Hidrológiai Közlöny 1968 (48. évfolyam)

4. szám - Selényi Pál: Budapest vízellátási rendszere

Selényi P.: Budapest vízellátási rendszere Hidrológiai Közlöny 1968. 4. sz. 179 A főnyomóvezetékben sem fog csökkenni sem éjjel, sem nappal a vízsebesség, ugyanakkor a jelenlegi éjjeli nyomásnál nagyobb nyomással a főnyomócsövet sem kell igénybe venni (2. ábra). 5. A budai vízszállítás növelése A budai vízszállító rendszer gerincét a Békásmegyeri-gépház és főnyomóvezetékei képezik. A budai hegyvidék vízigényének a növekedése szükségessé tette a szállítókapacitás emelését. Ez megoldható lett volna a meglevő 2 db 800 mm átmérőjű főnyomóvezeték mellé egy harmadik főnvomóvezeték lefektetésével, mert az indulónyomás tovább növelése már nem volt megengedhető. A Békásmegyeri-gépház már jelenleg is 71 m átlag-emelőmagassággal dolgozik. A választott megoldással újabb főnyomóvezeték építése nélkül is sikerült a csövek szállító-kapacitását 50%-kal növelni, ugyanakkor az indulónyomást, tehát a főnyomócsövek igénybevételét, is sikerült csökkenteni. A Békásmegyeri-gépházból a Krisztina-medencéhez vezető főnyomócsövek a Budaújlaki-gépház közelében haladnak. Ebbe a gépházba helyeztük el a főnyomóvezeték vízsebességét fokozó szivattyúkat. A kérdést az bonyolította, hogy ezek a főnyomóvezetékek nemcsak a felső övezetekbe szállítanak, hanem a nyomvonaluk mentén fekvő elosztóhálózatot is táplálják. A vízellátást tehát itt is megfelelő nyomásszinttel kellett biztosítani. Erre is egyszerű mód nyílott, mert az övezet a főnvomóvezetékkel párhuzamos gerincvezetékkel rendelkezett és így ezt kétoldalról táplálva a főnyomóveze3. ábra. Budaújlaki gyorsítás Puc. 3. ycKopenue e c. EydayünaK Abb. 3. Beschleunigungspumpe Budaújlak tékek alacsony nyomású szakaszát az elosztóhálózattól el lehetett választani. A megoldás sémáját feltüntető 3. ábrán a kérdést egyszerűsítve csak egy fő nyomóvezetéket tüntettünk fel. A gyorsítószivattyúk végleges üzembehelyezése 1967. decemberében megtörtént, így a nagyobb szállítókapacitás 1968 nyarára már rendelkezésre fog állani. Az elmaradt harmadik főnyomócső 67 millió forintos beruházási költségével szemben, a gyorsszivattyúk elhelyezése az összes járulékos költségekkel együtt, 8 millió forintos keretből volt megoldható. 6. Vízmérleg A fejlesztés gazdaságos tervezéséhez gondosan készített vízmérlegre van szükség. A vízellátás vízmérlege alatt a maximális vízigénynek és a kielégítésére szolgáló vízmű kapacitásának számszerű kimutatását és összehasonlítását értjük. A Vízművek kapacitását a víztermelő- és a vízszállítókapacitások közül a kedvezőtlenebb határozza meg. A vízmérlegkészítés végeredménye tehát a mértékadó (maximális) vízigényből és a mértékadó (minimális) vízműkapacitásból alkotott értékpár. A főváros napi vízigénye jelenleg, télen 650 000 és a nyári kánikulában pedig közel 900 000 m

3-re tehető. A mértékadó vízigény tehát 900 000 m

3/nap. Kútrendszerünk vízadóképessége viszont sok egyéb tényező között elsősorban a kutak nyugvóvízszintjének magasságától és a kútvíz hőfokától függ. Ezek az értékek ugyan a Dunánál kisebb határértékek között és némi késéssel, de követik a Duna vízállásának ós vízhőfokának változásait. A 4. ábrán feltüntettem a budapesti dunavízállások, a dunavíz hőfokok és a levegőhőmérséklet havi középértékeinek sokéves átlagaiból szerkesztett grafikonokat. A víz- és a levegő-hőmérsékletek változásának görbéi közel azonos alakot mutatnak. A vízállási görbe alakja is hasonló, csak szélső értékeit tekintve egy hónappal megelőzi a hőmérsékleti görbéket. Tekintettel arra, hogy a kutak nyugvószintjének változása is késik a folyóvízállás változásához képest, a kutak vízállásának a grafikonja már csaknem fedésbe kerül a hőmérsékleti görbékkel. A kutak vízadóképessége, amely a kútvízállás és a kútvízhőfok függvénye, alakra ezekhez hasonló görbével ábrázolható. De ugyanilyen alakú lesz a vízigény időbeni változása is, mert az elsősorban a levegő hőmérsékleti változását követi. A mértékadó vízigény tehát nyári, a mértékadó vízműkapacitás pedig téli érték és ezek egymással sohasem találkoznak. A vízellátás téli kapacitásának a nyári igényre történő kiépítése a vízművek túlméretezésére vezetne. A vízmérleg tehát ebben az esetben egyetlen értékpárral nem jellemezhető. A 4. ábrán látható a főváros vízellátásának 1968 évi grafikus vízmérlege. A kapacitást télen a termelőberendezések, nyáron pedig a vízszállítóképesség szabja meg. A vízigény görbéje télen és nyáron is megközelíti a kapacitás vonalát, ősszel is közel halad hozzá. A sokéves átlagnak megfelelő körülmények, dunavízállás, stb. esetén az igények maradéktalan kielégítésére számíthatunk. Szélsőséges körülmények előfordulása télen a termelőkaÍ®" 1150| no| 130^1201110SiMNijomds az elosztóhálózatban HOSSZMETSZET TTT Fínyomívezetek Elosztóhálózat HELYSZÍNRAJZ t ,

t t, t