Hidrológiai Közlöny 1968 (48. évfolyam)

3. szám - Dr. Szigyártó Zoltán: Felülről vezérelt öntözőcsatorna rendszerek üzemének programozása

108 Hidrológiai Közlöny 1968. 3. sz. Szígyártó Z.: Öntöző csatornarendszerek a. Mértékadó felszíngörbék . ÍOőge [z] Mértékadó felső felszingörbe[: 2 3 4 S b, Viztükörszélesség ; (a középvonalnak megfelelő fe/fségnél) 1 [Hm] N^V .X ­c, Tarozódó közepes vízmennyiség 1 [km] 0 12 3 4 5 6 7 [Km] [perc] | d , Legrövidebb átvonulási idő -AT m -36,9perc 4 5 H 7 [km] 2. árba. A vezérlési segédlet megszerkesztéséhez szükséges alapadatok és alapösszefüggések a K. IV. fürt-főcsatorna első két bögéjére Puc. 2. Ocnoeiibie daHHbie u 3aeucuMocmu, neoöxoduMue K cocmaeAenuH) nocoöun ynpaeMHua ÖAH nepeux deyx 6be0oe MazucmpaAbHoeo ícanaAa eemKU K IV [Ű] paCMeTHbie KpHRbie nOBepXHOCTH — ropH30HT BOÁM B (|)VHKUHI[ OT paccTOHHHH, [6] umpHHa 3epKajia BOAH, B MeTpax — ripn HanoJiHeH­HOCTH, cooTBeTCTByioiueH cpeAHeft JIHHHH, [cj aKKyMyjiHpyiomee cpeA­Hee KOJ1HMCCTBO BOAbI B TbIC. M 3 [d] HaHÖOJiee KOpoTKMH CpOK CTOKa B MMH. [1] 1-H 6be<T), [2] 2-H 6i.e<TI, [3] pacMeTHan BepxHHH KpuBaa no­BepxHOCTH, [4] pacie-man HHJKHHH KPHBBH noBepxHoe™, [5] cpeAHHH Jl HHHfl Fig. 2. Basic eritera and relationships for constructing the "control aid" for the first two reaches of the K. IV main canal. [a]: design surface profiles (water level vs. distance), [6]: surface widtli in m (at fullness corresponding to centerliue), [e]: mean volume becoming stored, thou. cu. in, [d]: shortest time of travel, minutes, [1]: reach 1, [2J: reach 2, [3]: upper design surface profilé, [4]: lower design surface profilé, [5J: centerline tornák teltsége gyakorlatilag állandónak tekinthető ­a szivárgási veszteségek bizonyos meghatározható érték körül ingadozva a vízhozamok nagyságától független­nek vehetők. Az öntözőcsatornák elején beadott Q 0 vízhozamot tehát (feltéve, hogy a szivárgási vesztesége­ket állandó, folytonos vízsugár alakjában pótolják) további szivárgási veszteség már nem terheli. így az árhullámok levonulása szempontjából, öntözőcsatornák esetében, a szivárgás hatása valóban elhanyagolható. Annál több nehézséget okoz viszont az a kö­rülmény, hogy a tározódé vízmennyiségek és a víz­hozamok közötti kapcsolat igen laza, hiszen az át­vonulási elmélet éppen ezen a függvénykapcsolaton alapul. Éppen ezért vizsgáljuk meg kissé részlete­sebben ezt az utóbbi kérdést. Mindenekelőtt azt kell rögzíteni, hogy az itt felmerülő nehézség nem elvi, hanem gyakorlati jel­legű. Ha ugyanis az egyes vízszinttartó műtárgyak hitelesítve lennének, s azoknál a fővízkivétel víz­hozamának megváltoztatása előtti, majd az új per­manens szintek kialakulása utáni zsilipállásokat és a zsilipmozgatások időpontját ismernénk az árhul­lámképek kiszámítása elvileg megoldható lenne. Éppen ezek az adatok azonban azok, amelyek egy­egy zsilipkezelési program összeállításakor a fürt­vezetőnek semmiképpen sem állhatnak a rendelke­zésére. Nem ismerheti azokat azért, mert ezeket a programokat több mint egy napos időelőnnyel kell, hogy összeállítsa, s akkor semmiképpen sem lát­ható előre az, hogy a zsilipkezelők végül is mikor és milyen zsilipállásokat fognak beállítani. Ahhoz tehát, hogy a felmerülő feladatot meg­oldhassuk meg kell keressük azokat a feltevéseket , amelyek amellett, hogy lehetővé teszik a számítá­sok egyértelmű elvégzését, még elfogadható hűség­gel tükrözik az átlagos hidraulikai viszonyokat is. Az elmondottak érdekében induljunk ki abból, hogy az öntözőcsatornák minden bögéjére egyér­telműen megállapíthatók azok a felszíngörbék, amelyek alá, illetve fölé üzem közben a vízszín soha sem kerülhet. Ezek azok az úgynevezett „mérték­adó felszíngörbék" [4], (2ja ábra), amelyek közül az „alsó" ahhoz az üzemállapothoz tartozik, amely­nél a böge alsó végén távozó, továbbadott vízho­zam a tervezésnél elfogadott minimális értéknek felel meg, a bögén belül leadásra kerülő vízhoza­mok a böge felső vízkivételein keresztül távoznak, s a böge alsó végén tartott vízszint a megengedett­ingadozási tartomány aljával színei; míg a „mér­tékadó felső felszíngörbe" — analóg módon — a továbbadott vízhozamok maximumánál, a bögén belüli alsó vízkivételek üzeménél, illetve a megen­gedett legmagasabb ponton tartott felvízszintnél áll elő. A tényleg feltöltődő tározótérfogat azonban még egy bögén belül is négy tényezőtől függ: a kezdeti permanens szinthez tartozó vízhozamtól, a vízho­zamváltozás nagyságától, s a tartott vízszint kez­deti és végső magasságától, amelyek egymással kölcsönhatásban esetről-esetre eltérő módon érez­tetik hatásukat. Még bonyolultabb természetesen a helyzet akkor, ha a bögék rendszeréből összete­vődő teljes öntözőcsatornára irányítjuk a figyel­münket. Ezért, minthogy átlagos viszonyok vizsgálatát tűztük ki célul, mindenképpen indokoltnak látszik, hogy alapadatként ennek a maximális térfogatnak a felét fogadjuk el; amely viszont jó közelítésként, szakaszról szakaszra haladva, a középvonalhoz (2ja ábra, eredmény vonal) tartozó mederteltségnek meg­felelő víztükörszélesség (2/b ábra) a két mértékadó felszíngörbe közötti fél távolság és a aszakasz hosz­szának szorzataként állítható elő. A mértékadó alsó és felső felszíngörbék és a csatorna keresztszelvények ismeretében tehát a fő­vízkivételtől lefelé haladva, folyamatos összegezés­sel minden szelvényre meg lehetne állapítani a mér­tékadó V térfogatot. Tekintettel azonban a mér­tékadó tározódó térfogat értelmezésekor tett kö­zelítésre, s az esetenkinti számításokat ennek kö­vetkeztében mindenkor terhelő hibákra, feltótle­nül álpontosságot eredményez az, ha ezt az össze­gezést valóban minden szakasz végén elvégezzük, s grafikonunkat ezeknek az adatoknak az alapján

Next

/
Thumbnails
Contents