Hidrológiai Közlöny 1968 (48. évfolyam)

4. szám - Selényi Pál: Budapest vízellátási rendszere

181 Hidrológiai Közlöny 1968. 4. sz. A Vízépítőipari Szakosztály 1968. január 17-ielőadóülésén Krempels Tibor vetítettképes előadást tartott, „Aszfaltbeton rézsűburkolatok hazai alkalmazása" címmel. Az előadás bevezető része a világszerte rohamosan terjedő aszfaltbeton rézsűburkolatok kiforrott szerkezeti elemeit ismertette, elsősorban a magasvezetésű csatornák területén. Példaként bemutatta a franciaországi hajózócsatornák és üzemvízcsatornák korszerű gépláncait. A hazai kísérletek helyes értékelése miatt részletesen ismertette a gépláncok fejlődését. Az ötvenes években külföldön még a legnagyobb vízi aszfaltépítéseket is csak alkalmilag összeválogatott gépekkel végez lék. így is kiváló minőségű burkolatokat építettek ós az új építőanyag gazdaságosnak bizonyult. Megemlékezett arról, hogy Maiina Gyula 1905. évi szegedi partburkolási kísérleteit a nemzetközi szakirodalom mint az újkori vízi aszfaltópítósek kezdetét tartja számon. Elismerés illeti az Öntözésügyi Hivatalt is, mert a harmincas évek derekán kísérleti aszfaltburkolatot épített a tiszafüredi öntöző főcsatornán. A harminc éve üzemelő burkolatból 1967-ben kivágott, és az előadáson bemutatott próbatest kifogástalan minőségű. A bitumen hazai előállítása megteremtette a magyarországi vízépítési alkalmazás alapját. A külföldön bevált megoldások átvételénél is sürgősebb volt azonban a jól gépesíthető aszfaltburkolatok alkalmazása a természetes partoknál. Hosszabb laboratóriumi előkészítés után, 1965. őszén 800 m

2 partburkolat épült Szolnokon. A lábazati kőrakatot és a földmunkát a Középtiszavidéki Vízügyi Igazgatóság, az aszfaltmunkát a Betonútépítő Vállalat készítette. Az elmúlt több mint két év során a burkolat minden szempontból kifogástalanul viselkedett. Az alulról ható víznyomás csökkentésére a szolnoki kísérletnél (kép) került először alkalmazásra az előadó által javasolt aszfaltszűrő. Az 1966—67 óv további laboratóriumi kísérletekkel telt el, elsősorban az aszfaltszűrő összetételével, í'agyállóságával ós kolmatációjával kapcsolatban. A következő kísérleti építésre 1967. őszén Budapesten került sor. A Fővárosi Tanács Közmű Igazgatósága — az OVF műszaki és anyagi támogatásával —- összesen 1000 m

2 aszfaltburkolatot, épített az óbudai Duna-parton, illetve az újpesti hajógyári öbölben (lásd előző szám címkópét). A föld- ós kőmunkát ós az aszfalt beépítését a Fővárosi Csatornázási Művek végezte. Az aszfaltanyagot a Fővárosi Útépítési Vállalat gyártotta. A késő őszi idő nehezítette az építést, mégis számos technológiai kérdést sikerült, tisztázni. Az aszfaltszűrő több elrendezési és vastagsági változatban is épült. A kísérlet végső kimeneteléről még korai nyilatkozni. Erre legkorábban másfél évvel az építés után, az 1969. évi tavaszi árvizek után kerülhet sor. Fokozott igénybevételt jelent a kényszerűen adódott 1 : 1,5 hajlású rézsű a szándókkal választott vékonyabb burkolat ós az egy, szerűsített alapozási rendszer. A több éves kísérleti programot az Országos Vízügyi Főigazgatóság Műszaki Fejlesztési Osztálya irányítja, az Árvízvédelmi és Folyamszabályozási Főosztállyal együttműködve. A laboratóriumi kutató munkában kezdettől fogva résztvett a Budapesti Műszaki Egyetem Vízépítési-, illetve Útépítési Tanszéke, majd a Vízgazdálkodási Tanszék és a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet. Antók Ödön hozzászólásában elmondotta, hogy a. főváros 78 km hosszú árvízvédelmi vonalából kiépített 32 km. A központi kezelésben levő 252 km vízfolyásmederből 56 km a burkolt. Szerényen számítva is többszázezer négyzetméter burkolat szükséges. Az új burkolatok építésénél nem számíthatnak a hagyományos módszerekre. Az építéshez szükséges alacsony vízállás évente legfeljebb 80—100 napon keresztül várható. Ezért a gyors kivitelezhetőség —- ésszerű mértékig megelőzi a gazdaságossági szempontokat is. Az 1967. évi kísérlet igazolta a várakozásokat : a hagyományos kőburkolatnál kétszer gyorsabb volt, nagyjából azonos egységár mellett. 1968-ban a Rákos patakon újabb kísérleti szakasz épül, majd hosszabb ideig megfigyelik a burkolatokat. A következő hozzászóló, Buócz Tibor ismertette a hazai bitumenek vízépítési szempontból előnyös tulajdonságait. Vázolta az aszfaltbetonok és aszfaltszűrők anyagával kapcsolatos követelményeket és rövid áttekintést, adott a többéves aszfaltlaboratóriumi kutatásokról. Hegedűs Lajos hozzászólásában ismertette a szolnoki igazgatóság területén elkészült két aszfaltburkolattal kapcsolatos megfigyeléseket ós tapasztalatokat. A tiszafüredi öntöző főcsatorna aszfaltburkolata 1937-ben készült ós még ma is jó állapotban van. Nem mutatkoznak repedések, törések korróziós jelenségek. Mindössze jelentéktelen felületen látszik csekély gyűrődés. Szolnok belterületén, a Zagyva beömlósével szembeni partszakasz kiépítése 1965-ben kezdődött. Első sorban a part állékonyságát kell biztosítani. Az eddigi megfigyelések szerint a többféle vastagságban és elrendezésben készült burkolat stabil. Nincs káros elváltozás a a felületeken és az alakváltozások rugalmasak. A burkolat ellenáll a jégzajlásnak. Esztétikailag kedvező a megjelenése. Az aszfaltbeton kivitelezéséhez viszonylag kevés élőmunka ráfordítás szükséges ós minimálisra csökkenthető az építési idő. Ezért kellő műszaki propagandával meg kell honosítani a vízépítés egyre szélesedő területén. Ehhez az előadás is nagy mértékben hozzájárult. Dr. Ollós Géza Új csőkötési eljárások a Fővárosi Vízműveknél A Fővárosi Vízművek évente jelentős hálózatbővítési ós fejlesztési munkát végez saját kivitelezésben, melyek során különféle átmérőjű és anyagú csövekből mintegy 50—60 km-t fektet le. Kutatási ós fejlesztési programjának ennélfogva mindenkor egyik elsőrendű témája olyan műszaki megoldások keresése, melyek a csőfektetési munkákat megkönnyítik, azok átfutási idejét lerövidítik és természetesen a csőkötésekkel kapcsolatos műszaki követelményeket maradéktalanul kielégítik. Az eddigi kísérletek eredményeként sikerült a két legjelentősebb anyagú, nagyobb átmérőjű csövek kötési módjaira az eddigieknél korszerűbb ós főleg a munka termelékenységét rendkívüli módon elősegítő megoldást találni. A 400 mm átmérőn felüli hagyományos tokkikópzésű öntöttvas csöveknél a kenderkötél és ólomtömítés helyetti, körkeresztmetszetű gumigyűrűs tömítés alkal(Folytatás a 188. oldalon)