Hidrológiai Közlöny 1968 (48. évfolyam)
1. szám - Dr. Goda László–dr. Lászlóffy Woldemár: A dunai országok negyedik hidrológiai előrejelzési konferenciája
14 Hidrológiai Közlöny 1968. 1. sz. Goda L.—Lászlóffy W.: Előrejelzési konferencia Feltételezve, hogy az a tényező az apadás folyamán állandó, a szerző javasolja százalékban való megadását az •-/(-S^-ioo) kifejezés szerint. Q n meghatározásához a Qo=f(Qt—Qt+*) és Qo=fiQt—Qt+M, Qt) függvényeket rajzban is megadja, és olyan görbesereget is közöl, amelyről a ismeretében az apadás kezdetétől számított t időpontbeli Qt hozam Q 0 %-ában közvetlenül leolvasható. Az előrejelzések hibája -— az apadás 12. és 36. órájában észlelt Q V 1 és Q 3 6-ból kiindulva —, a 60., 80., ill. 108. órára vonatkozó előrejelzés esetére rendre 10, 20, ill. 30% körül van. A későbbiekben az előrejelzés javítható. ismeretében a Q 8 0-at már csak 12%, Q ll) 8-at 19% hiba terheli. A grafikus és analitikus eljárás a pontosság szempontjából egyenlő értékűnek bizonyult. Zs. Nikolov egyetemi docens — hidrometeorológiai tanszék, Szófia, — „A lefolyás hosszúidejű előrejelzése analitikai módszerekkel" o. tanulmányában 3 gyakorlati példán mutatja be a Bulgária vízgazdálkodásában jelentős feladatot betöltő kis-tározókban a nyári hónapokra összegyűjthető vízmennyiség várható értékének meghatározását. 1200—2000 m magasságban fekvő vízgyűjtőkről lévén szó, a nyári lefolyásban nagy súllyal szerepel a nov.—febr. közötti időszakban felhalmozódott hó mennyiség (h z), amelyen kívül a decemberben, januárban és februárban hullott esőcsapadékot /txii_iiy, is figyelembe veszi a szerző. További független változó a vízgyűjtő felszínének nedvességi viszonyait jellemző K tényező, amelyet a megelőző év szept.—okt.-i csapadék (h) és hőmérsékleti (t) adatai alapján számít: /íix , hx , /'xi K =—•—-H —-| hx tx tx i A márc.-tól aug.-ig terjedő időszakban várható lefolyásra (Wm_vm, millió m 3) a fenti változókkal felírt lineáris összefüggés W=a + bh z + c/txii rí — dK a, b, c, d állandóit kiegyenlítő-számítással, a legkisebb négyzetek módszerével, 11—17 év adataiból vezette le a szerző. A számított eredmények eltérése a tényleges lefolyástól 82—94% valószínűséggel ± 20%-on belül marad. (Ezek az eredmények természetesen a kiegyenlítés mértékére jellemzők. Tényleges előrejezési eredményekről nincs a tanulmányban szó.) Ugyancsak a kisvízi időszak lefolyás viszonyai hosszidejű előrejelzésének kérdéseit tárgyalja D. Lázárescu (Hidrotechnikai Tudományos Kutató Intézet, Bukarest) „A nyári-őszi időszakban várható kisvízhozamok hosszúidejű előrejelzése a Román Szocialista Köztársaság egyes folyóira" e. tanulmányában. A Maros aradi (F = 27 061 km 2) és a Szeret Racatau-i (F=19 702 km 2) szelvényére 28, ill. 16 év észlelési adatai alapján szerkesztett grafikus segédletek a) a megelőző őszi-téli időszak vízszállításának (az őszi minimumtól a zöldár kezdetéig terjedő időszakban lefolyt vízmennyiségnek) a függvényében, vagy b) a tavaszi maximális vízhozam függvényében adják meg a várható kisvízhozam nagyságát. Az első esetre a szerző két, a szélső értékeket kiegyenlítő görbét ad meg, amelyek csapadékos vagy száraz nyárnak felelnek meg. A másik módszernél görbesereget szerkeszt, ahol újabb tényezőként bevonja a tavaszi árhullám alakját jellemző paramétert is (anélkül azonban, hogy ezt közelebbről jellemezné). Az „előrejelzések" hibája a vizsgált évek 75%-ban 22—23%-on belül maradt. A látszólag kedvező eredmény azonban csak a segédletek szerkesztésében felhasznált pontok szórására jellemző, és azt sem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy a hiba szélső értéke a Maros esetében +264%. A nyári minimum bekövetkezésének időpontja tekintetében csak a statisztikai adatokra lehet támaszkodni. A Maros aradi szelvényében az aug. 18. és dec. 9. közti 113 napos időközön belül átlag okt. 11-ére esik a minimum, a szórás tehát igen nagy. Ha figyelembe vesszük, hogy a tavaszi maximum alapján, az árlmllám alakját is számításba véve, június elején kiadható az előrejelzés, az időelőny mintegy 4 hónap. Ha a nyár csapadékviszonyaira vonatkozóan készül valamilyen előrejelzés (t. i. hogy száraz, nedves vagy közepes lesz-e), az időelőny még egy hónappal megnövekszik. A hidrológiai előrejelzésekben figyelembe vett állomások nagy száma késleltetheti az előrejelzés kiadását, kis számú állomás figyelembevétele viszont veszélyezteti az előrejelzés pontosságát. ./. Hladny — Hidrometeorológiai Intézet, Prága ezért az előrejelzést szolgáló csapadékmérő állomások optimális számának meghatározásával foglalkozott és eredményeiről „A hidrológiai előrejelzéseket szolgáló csapadékmérő hálózat kiválasztásának kérdése" e. tanulmányában számolt be. A Sztropnice 400 km 2-es vízgyűjtőjének 7 csapadékmérő állomása alapján elsőként azt vizsgálta, hogy vannak-e egy adott vízgyűjtőn belül olyan helyek, amelyeknek csapadékadatai a legkevésbé térnek el a vízgyűjtőterületre kiszámított átlagtól. A területet 2 km oldal-hosszúságú négyzetekre bontva, számos eső adatai alapján megszerkesztette a területi csapadékátlag és az egyes négyzetek csapadéka közötti különbséget ábrázoló csapadékkülönbség-vonalakat. majd részletesen vizsgálta azokat a pontokat, ahol a 0-értékű vonalak metszették egymást. Mintegy 30 év csapadékadatainak felhasználásával végzett ellenőrzés azt mutatta, hogy ezek a helyek általában állandónak tekinthetők. A továbbiakban megállapította a szerző, hogy az így meghatározott pontok helye szorosan összefügg a terület földrajzi tényezőivel, rajta fekszik a vízgyűjtő sokévi csapadékátlagát ábrázoló izohiétán, továbbá a vízgyűjtő átlagos magasságát ábrázoló vonalon, és ugyanakkor egybeesik a részvízgyűjtők súlypontjával.
