Hidrológiai Közlöny 1968 (48. évfolyam)

1. szám - Dr. Rónai András: Mélységi vízfigyelő kutak telepítésének földtani feltételei medenceterületeken

Rónai A.: Mélységi vízfigyelő kutak Hidrológiai Közlöny 1968. 1. sz. 19 3. Az észlelő kutak telepítésének elvi feltételei A rétegvizekre telepítendő észlelő kúthálózat régi követelése a magyar hidrogeológusoknak és mélységi vízfeltárással foglalkozó mérnököknek. A feladat azonban nehezen talált megvalósítóra, bárszükségét minden tudományos és igazgatási fórum elismerte. A megvalósítás azonban nem csak elhatározástól és nem is csak az anyagi fedezet előteremtésétől függ. Az alföldi medence laza üledékeinek bizonyos fokú előzetes megismerése nélkül a kúttelepítés nem ígért megfelelő eredményeket. Az utóbbi egy-két évtized hidrogeológiai munkái azonban megteremtették azt a tájékoztató alapot, amelyen a kúthálózat kiépítését meg lehet kezdeni [1].* A mélységi víztartókban végbemenő változások és a vízutánpótlódás megfigyelésére olyan figyelő kutakat kell telepíteni, amelyek a természeten viszonyokat mérjék. A nagy víztermelési helyek mellett már eddig is létesültek olyan észlelő kutak. amelyek a nagy vízkiemelés térbeli hatását varinak hivatva regisztrálni. A pontos megfigyelések és a vízkitermelés mennyiségének időbeni pontos regisztrálása ilyen észlelő kutaknál is ad támpontot a természetes utánpótlódásra is, de zavartalan megfigyeléseket s főleg a kutakban mért adatoknak a hosszabb idejű éghajlatváltozásokkal való egybevetését csak a nagy felszín alatti víztermeléstől nem zavart helyeken telepített kutakkal tesszük lehetővé. A mélységi víztermelés hatására a vízadó rétegekben beálló változásokat és e változások természetes kiegyenlítődését vagy az erre mutató tendenciát az Alföld néhány nagyobb városában (Debrecen, Kecskemét, Szeged) hosszabb idő óta rendszeresen figyelik (nem beszélve hegyvidékeken a karsztvizet felhasználó helyeken folytatott észlelésekről, illetve a karsztvízháztartás figyelésére kiépített észlelő hálózatról). A Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézetnek kiterjedt figyelő hálózata van a karsztvizekre és talajvízre vonatkozóan és kiépítés alatt áll mélységi vízfigvelő hálózata. A természetes^ viszonyok zavartalan megfigyelésére a Magyar Állami Földtani Intézet újabban elindított komplex Alföldkutatása adta meg a lehetőséget. E kutatás egyrészt sűrű sekély és ritkább 100—500—1000 m mélységű fúrással igyekszik pontos képet adni az Alföld vízellátás szempontjából legfontosabb rétegeinek földtani felépítéséről és szerkezeti helyzetéről, másrészt az Eötvös Loránd Geofizikai Intézet és az Országos Kőolaj- és Gázipari Tröszt kutatómunkájára támaszkodva az egész medence földtani történetét és szerkezetét teszi vizsgálat tárgyává. E feltárások és feldolgozások adják meg az alapját az észlelő kúthálózat célirányos kiépítésének. A hálózatba bekötött és megfigyelt vízadó rétegek egymáshoz való helyzetét ugyanis ismernünk kell. Enélkül a mérésekkel kapott értékeket nem tudjuk megfelelően felhasználni. * [I] Itt elsősorban Sümeghy </., Schmidt ÍJ. II. és Urbancsek J. munkásságára és a fúrt kutakról megjelent összefoglaló munkákra utalunk. A legfontosabb földtani és vízföldtani feladat a különböző fúrásokban a rétegazonosítás és a rétegek egymásutánjának, az ún. földtani szintezésnek megoldása. Ennek elsősorban földtani eszközei vannak, de vannak mások is. Minthogy mind ez ideig az alföldi artézi fúrásokból csak makroszkóposai! megvizsgált anyagmintáink s méginkább csak rétegsorleírásaink voltak, a szintezést rendszerint a kőzettani viszonyok alapján végezték el. A képződmények színe, szemcseösszetétele, tömörsége, homogenitása alapján minősítették az egyes rétegösszleteket holocén, pleisztocén, levantei, felső- vagy alsó-pannóniai korúaknak. További részletezést nem végeztek. Igen kevés helyen történt magfúrás és került a mintaanyag laboratóriumi, paleontológiái, kőzettani, kémiai és geokémiai feldolgozásra. A földtam szintezés alapját az élővilág maradványainak, a fossziliáknak felismerése képezi. A paleontológia érzékeny és kitűnő műszer a több évmilliós időtartamú geológiai korok üledékeinek egymástól való elválasztására, de a százezer évekkel mért negyedkori rétegek elkülönítésére érzékenysége már nem olyan megbízható. Az állatvilág maradványai mellett itt a fiatal korú üledékeknél s főleg a negyedkoriaknál az ősflóra maradványai, a pollenek mutatnak nagyobb érzékenységet, jelezvén a nagyobb éghajlati változásokat és időszakokat. A holocén-pleisztocén rétegcsoportokon belüli szintezésre a pollenmaradványok szolgáltatják a legtöbb adatot. A kőzettani rétegazonosítás biztosítására ma a laboratóriumi vizsgálatok egész sorát tudjuk felvonultatni. így a folyamatos magmintákból készült szemcseösszetételi elemzéssel az üledékképződés egész menetét s főleg annak ciklusait figyelemmel tudjuk kísérni. A mésztartalom, a pH érték folytatólagos megállapítása a szedimentáció körülményeire vet fényt. A fosszilis talajrétegek, mocsári és szenes rétegek vizsgálata is segítséget nyújt az üledékképződési ciklusok megállapításához és — főleg a negyedkoron belül az üledékek tagolásához. A nehézásványtani és nyomelem vizsgálatok folyóvízi üledékeknél a lehordási területekre utalnak s így a régmúlt idők folvóhálózatának rekonstrukcióját teszik lehetővé és változásaikkal az üledékképződés közben'történt tektonikai változásokra is utalnak. A paleontológiái és kőzettani rétegazonosítás akadályai esetén, az egyes rétegekben mutatkozó nyomásviszonyok és anomáliák segítséget nyújthatnak a hidrológiai alapon való szintezésre. Ide sorolhatjuk a rétegekben tárolt víz kémiai és hőmérsékleti tulajdonságainak a rétegazonosításnál való felhasználását. Geofizikai és geokémiai rétegazonosítást tesznek lehetővé a nyomelemvizsgálatok, az izotópokkal végzett abszolút kormeghatározás. A mélységi vizeknél ezeknek használhatósága korlátozott s nálunk eddig még nem terjedt el. Éppen, mert a rétegazonosítás a fiatalkorú laza üledékeknél sok nehézséggel jár s az egyes meghatározási módok egymagukban legtöbb esetben nem adnak biztos eredményt, a vizsgálati módok mindjét, vagy legtöbbjét felölelő nagyon gon-