Hidrológiai Közlöny 1968 (48. évfolyam)
3. szám - Dr. Szigyártó Zoltán: Felülről vezérelt öntözőcsatorna rendszerek üzemének programozása
114 Hidrológiai Közlöny 1968. 3. sz. Szígyártó Z.: Öntöző csatornarendszerek Ez a tanulmány az e téren elért elméleti eredmények [2, 3] gyakorlati hasznosítását tűzi ki célul. Ezen belül a feladat kétfelé ágazik. Egyfelől ki kell dolgozni egy olyan ,,vezérlési segédlet" szerkesztésének az elvét, amelynek segítségével a csatornák hidraulikai adataira támaszkodva, megfelelő biztonsággal, egyszerűen és gyorsan meg lehet határozni a már említett időelőnyöket. Másfelől ki kell dolgozni egy olyan metodikát, amely alapján, a levonulási idők ismeretében a zsilipek „•vezérlési program" -ja egyszerűen és gyorsan összeállítható. A tanulmány a vezérlési segédlet szerkesztési metodikájának kidolgozásánál az átvonulási elmélet [2, 3] alap összefüggéséből indul ki (1. ábra és [1] képlet), s végül is a szükséges nyitási (T n), illetve zárási (T z) időelőny hosszára a 3. ábra felhasználásával a es Q o 0,1055 Qo F—0,894zJ7 T 0 összefüggésre jut, ahol F a fő vízkivétel és a kérdéses szelvény közötti távolságon az üzem közben egyáltalán előforduló legfelső és legalsó vízfelszín közötti tározótér fele, s AT 0 a közepes meder teltség mellett az (5) összefüggés alapján meghatározott sebességgel a fővízkivétel és a vízkivétel közötti szakaszra számítható átvonulási idő. Be lehetett továbbá bizonyítani azt is, hogy a Q omax — F AT 0 vízhozammal egyenlő, vagy annál nagyobb vízhozamok nyitási és zárási időelőnye egyaránt AT 0, s szabályt lehet adni a gyakorlati számításoknál figyelembe vehető minimális Q 0 érték, a Q 0 min meghatározása is. A bemutatott összefüggések, s a 2. ábrán látható alapadatok felhasználásával példaképpen szerkesztett vezérlési segédletet a 4. ábra adja közre. A tanulmány ezután ismerteti a segédlet használatánál követendő gyakorlati szempontokat, majd áttér a vezérlési programok összeállításával kapcsolatos kérdések tárgyalására. Ezzel kapcsolatban ismertet egy könnyen kezelhető grafikus eljárást ,majd a módszer gyakorlati alkalmazását a példaképpen kidolgozott 5. és 6. ábrán szemlélteti. A bemutatott módon az időelőnyök meghatározására szerkesztett vezérlési segédlet használatát, s a vezérlési program meghatározásának ismertetett módszerét 1964-ben vezették be először a gyakorlatba a K. IV. öntözőfürt üzemének irányításával kapcsolatban. Ennek az öntözőfürtnek hároméves zökkenőmentes üzeme tehát egyúttal az egyik biztosíték is arra, hogy az ismertetett eljárások a gyakorlat igényeit valóban minden vonatkozásban kielégítik. IRODALOM [1] Szigyártó Z.: Hatásfok vizsgálatok a K. IV. öntözőfürtfőcsatorna üzemének jellemzésére. Hidrológiai Közlöny, Budapest, 1966., 4. sz. 193—201. o. [2] Szigyártó Z.: Vízhozam-hullámképek meghatározása valószínűség-elméleti alapon. Építési és Közlekedéstudományi Közlemények, Budapest, 1965. 3—4. sz., 387—432. o. [3] Szigyártó Z.: A K. IV. öntözőfürt üzemére jellemző műszaki hatásfok javítása. (Árhullámlevonulási kísérletek az átvonulási elmélet igazolására.) Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet. Közbenső jelentés, témaszám: 8.05.01.02.02 Budapest, 1966. [4] Szigyártó Z.: A felülről vezérelt öntözőcsatornarendszerek bögéinek méretezése. Vízügyi Közlemények, Budapest, 1966. 2. sz. 216—238. o. [5] Csorna J.—Szigyártó Z.: Hatásfok-rendszer az öntözővíz elosztó hálózat üzemének ós műszaki színvonalának értékeléséhez. Beszámoló a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet 1963. évi munkájáról, Vízgazdálkodási Tudománvos Kutató Intézet, Budapest, 1966. 351—360. o. nporpaiHMpoBanHe pewHMa CHCTeMbi opociiTejibHbix KHHa.iOB, ynpaBJifleMbix co cropoHbi BepxHero 6T>e<}>a JJ-p. Cudnpmo, 3. KaH^. TexH. HayK. HaiHHan c 1963 roaa no nopyiemno 3amucaücK0ü Bodoxo3HÜcmeenHoü. ffupeKifuu Bej;eT BodoxoíaücmeeHHbiü. Haywo-HccAedoeameAbCKiiü HHcmumym oöiuupHhie HCcjieflOBamiH Ha TeppiiTopmi opocuTejibHoü BCTKH K IV. Ijejibio 3Tux iiccjieaoBaHHH flBjmeTca oiipeflejurrb TexHHHecKiie ii SKCnJiyaTamioHHbie ii3MeHeHHíi (I), HeoöxoaiiMbie fljifl noBbiuieHua np0H3B0,ncTBeHH0r0 ypoBHH /laHHOÍi opocHTejibHoií CHCTeMbi, a c ^pyroíí CTOPOHW paspaöoTaTb Te 0CH0BHbie npHHuunbi, KOTopwe Ha«o yiecTb npn npoeKTiipoBaHiiu CHCTeM opociiTejibHbix KanajioB ii opraHH3aUHH HX pe>KHMa paöoTbi (4). TaK GbiJiu npoBefleHbi no;ipoCHbie HCCiie;(0BaHH5i AJIH BbiHCHeHiiíi Tex 3ai<0H0MepH0CTeií, Ha ocHOBamm KOTOPMX MOHÍHO nporpaMHpoBaTb paőOTy rjiaBHbix Bo;;o3a6opoB KaHaJiOB, ynpaBJiaeMbix co CTopoHbi BepxHero 6i>ei|)a, TO ecTb Ha ocHOBaHHii KQTopwx MO>KHO onpefleJiHTb TO onepe>KeHiie BO BpeMeHii, c K0T0pbiM, no cpaBneHino c Ha^ajiOMH KOHUOM paöoTbi KaHajiOB, HY>KHO paHbine OTKpuTb HJIH 3aKpbiTb rjiaBHbiü Boao3a6op. ílaHHan cTaTbH CTaBiuia 3aflanen npaKTHnecKoe npnMeHeHHe flocTHrHyTbix B STOÍÍ oÖJiacTH TeopeTimecKiix pe3VJIbTaT0B (2, 3). PacMaTpiiBaeMaíi 3aAaqa pa3,aejiHeTC5i Ha «Be Mac™. C O^HOH CTOpOHbl HY>KH0 pa3paÖ0TaTI, IipiIHHIIlI COCTaBJieHHÍI T. H. „nocoőHfl ynpaBJieHHH", npn noMomn KOToporo onnpajicb Ha riiapaBJiimecKHe aaHHbie KaHajiOB AOCTOBepHO, npocTo H öbiCTpo MO>KHO onpe;iejniTb yiiOMHHyTbie Bbiuie onepe>KeHiiH BO BpeMeHH. A c apyrott CTopoHbi HywHo pa3pa6oTaTb MeTOfliu<y, Ha 0CH0BaHHn KOTopoü B TOlHOM 3HaHIIH BpeMeHH npOXOMCfleHIIH npOCTO H ŐbICTpO MO>KHO coCTaBHTb „nporpaMMy ynpaBJieHiia" IHJII030B. ^JIH pa3pa60TKH MeTOflHKII COCTaBJieHIIH nOCOÖHH ynpaBJieHim CTATBH HCXOZUIT H3 Teopuii "NPOXOKFLEHHH (2, 3) H H3 ee OCHOBHOH 33BHCHMOCTH (puc. I. H cjiopMyjia /1/) h nyTeM npuMeHeHiia puc. 3 Ha fljniHy onpeweHHH BO BPEMEHII OTKPBITHH (T n), BepHee 3aKpi>ITIIÍI (T Z) BUBOAHT 33BMCHM0CTb 2,305 T n = „ V — 1,305/17",, H 3aBIICHM0CTb T z = Qo 0,1055 Qo F — 0,894/J T a r/ie V Ha paccTOHHini rjiaBHoro Bo/;o3aőopa u pacMarpiiBaeMoro ceienmi HBjijieTCH nojioBiiHoü aKKyMyjiHpyioineio npocTpaHCTBa, B03HHKaiomero B xofle 3KcnjiyaTaniui MOKfly BepxHiiM N HHWHHH I'OpH30HTaMlI BOflbl, AT 0 BpeMH npoxo>K4eHHH Ha paccTOHHHH OT rjiaBHoro B0fl03aÖ0pa «o AaHHoro «oB03a6opa, BbmHCJieHHoe npn cpeflHeií 3an0JiHeHH0CTH pycjia II CKOPOCTH, onpeAejieHHoü no 3ABHCHM0CTII (5). MO>KHO TaioKe floi<a3aTb H TO, MTO V 'AT,:
