Hidrológiai Közlöny 1968 (48. évfolyam)

4. szám - Selényi Pál: Budapest vízellátási rendszere

180 Hidrológiai Közlöny 1968. 4. sz. Selényi P.: Budapest, vízellátási rendszere Víztermelő kapacitás V

ízszállító k

apacitás jyartmkol ej!/0H)_ Mértéka

dó kapacitás Vízigéni/ JAH. m. MARC APR. MÁJ. JUH. JÚL AUS. SlfPT. OKT. NOV. OíC. 4. ábra. Grafikus vízmérleg Puc. 4. rparfiunecKuű eodttuü őajiauc Abb. 4. Zeiehnerische Wasserbilanz pacitást annyira lecsökkentheti, nyáron pedig a vízigényt oly módon megnövelheti, hogy a vízellátásban számottevő hiány is keletkezhet. A vízmérlegnek ezt a labilis helyzetét csak a vízellátó berendezések fejlesztésére tervbevett beruházások gyorsütemű megvalósításával és ezt követően a Vízművek állandóan folyamatos fejlesztésével lehet felszámolni. II. Ipari vízellátás Budapest közüzemi ipari vízellátása méreteiben és jelentőségében is messze elmarad az ivóvízellátás mögött. Jelenleg három különálló ipari vízművet üzemeltetünk. Ezek a Délpesti-, a Délbudaiés az Északpesti Ipari Vízművek. Mind a három lényegében durvauszadéktól mentesített, nyers dunavizet szolgáltat. A három ipari vízmű közül a legnagyobb a Délpesti ipari Vízmű. Ennek kapacitását a közelmúltban bővítettük napi 50 000 m

3-ről 100 000 m

3-re. A Délbudai Ipari Vízmű bővítésének kiviteli munkája is folyamatban van. Ezzel a jelenlegi napi 10 000 m

3-es kapacitást 25 000 nv'-re emelik. Az Északpesti Ipari Vízművünk a Káposztásmegyeri-főtelepen a Kis Felszíni Vízművel közös vízkivétellel működik. Kapacitása 10 000 m

3 naponta. Bővítésére igényüket az érdekelt üzemek már bejelentették. Az ipari vízellátást világszerte a legtöbb város ban az ivóvízellátástól elkülönítik és vállalják a kettős ellátóhálózat nagyösszegű beruházásait. Ez mindenütt abból a kényszerből fakad, hogy a jóminőségű ivóvíz csak korlátozott mennyiségben áll rendelkezésre, vagy az ivóvíz előállítási költsége relatíve igen magas. Budapesten a jóminőségű ivóvíz beszerzése még évtizedekig alacsony fajlagos beruházási költséggel bővíthető és a kútvízművek üzemeltetési költsége sem magas. Az ipari vízellátás fejlesztése Budapesten nem kényszerűség, hanem csak gazdasági mérlegelés kérdése. Az ipari vízművek igen alacsony üzemköltséggel nversdunavizet szolgáltatnak, sűrűn települt ipari üzemek számára. A ma már 100 000 m

3-t meghaladó vízmennyiség kiszolgálására mindössze 40 km csővezetéket kellett építeni. Az ipari víz nagyobbmérvű tisztítása, vagy elszórtabb telepítésű ipari üzemek vízellátása érdekében nagyobb arányú hálózatbővítés az ipari vízellátás költségeit igen hamar az Ivóvízellátás költségei fölé emelné. A rosszabb minőségű víznek drágábban történő előállítása nem volna okszerű. Ez az oka ;iz ipari vízellátás lassúbb ütemű fejlődésének. Das Wasserversorgungssystem von Budapest Selényi, P. Die Wasserwerke Budapest fördern Wasser von zweierlei Güte. Die Trinkwassermenge erreichte im letzten Jahr eine Tagesspitze von 840 000 m

3, die durchschnittliche Tagesförderung 030 000 m

3. Die Produktion von Industriewasser erreichte jedoch nur ein Zehntel dieses Wertes. Das Rückgrat der Trinkwasserförderung bilden parallel zur Donau verlaufende Brunnenreihen. Im Jahre 1967 wurden 91,4% des Trinkwasserbedarfs aus Brunnen befriedigt. Die zwei Oberflachenwasserschöpfwerke standén nur im Bedarfsfall als Spitzenwasserwerke in Betrieb. Die Brunnensysteme gliedern sich in 28 Wassergewinnungseinheiten. Grösstenteils fördern Niederdruckpumpen das Wasser 6—21 m hoch in ein Gravitationsnetz und über dieses zu den Hoehdruekpumpen. Das Gravitationsnetz besteht aus begehbaren Stahlbetonkanálen. Die Gewinnungsstát ten liegen grösstenteils auf den Donauinseln, so dass das Gravitationsnetz an zwei Stellen durch Stollen und an sechs Stellen durch Düeker das Donaubett. durchquert. Die Brunnen werden durch 24 Niederdruokpumpwerke angesogen, das Druckrohrnetz hingegen über 14 Hochdruekpumpwerke gespeist. Das Stadtgebiet ist in Versorgungszonen mit. unterschiedlicher Druckhöhe untertisiit. In die höher liegenden Zonen wird das Wasser in ein oder mehr Stufen hochgepumpt. Insgesamt 24 Zwischenpumpwerke gewáhrleisten eine durchschnittliche Förderhöhe von 91 m. Das Druckrohrnetz ist 3122 km lang. Zu 60% bestelit es aus gusseisernen Rohren, zu 35% aus Asbestzementrohren und zu 5% aus stáhlernen und sonstigeu Rohren. In den verschiedenen Versorgungszonen speichern 33 Behálfer und Wassertiirme insgesamt 138 000 rn

s Wasser. In der grössten Zone werden zwecks Besserung der Wasserversorgung neue Becken ausgebaut, die um 10 m höher liegen, als die bisherigen. Die Zwischenpumpwerke füllen naehts die niedrigeren Becken auf. Aus diesen kann das Wasser in die höheren Becken hochgefördert werden. Tagsüber wird das Verteilernetz an die höheren Becken angeschlossen. In einer grossen Versorgungszone wurde die Förderfáhigkeit der Hauptdruckleitungen olme Erhöhung des Druckes durch Einschaltung von beschleunigenden Pumpen erhöht. Die Leistungsfáhigkeit der Wassergewinnungsanlagen ist sommers bedeutend grösser als im Winter. Die Brunnenergiebigkeit ist vom Flusswasserstand und von der Wassertemperatur abhángig. Auch der Wasserbedarf ist im Sommer grösser als im Winter. Die Wasserbilanz gibt für jedes Monat andere Wertpaare, so dass die Bilanz zweckmássig zeichnerisch dargestellt wird. Die Industriewasserförderung bleibt in Grösse und Bedeutung weit hinter der Trinkwasserförderung zurüek. Die ufernahen Brunnensysteme können noch lange Zeit hindurch weiter stark ausgebaut werden, Investitions- und Betriebskosten der Trinkwasserverteihmg sind niedrig. Der Ausbau der Industriewasserversorgung ist nicht zwingende Notwendigkeit, sondern eine rein wirtschaftliche Frage und besehránkt sich daher auf die Nutzung des billigsten rohen Donauwassers.