Hidrológiai Közlöny 1968 (48. évfolyam)
1. szám - Dr. Goda László–dr. Lászlóffy Woldemár: A dunai országok negyedik hidrológiai előrejelzési konferenciája
Goda L.—Lászlófjy W.: Előrejelzési konferencia Hidrológiai Közlöny 1968. 1. sz. 11 A kapcsolatokat kifejező egyenletek állandóit számítógéppel határozták meg, majd a levezetett összefüggések segítségével a 9 éves időszak minden napjára kiszámították az előrejelezhető értéket. Az „előrejelzett" és a ténylegesen észlelt értékek különbsége alapján aztán meg lehetett állapítani, hogy melyik levonulási idővel adódik a legmegbízhatóbb eredmény! Jellemző, hogy az optimum-keresés programjának kidolgozása 60 napot és a számítások összesen 24 órát vettek igénybe, míg a kézi számítás 1 technikus és 2 segéderő 3 évi munkájába került volna! Végezetül rámutatnak a szerzők, hogy a leírt módon, a folyam jellegzetes szakaszaira elkészített segédletekkel, az egész Dunára kiterjedő 10—15 napos kisvízi előrejelzési szolgálat volna kiépíthető. A többnapos vízálláselőrejelzés a tárgya a következő dolgozatnak is, amelynek szerzői E. G. Popov és V. M. Muhin (Hidrometeorológiai Tudományos Kutató Központ, Moszkva) és a címe „A vízállások előrejelzése a hajózás részére statisztikai módszerekkel". Az egy adott vízrendszerben a felső szakaszokon mért vízállások, ill. vízhozamok alapján az alsó szelvényre előrejelzett vízállások esetében az időelőny általában csak néhány nap, a figyelembevehető tényezők száma pedig korlátozott. Az időelőny növelése és a tényezők számának szaporítása érdekében a szerzők elhagyták a korábban alkalmazott — a nem permanens vízmozgás törvényszerűségein alapuló —, módszereket, és helyettük korreláció-számítással, az információ elmélet segítségül hívásával határozzák meg az alsó szelvényben várható vízállás valószínű értékét. Az adott szelvényben T idő múlva várható minimális vízállás Hm\n= 27 (aiXi) + c Hullámhossz 4,23 3,50 Tágasság 98,220 83,794 A 6 hullám időben összetartozó ordinátáinak összegezése az észlelésekhez kitűnően simuló görbét eredményezett, amely 1965-re, — a tényekkel megegyezően — nedves évet adott, és extrapolálva 1966-ot nedvesnek, 1967-et száraznak jelzi. A szerző azzal a megállapítással zárja tanulmányát, hogy az autokorrelációs módszer, amelyet elsőként alkalmazott a hidrológia területén, jól használhatónak bizonyult, de az évi középvízhozam előrejelzése helyett — ami gyakorlatilag kevésbé érdekes —, havi középvízhozamok előrejelzésével kellene próbálkozni. A kisebb vízfolyásokra vonatkozó előrejelzések A konferencia anyagának ebbe a második csoportjába ugyancsak 9 dolgozatot sorolhatunk. Zömmel a csapadékból keletkező árhullám előrejelzésével foglalkoznak, és a tetőző hozam nagyságán kívül tárgyalják az árhullám teljes víztömegének, ill. időbeli alakulásának kérdését is. Az utóbbi főként a tározók üzeme szempontjából fontos, és alakban felírt egyenlettel számítható, ahol XÍ a vízrendszer felső szelvényeiben mért vízállást (ill. vízhozamot) jelöl, és «i valamint c a többszörös korreláció alapján meghatározott állandók. Az elektronikus számítógépen végzett számítások lehetővé tették számos kombináció vizsgálata mellett a tényezők függetlenségének és az eredmények megbízhatóságának ellenőrzését is. A szerzők által kidolgozott módszert első ízben az Északi-Dvina folyón alkalmazták. A 7 felső szelvény alapján kiadott 10 napos időelőnyű előrejelzések középnégyzetes eltérése ± 20 cm volt. Az előrejelzéseket valószínűségükhöz kötik és vagy vízállástartományokat, vagy valószínűségi eloszlást adnak meg. Végül a vízgazdálkodási szempontból mind fontosabb hosszúidejű előrejelzés volt a tárgya prof. W. Kresser (Műegyetem, Bécs) előadásának. A szerző a gráci II. előrejelzési konferencián bemutatott vizsgálatainak folytatásáról számolt be „Űjabb eredmények a hosszúidejű hidrológiai előrejelzések terén" címen. A harmonikus analízis, a periodogram-elemzés, a simítás, a napfolt-számok alakulására alapított és az ún. Zavadil-féle eljárás után most a FuJirick J. által kidolgozott autokorrelációs módszert alkalmazta a Duna Stein—Krems-i szelvényének 1829—1960. évi középvízhozamaiból alkotott sorra. A módszer lényege, hogy az adatsort ismételt transzformációkkal átalakítva megkapjuk a legnagyobb amplitúdójú periódust, majd a maradék sorból a következő legnagyobb amplitúdójút és i. t. (Egy-egy lépésben már 3 transzformáció is elegendő). A bécsi műegyetem matematikai laboratóriumának nagy teljesítményű számítógépével végzett elemzések végeredményben 6 periódust mutattak ki, amelyeknek hullámhossza és tágassága rendre a következő: 14,89 8,32 6,67 6,87 év 56,290 41,798 39,706 3,523 m 3/s megoldásában az egységnyi árhullámkép módszere lép előtérbe, amellyel kapcsolatban az alkalmazhatóság határait vizsgálja az egyik szerző. A hoszszúidejű előrejelzésnek két tanulmányt szenteltek. Vízkészletgazdálkodási szempontból épp olyan fontosak, mint a kisvízi előrejelzéssel foglalkozók. Végül említésre érdemes a kiindulási adatok optimális számának megállapításával foglalkozó dolgozat. A. B. Krizsanovszkaja és G. V. Pavlenko (Ukrán Hidrometeorológiai Tudományos Kutató Intézet, Kijev) „A rövididejű előrejelzések módszertana és az árhullámok alakváltozásának számítása a Latorca és Ung folyók liegyi szakaszára" c. tanulmányukban az árhullám előrejelzésében figyelembe veszik mind a felső vízmérceszelvényekben mért vízhozamokat, mind a vízgyűjtőre hulló csapadékot. A csapadékadatokból elsősorban a felső és a vizsgált szelvény közötti szakaszon a mederbe jutó lefolyást számítják. Az utóbbi meghatározásához felhasználtak egy analóg vízgyűjtőt is, ez a lépés azonban — véleményünk szerint,