Hidrológiai Közlöny 1968 (48. évfolyam)

4. szám - Abos Brunó: A Budapesti Vízművek új, napi 200.000 m3 felszíni vizet tisztító ivóvíztermelő telepe

Abos B.: Felszíni ivóvíztermelő tele-p Hidrológiai Közlöny 1968. 4. sz. 167 csökkenő sebességgel lefelé áramlik. A derítőpely­hek növekedés közben a vízben lebegő szennyező anyagokat felületükön megkötik és tömörülésük közben mintegy beépítik kolloid pehelyvázukba. A vasbetonharang alsó peremén az áramlási irány megfordul és a víz a tulajdonképpeni derítő­térbe kerül. A derítőreaktorok fala és a harang kö­zötti, felfelé fokozatosan bővülő, gyűrű alakú derí­tőtérben a víz már felfelé áramlik fokozatosan csök­kenő sebességgel. A víz tulajdonképpeni derítése és a derítőpelyhek ülepedése ebben a térben valósul meg. A derítőtér alsó felében alakul ki a lebegő, kon­takt iszapszűrőréteg. A harang alól érkező vízben levő apróbb pelyhek a lebegő iszapszűrő rétegben találkoznak és ütköznek a fajsúlyukban megnöveke­dett, nagyobb, jobban ülepedő, a vízben már lefelé haladó pelyhekkel. A frissebb és öregebb pelyhek a rétegben közel kerülve egymáshoz találkoznak, összetapadnak és nagyobb pehelvcsoportokat ké­pezve sűrűsödik a lebegőréteg iszaptartalma. A le­hulló és újraképződő pelyhek a lebegő iszapréteg zagykoncentrációját dinamikus egyensúlyban tart­ják. E sűrű, lebegő iszaprétegen átáramló víz a szennyező hordaléktól gyakorlatilag megszabadul, és nagyrészt megtisztulva kerül a derítőreaktor felső részébe. A lebegő kontakt iszapréteg tisztítóhatásá­nak eredménye, hogy a függőleges áramlású derítő­reaktorok jobb hatásfokkal üzemeltethetők mint a vízszintes áramlású derítők. A derített vizet a lebegő iszapréteg felett kb. 3 m-re sugárirányban elhelyezett gyűjtővályúk se­gítségével fölözzük és összegyűjtve 1200 mm átmé­rőjű acélcsövön át folyik a derített víz a szűrőkre. A téli befagyás ellen a derítőreaktorokat előre­gyártott ablaknyílásos oldalfallal és erre helyezett szintén előregyártott elemekből készült kupolával borították. A kupola acélhuzalos utánfeszítéssel és erre felhordott vasbeton gyűrűvel van összefogva. 3 m átmérőjű laternás kiképzésű felülvilágító biztosítja a derítő belső terének jobb megvilágítá­sát és a kupola esztétikus kialakítását. A derítőreaktorok fenekén összegyűlő iszap folyamatos összekotrását a harang belső falára fel­erősített körpálvás sínen mozgó felfüggesztett, könnyű kotrószerkezet végzi. A két óránként egy­szer körbeforgó kotrókat a vasbeton kezelőhídon el­helyezett villamosmotorral meghajtott áttételi fo­gaskerékművek és két vertikális lenyúló tengelyre ékelt fogaskerekek mozgatják. A kotrók az isza­pot a derítőreaktorok közéjitengelyében a fenék legmélyebb pontján kialakított körgyűrűs iszap­gyűjtő zsompba terelik, ahonnan az iszap időauto­maták segítségével szakaszosan leüríthető. A víz­tisztítási technológiában használatos derítőreakto­rokra jellemzők a következők: egy-egy egység 1375 m 3/óra víz derítésére alkalmas. Ez esetben a felü­leti terhelés 0,68 mm/sec. A derítőreaktor koagulá­ciós terének (harang alatti rész) térfogata 310—420 m 3 között változtatható, a harang palástjának fel­vagy lefelé történő állításával. Ennek megfelelően az átáramló víz 18—25 percig tartózkodik a flokku­lációs és koagulációs