Hidrológiai Közlöny 1968 (48. évfolyam)

4. szám - Selényi Pál: Budapest vízellátási rendszere

182 Hidrológiai Közlöny 1968. 4. sz. A víztermelés és vízellátás néhány gazdasági vonatkozása a Fővárosi Vízműveknél DB. MADARÁSZ GÍZA« Bevezetés A Fővárosi Vízművek részéről gyakran elhangzik az a megállapítás, hogy a Vízművek helyzete „speciális", hogy ez vagy az a szabályozás a Vízművekre sablonosan nem alkalmazható, a Vízművekre különleges szabályozást kell alkalmazni. A hatóságok és szervek ezt a megállapítást általában csak igen vonakodva veszik tudomásul, mivel számukra külön fejtörést, munkát és felelősség vállalását jelenti, hogy a Vízműveket valamely szabályozási területen az adott keretek közé beillesszék. Vajon jogos-e a Vízművek hivatkozása saját különleges helyzetére, vagy csak előnyösebb helyzetet kíván elérni a maga részére az adott gazdasági szabályozás keretében'

1. A kérdést gyökerében vizsgálva meg kell állapítanunk, hogy a hivatkozás jogos, mind az eddigi szoros tervgazdálkodás keretében, mind pedig az életbelépett új gazdasági mechanizmusban. Az alapvető tény, mely a kérdést eldönti az, hogy a Vízművek a létfenntartáshoz nélkülözhetetlen javat termel és szállít: a vizet. Ez az alapvető tény határozza meg nemcsak a Vízművek minden műszaki jellegű ténykedését, hanem az ennek vetületét képező minden gazdasági ténykedést is. S ha a Vízművek dolgozói ennek a ténynek tudatában vannak — mint ahogy ez valóban teljes mértékben tudatos is — akkor nyilvánvalóan kitartóan kell küzdeniük minden területen mindaddig, amíg a helyzet a vízellátás szempontjából legkedvezőbben alakul. A víztermelés és vízellátás gazdasági vonatkozásait tárgyalni az említett alapvető szempontból a jelen pillanatban mégigen nehéz. Az eddigi mechanizmust, mely a vállalat részére üzemeltetési és gazdálkodási tevékenység tekintetében meglehetősen szoros tervmutatókat írt elő, ez év elején új gazdasági mechanizmus váltotta fel. Az eddigi mechanizmust az elmúlt évek során — mondhatjuk — töviről-hegyire megismertük. Ismertük annak előnyös és hátrányos oldalait, kialakult módszereink voltak az adott feltételek között lehető legkedvezőbb eredmények elérésére. Felettes hatóságaink ismerték problémáinkat, s a maguk részéről is mindent megtettek a lehetőségek határain belül a vízellátás fejlesztésére. Az új gazdasági mechanizmus bevezetése óta csak rövid idő telt el. Mindazok a gazdasági szabályozó tényezők, melyek a vállalat fejlődésének irányt szabnak, gazdasági tevékenységét meghatározzák, de egyúttal azt minden oldalról le is határolják, már rögzítettek. Végeztünk számításokat is arra vonatkozólag, hogy a vállalat az új gazdasági mechanizmus keretei között miként tud eredményesen működni. Ezek a számítások nagy vonalakban a vállalat „modelljét" kívánták kialakítani az új feltételek között. Az új gazdasági mechanizmus bevezetése óta eltelt aránylag rövid idő azonban még nem tette lehetővé, hogy ezt a „modellt" minden részletben kialakítsuk, s annak viselkedését a várható helyzetekben megállapítsuk. Ez az év egyébként az új * Fővárosi Vízművek, Budapest. mechanizmus szempontjából is a bevezetés éve, s a bevezetés folyamán szerzett tapasztalatok és évvégi eredmények várhatólag a szabályozó tényezők módosítását eredményezik. Ily képpen az új mechanizmus is, a vállalat is jelenleg még a „bejáratás" fázisában működik, amikor a vállalat helyzetét gazdasági vonatkozásaiban pontosan körvonalazni még nem lehet. Ily fenntartás mellett foglalkozom a következőkben a víztermelés és vízellátás gazdasági vonatkozásaival egyes kiemelt problémakörökben. A szolgáltatott víz ára Kétségtelen, hogy minden vízműnél központi kérdés az ár. A fogyasztásra alkalmas vízkészletek világszerte korlátozott mértékben állnak rendelkezésre, a vízigény ezzel szemben rohamosan fokozódik. Egyre távolabb kell nyúlni fogyasztásra alkalmas vízkészletek után, vagy ilyenek hiányában egyre nagyobb mértékben kell alkalmazni tisztítási módszereket eredeti állapotukban fogyasztásra nem alkalmas vízkészleteknél. A fejlődésnek ez az iránya azt eredményezi, hogy a fogyasztott víz beszerzési és szállítási • költségei világszerte egyre emelkednek, s így egyre emelkedik azoknak a fogyasztási területeknek a száma, ahol a víz árát felemelik, vagy ahol az emelés közvetlenül küszöbön áll. E szabály alól a Fővárosi Vízművek sem kivétel. 1959 óta a vízdíjak már nálunk sem fedezték a termelési költségeket, s a vízdíjat az állam megállapított szintre egészítette ki dotáció útján központi forrásokból. Az új gazdasági mechanizmus irányelveinek megfelelően az előkészítés folyamán a vízdíjak országosan felülvizsgálatra kerültek, s ennek során a vállalatok által készített kalkulációk alapján megtörtént a vízdíjak új megállapítása. Az árrendezés a Fővárosi Vízművek szolgáltatási területén a közületek és az ipar részére szolgáltatott víz árát 0,78 Ft-ról 1,80 Ft-ra emelte m

3-enként. A lakosság részére háztartási célokra szolgáltatott víz ára 0,56 Ftról 0,60 Ft-ra nőtt. Miután a Fővárosi Vízművek termelési költségeit az 1,80 Ft/m

3 ár fedezi, nyilvánvaló, hogy a m

3-enként 0,60 Ft-os háztartási vízdíj a vállalat szempontjából jelentős veszteséget jelentene. Az árrendezés ezt oly módon hidalja át, hogy a vállalat központi forrásokból továbbra is dotációt kap, a 0,60 Ft-os háztartási ár és a termelési költségek szintjét tükröző 1,80 Ft-os ár különbözetének erejéig. A vállalat termelési költségeit tehát a dotációval kiegészített árbevétel elvileg fedezi. Közbevetőleg meg kell jegyeznünk, hogy az árnak majdnem háromszorosára való emelkedését nem kizárólag a vállalat termelési költségeinek az elmúlt évek során bekövetkezett emelkedése okozta, hanem olyan új gazdaságpolitikai ártényezőknek a kalkulációban való beállítása is, mint amilyenek az eszközlekötési járulék, vízkészlethasználati díj stb. Visszatérve a termelési költségek elvileg fedezett voltára vonatkozó megállapításhoz, ehhez bizonyos megszorítá-