Hidrológiai Közlöny 1968 (48. évfolyam)

1. szám - Nemzetközi Hidrológiai Decennium hírei

16 Hidrológiai Közlöny 1968. 1. sz. Goda L.—Lászlóffy W.: Előrejelzési konferencia A duzzasztóművek tározóterében az állóvizekéhez hasonló a helyzet: a befagyás lényegében egyidejű a jégképződéssel. Ezért a víz hőmérlegén alapuló számítás felhasználható a befagyás előrejelzésére is. A levegő hőmérsékletének előrejelzését is felhasználó előrejelzési módszerek időelőnye általában rövid: 3—5 nap. A légköri folyamatokat is figyelembevevő módszerek segítségével már október elején is kiadhatók a beállásra vonatkozó előrejelzések, amelyek a folyami tározókra a AD=A2AO + BJ+C képlet alapján készülnek. E kifejezésben AD a beállás időpontjának eltérése a sokévi átlagtól: EAO lehűlési mutató, a szept. 2. és 3. dekádjában mért napi középhőmérsékleti anomáliák (a sokévi átlagtóli eltérések) összege; B a troposzférában az adott időszakban uralkodó léghőmérséklet és a beáramló légtömegek hőmérséklete közti eltérést kifejező tényező; J a troposzférába behatoló légtömegek eredetével kapcsolatos mutató, és végül A és C a tározó helyi viszonyaira jellemző állandó. A hosszúidejű előrejelzések hibája az esetek 85%-ban 5—6 nap. Az időelőny csökkenésével az előrejelzések pontossága növelhető. összefoglalás A jól sikerült pozsonyi konferencia ismét beigazolta az 1961. évi magyar kezdeményezés helyességét. A dunai országok hidrológusainak együttműködése — különösképpen az előrejelzés terén — valamennyi országnak közös érdeke. A konferenciák más-más országban való megrendezése pedig újabb köröket nyer meg az ügynek, és egyben egymás próbálkozásainak kölcsönös megismerése és az önkéntelenül is kialakuló verseny révén, előre viszi a tudományt is. Alátámasztja ezt a megállapítást a konferenciák résztvevőinek és a dolgozatokkal aktívan bekapcsolódó országok számának folyamatos növekedése. (Az eddigi négy konferencián rendre 38, 81, 69, ill. 98 résztvevő *és 6, 8, 6 ill. 9 országból beküldött dolgozatok.) Gyökeresen új "megoldásokat nem hozott a konferencia. Ilyeneket nem vártunk és nem is várhattunk. Az ismert eljárások gyakorlati alkalmazására és főként a különböző eljárások szellemes kombinációjára vonatkozóan azonban számos példát mutattak be a résztvevők, amelyekből gyümölcsöző gondolatok fakadhatnak a kutatás számára. Ez pedig nem lekicsinvlendő eredmény. A jövőben célszerű volna talán az előrejelzés szervezeti kérdéseire — az észlelés automatizálására, a hírközlés meggyorsítására, az előrejelzés mechanizálására és az eredmények közreadására — is kiterjeszteni a figyelmet. Az elméleti eredmények hasznosítása többnyire ezeknek a nem-hidrológiai kérdéseknek a jó megoldásán fordul. Kívánatos volna a felszín alatti vizekkel — elsősorban a forráshozamok előrejelzésével — is foglalkozni. A budapesti és a bukaresti konferencián magyar részről bemutatott dolgozatoknak eddig, sajnos nem volt visszhangja. Nem esett szó a meteorológiai előrejelzések hidrológiai értékesítésről sem, holott az árvízveszélyre utaló időjárási helyzetekre alapított figyelmeztetések gazdasági jelentősége sem elhanyagolható. A magyar kutatóknak van tehát mivel felkészülni az 1969-ben esedékes ötödik előrejelzési konferenciára. Reméljük, hogy ez a beszámoló nem marad hatástalan, ós részvételünk a magyar hidrológia nagy múltjához méltón, aktívabb lesz a pozsonyinál. (Folytatás u oldalról.) Az UNESCO által támogatott Nemzetközi Hidrológiai Továbbképző Tanfolyamok igazgatói 1966. július 28—31 Genfben találkozót tartották. A találkozón résztvettek a Delftben, Páduában, Budapesten, Madridban és Prágában megtartott tanfolyamok igazgatói, hazánkból Stelczer Károly és a fentieken kívül Dr. Ubell Károly. Ez alkalommal a következő tárgysorozat került megvitat ásra: 1. A már létező és javasolt, UNESCO által támogatott továbbképző tanfolyamok eddigi tanulságinak értékelése, valamint a tanfolyamoknak egymással való kölcsönös összhangbahozása. Megállapodás jött létre, hogy a jövőben az alábbi három tanfolyamtípus megrendezésére kerül sor: a) teljes továbbképző tanfolyam, mely felöleli a hidrológia teljes területét, időtartama 1—2 tanév. b) továbbképző tanfolyam általános hidrológiából, lehetőség szerint az egyes résztvevők szakterületeinek figyelembevételével. Időtartam 5—fi hónap. c) nyári szeminárium különleges képzettségű résztvevők -— mint hidrológiát oktatók — részére magasfokú szaktárgyakkal, 3—4 heti időtartammal. Megvitatásra került a tanfolyamok programja a részvételi feltételek, valamint a résztvevők kiválasztásának irányelvei. Megegyeztek a tanfolyamok propagandájában, aminek érdekében az UNESCO/IHD titkárság összefoglaló prospektust ad ki. 2. Technikusok, észlelők továbbképzését szolgáló módszerek megvitatása, különös tekintettel a fejlődésben levő országokra. Célszerűnek látták a találkozó résztvevői, hogy a tanfolyamra kerülő technikusok olyan — szomszédos — országokból tevődjenek össze, ahol a hidrológiai szolgálat szervezetének alapjai azonosak, tehát lehetőség szerint regionálisan kellene a tanfolyamokat megszervezni. A részvételre kiválogatott technikusoknak műszaki rajzban, egyszerű matematikában, hibaszámításban, grafikus ábrázolásban, a hidraulika alapelveiben, általános hidrometriában, hidrológiában és a műszer kezelésében jártasnak kell lenniük. Ezenkívül az egyes országok szerint további ismeretekben való jártasság is megkívánható. Olyan ország jöhet tekintetbe, ahol a hidrológiai tudományok szintje igen magas fokon áll: az USA és a Szovjetunió. Az előadásra kerülő anyagban feltétlenül helyet kell biztosítani a tudományos hidrológia legújabb fejlődésének, így az automatikus adatgyűjtésnek, valamint az elektronikus módszerek széleskörű alkalmazásának. Ferenczy Dénes