térben. A derítőreaktorban a víz tartózkodási ideje max. terhelésnél 2 óra. A ver­tikális tengelyű flokkulációs szivattyúk fordulat­száma 6—20 ford./perc között változtatható. Gyorsszűrők Az északi rész különálló szűrőházában két szárnyra különítve, középfolyosós megoldással 20—20 db szűrő van két sorban. Mindkét oldal­szárnyban háromszintű folyosó található a szűrő­sorok között a szűrők kezelésére. A legfelső szinten vannak beépítve a szűrők vezérlésére szolgáló auto­maták, valamint az öblítéshez szükséges villamos távirányító berendezés és az ellenőrző műszerek. A középső szinten levő folyosóban kétoldalt a szű­rők olajnyomással működő záró és szabályozó szer­kezetei találhatók. A legalsó szint a tulajdonképpeni csőfolyosó. Egy-egy szűrő medence 7,07 m hosszú és 3,85 m széles vízterű, vagyis a szűrőfelület 27 m-. Az alkalmazott szűrőtípus kis vízmélységű (0,6 m) nyitott, vákuum gyorsszűrő 1,1 m vastag 0,8 mm átlagos szemcsenagyságú kvarchomok töltettel. A szűrőmedence feneke felett 0,6 m-re vasbetongeren­dákon nyugszik az azbesztcement vízvezetéki nyo­mócsövekből készült szűrőfenék. Az azbesztcement csövekre helyezve található a különböző szemcse­nagyságú kavicsból kialakított támréteg és az erre helyezett szűrőhomok. A szűrőréteg ellenáramú vízzel és levegővel öblíthető. A levegőnek a szűrő­réteg alatti elosztását a szűrőfeneket képző alul perforált azbesztcementcsövek biztosítják. A csöve­ken alul, két sorban 10 cm-es távolságra fúrt lyu­kak képezik a levegőjáratokat. A légkompresszo­rok által az egyes azbesztcementcsövekbe táplált levegő öblítéskor a lyuksorokon egyenletesen szét­osztva áramlik a szűrőfenék alá. Az öblítéshez hasz­nált tisztavíz a szűrőfenék alá nyomva az azbeszt­cementcsövek közötti 1 mm-es résen át az öblítőle­vegővel keveredve a kavicstámrétegbe jut, ahol egyenletesen szétosztódva öblíti a támréteg feletti szűrőhomokot. Egy-egy szűrő vegyesöblítéssel 15—20 perc alatt kiöblíthető 2—3% öblítővíz fel­használással. A szűrők összfelülete 1080 m 2, a max. szűrősebesség 4 m/óra. A szűrőház épülete 101 m hosszú és 28 m széles. Megvilágítását kétoldali ablaksor és a lépcsőházak üvegfalain átszűrődő fény biztosítja. Az egész épü­let a korra jellemző ipari építészeti formaterv sze­rint épült, nagy külső zöld üvegből készült ablak­felületekkel, előregyártott dongaelem lefedéssel és mezőtúri barna téglával esztétikusan burkolva. A déli üzemrész berendezései A később épült déli üzemrész derítőreaktorai és szűrői némileg eltérő kivitelezéssel készültek. Az 1200 mm átmérőjű acélcsövön át érkező víz 4 db derítőreaktor közé ékelt nagyobb méretű vízelosztó épületbe érkezik és 700 mm átmérőjű csöveken osz­tódik szét az egyes derítőreaktorokba. Az északi üzemrész üzemeltetésével 3 éven ke­resztül szerzett tapasztalatok alapján célszerűnek látszott csökkenteni a derítőreaktorok felületi terhe­lését és ennek megfelelően növelni a tartózkodási időt. Különösen télen és tavasszal, amikor a Duna­víz közel 0°C hőmérsékletű, nagyobb a víz viszkozi­tása, a derítőanyag kémiai reakciói lassúbbak és a fémhidroxid pelyhek koagulációja kevésbé inten­zív, a derítőreaktorban kialakult lebegő iszapréte­geket 0,67 mm/sec felületi terheléssel nehéz a meg-

Next

/
Thumbnails
Contents