;) ten­gelye a logaritmikus léptékű, és a függőleges (y) tengelye az aritmetikus. Ennek az egyenesnek az egyenlete ebben a koordinátarendszerben: * íi l na; Sl (ii) Amennyiben: jj~ j~2> úgy a (8) differenciálegyenle­tet egyaránt kielégíti a (4), (5a), (5b), (5c) egyenlet is — az általános megoldást ugyanis a pozitív és a negatív kitevőjű exponenciális függvények lineáris kombinációi szolgáltatják —- így a lineáris leszívási rendszert geometriai és sztatikai eszközökkel egyaránt megalapozhatjuk [16, 17]. Ez a kétoldalú megalapozási lehetőség elsősor­ban a sztatika által elismert és követett geometriai módszereknek a kúthidraulika geometriai módsze­reivel való elvi azonosságát, és így azoknak a nem­euklideszi geometriák rendszerében való felépíthe­tőségét mutatja. Mutatja azonban azt is, hogy a két, axiómaként is említett alapfeltevésünk a víz­színvonal leszívásának sztatikai képe alapján is visszakövetkeztethető volna. A kit érték meghatározására tájékoztató képletet ajánlottunk [16]: = 24 + 6 -log D 1 0 (9) ahol D 1 0 a vízadásra mértékadó talajréteg vagy róteg­összlet 10 súlyszázalékos szemátmérője, í»m-ben kife­jezve. A kB értéke a (9)-ből w-ben adódik. Itt 10-alapú logaritmust kell használni, tekintve, hogy a szemelosz­lási görbék koordinátarendszere ilyen léptékű. A ks ér­ték a gyakorlati esetekben 10 ós 30 m közé esik, közép­értéke, amelyet közelítő számításoknál alapul vehetünk: 20 m. A (9) egyenlet szélsőségesebb gyakorlati esetekre kétségtelenül kevéssé pontos, így tájékoztató jellegének ahol R az ún. leszívási hatástávolság, amely csak a klasszikus kútelméletben van értelmezve, a lineáris­ban eredetileg nincsen. Az y* az In x = 0-hoz tar­tozó leszívás. Ha a leszívási kísérletekből kapható adatsoro­kat tekintjük, ez az ellentmondás — érdekesen — nem vehető észre, mert a mérési pontok mindkét­fajta koordinátarendszerben általában jól kiegyen­líthetők egyenes vonallal. Felvetődhet tehát annak gondolata, hogy itt nem mérési pontatlanságokról van szó, hanem arról, hogy a logaritmikus koordi­nátarendszerekben nemcsak a felvételt megalapozó függvények ábrázolhatók egyenessel, hanem ezen kívül még más függvények is. Az alábbiakban iga­zoljuk, hogy a (10) és (11) egyenletek — a kútelmé­let szempontjából lényeges értékeiket tekintve —• egyaránt egyenessel ábrázolhatók akár a saját magló­kat, akár a másikukat egyenesre transzformáló két­féle szemilogaritmikus koordinátarendszer bármelyi­kében. Állításunk igazolására elegendő, ha megmutatjuk, hogy pl. a (10) egyenletnek megfelelő hidraulikai képet a (11) egyenletet egyenesre transzformáló, y és | = In x változókat tartalmazó koordinátarendszerben szintén egyenes ábrázolja. A (10), illetve a származtatásához alapot adó (4) egyenletben az x/kB = e* helyettesítést el­végezve megkapjuk a lineáris leszívási rendszert jellemző egyenletnek az y = ínx tengelyrendszerbeli alakját: y = yi-e­e* (12) Az y, az x=0, tehát a | —» °° határértékhez tartozó le­szívás. A (12) függvény ^-szerinti differenciálhányadosai: y' = — e' • y (13a) y" = (l-e ()-y- (13b)

Next

/
Thumbnails
Contents