Hidrológiai Közlöny 1968 (48. évfolyam)

1. szám - Dr. Rónai András: Mélységi vízfigyelő kutak telepítésének földtani feltételei medenceterületeken

Hidrológiai Közlöny 1968. 1. sz. 17 HIDROGEOLÓGIA Mélységi vízfigyelő kutak telepítésének földtani feltételei medenceterületeken Dr. RÓNAI ANDRÁS* A felszín alatti víztartók vizének nagyarányú igénybevétele felveti a rétegvíz-készletek mennyiségének és a vízutánpótlódásnak kérdését. Különösen fontos e kérdésre feleletet adni az Alföldön, ahol a rohamosan növekvő vízszükségletet nagv területenken kizárólag felszín alatti víztartókból kell kielégíteni. A kérdés, milyen mélységig hatolnak le a laza üledékekkel feltöltött medencékbe a felszínen csapadékból beszivárgó vizek, milyen rétegekben, milyen mértékű a be- és leszivárgás, melyek az öszszefüggő vízadórendszerek, amelyek a különböző helyeken történő betáplálásra nyomásváltozásokkal reagálnak, milyen vízmennyiség vesz vagy vehet részt a mélységi vízadó rétegek vízkészletének fenntartásában, esetleg gyarapításában. Ahhoz, hogy ezekre a kérdésekre választ tudjunk adni, ismerni kell a laza üledékekkel feltöltött medencék földtani felépítését; a vízzáró és vízvezető rétegek tulajdonságait, elterjedését, helyzetét, vastagságát, egymásutánját; az egymással összefüggő rendszert alkotó és egymástól elkülönülő víztartó tereket. Az általános földtani ismeretek a vízzel telítődés és vízmozgás lehetséges terét tárják fel, emellett szükség van a tényleges vízmozgás és a vízadó rétegekben végbemenő dinamikus változások számszerű megfigyelésére. Ezeket az adatokat az egyes vízadó rétegeket megcsapoló figyelő kutakkal reméljük megszerezni. A figyelő kutak hálózatának kiépítésénél egyaránt kell szolgálni a földtani és a hidrodinamikai megismerést. Csak ismert helyzetű vízdó rétegekben lejátszódó jelenségekből lehet összehasonlításokat tenni és további következtetéseket levonni. 1. A feladat körülhatárolása A figyelőkutak telepítésének lépésről lépésre kell haladnia. Első lépésként a legfontosabb, legjobban igénybevett rétegek figyelését kell elindítani. Ennek érdekében a feladat leszűkűl a következő módon. a) Területileg az alföldi medence laza üledékeinek víztartóit kell megfigyelni. Nem tartoznak e tanulmány keretébe az Alföldön kívüli területek és az alföldi medencealjzat, a „sziklafenék", kemény kőzeteiben tárolt víz. b) Nem terjeszkedik ki a vizsgálat első szakasza az alsó pannóniai rétegek sós vizére. Ezek az általános vízellátásnál nem játszanak szerepet. c) Kizárjuk az első menetben a vizsgálatból a felső pannóniai rétegek alján jelentkező hévizes * M. Állami Földtani Intézut, Budapest. rétegeket. Ezeknek kutatása külön szervezendő meg. E megszorítások után az észlelő kutak hálózatát a negyedkori, a felső pliocén (felső pannon része és legfelső pliocén) rétegekre kell első lépésként megtervezni. Ez az üledéksor az alföldi medencében átlagosan 1000—1500 m vastag. Az idetartozó üledékek tavi, folyóvízi vagy eolikus eredetűek. A bennük tárolt víz édes víz és a legsokoldalúbban hasznosítható. Az üledékek a földtörténet legutóbbi 1—3 millió éve alatt képződtek. Vízellátás szempontjából e rétegcsoport legfontosabb részlegét a negyedkori folyóvízi rétegek adják, ezek általában 200—400 m vastagok, sok jó vízadó szintjük van s a felszínről ezek a legkönynyebben elérhetők. Velük kapcsolatban az észlelő kutak kiépítése terén az a nehézség áll fenn, hogy sűrűn rétegzettek, „lencsés" szerkezetűek, ahol a vízzáró rétegek nem képeznek nagyobb összefüggő takarókat, hanem ékszerűen kapcsolódnak a vízvezető rétegek közé. A víz közlekedése az egész rendszerben lehetséges, más szóval az Alföld negyedkori rétegei egyetlen összefüggő víztartó rendszer részei. Természetesen ez nem jelenti azt, hogy a víz mozgása akadálytalan, vagy nincsenek sajátosan elkülönülő, a víz mozgására nézve kedvezőbb és kedvezőtlenebb tájak vagy rétegösszletek. A hegyperemek közelében nagykiterjedésű hordalékkúpok alakultak ki. A negyedkor kezdetén ezek egyike másika (Dunáé, Sajóé, Körösöké, Marosé) a mai Alföld belsejéig benyúlt. E törmelékkúpokban a víz mozgási lehetőségei mások, mint a nagy árterek finomabb szemcséjű és homogénebb anyagában. A törmelékkúpok azonban finom átmenettel olvadnak be a nagyobb süllyedékek egyneműbb anyagába, ezért a negyedkori rétegekben az egyes vízadószintek nyomon követése és azonosítása igen körülményes; a földtan, geokémia és a hidrodinamika minden eszközére szükség van a rétegek nyomonkövetésénél. A folyóvízi üledékek mellett szél hordta homok és homokliszt is részt vesz a negyedkori rétegek felépítésében. Ezeknek települési rendszere a folyóvizí üledékekétől eltérő. Szemcseeloszlásuk is más, egyenletesebb, osztályozottabb, mint a folyóvízieké. A negyedkori rétegek alatt elhelyezkedő legfelső pliocén (levantei) rétegek az alföldi medencében általában 300—600 m vastagok és nagyrészt agyagos kifejlődésűek. Vízadás szempontjából meddőek és vízföldtani jelentőségük inkább az, hogy alóluk a felső pannóniai homokos rétegek vize nagy nyomás alól magasan a felszín fölé emelkedik. A levantei rétegek sekély — gyakran kiszáradó — tavaknak és folyóvízi ártereknek az üle-