Hidrológiai Közlöny 1968 (48. évfolyam)
2. szám - Dr. Takács Sándor–dr. Schiefner Kálmán–Fázold Ádám–dr. Bíró Zsigmond: Oxidációs árok higiénés vizsgálata
Takács S.—Schiefner K.—Fázold A.—Bíró Zs.: Oxidációs árok Hidrológiai Közlöny 1968. 2. sz. 95 az oxidációs árokban a kedvező mikrobiológiai folyamatok hatására tovább tisztult, így a tiszítás biológiai hatásfoka a vizsgálatok idején kedvezőnek bizonyult. De azt is megfigyeltük, hogy a mikrobiológiai tiszítás nem kifejezetten az eleveniszapos berendezés biológiai folyamataként ment végbe. Vizsgálataink idején olyan esetek is előfordultak, amikor az oxidációs árokban víz virágzás alakult ki, ez az állapot azonban olyan időszakban következett be, mikor a berendezés műszaki hibák miatt nem működött, így a jelenség csak további megfigyelés és rendszeres vizsgálatok után válhat értékelhetővé. Megállapítottuk, hogy a biológiai vizsgálat eredményei a kémiai és bakteriológiai vizsgálatok jellemzőit jól kiegészítették, a mikroszervezetek felismerése pedig betekintést nyújtott a tényleges szennyvíztisztítás biológiai folyamatának pontos megismerésébe és segítséget adott a kémiai vizsgálatok értékelésében is. Vizsgálataink bizonyították, hogy az üzemszünet általában kedvezőtlenül befolyásolja a tisztítást, s hogy a téli és nyári üzem hatásfokában számottevő különbség nem volt. összefoglalás A szerzők a vizsgált oxidációs árok egy éves komplex kémiai, bakteriológiai és biológiai vizsgálatáról számolnak be. Megállapították, hogy a szenyvíztisztító telep és az oxidációs árok üzemeltetése nem kielégítő. A kémiai vizsgálatok azt bizonyították, hogy az oxidációs árokban denitrifikáció zajlik le. Az oxigénfogyasztás és oldott oxigén változása az üzemzavarokkal függött össze. A téli és nyári vizsgálatok során szignifikáns különbséget hatásfok tekintetében nem találtak. Rámutatnak arra, hogy az utóülepítőből elfolyó szennyvíz oldott oxigén tartalma jelentős. Bakteriológiai szempontból a hatásfok igen jó volt (95—99%). Kórokozót, féregpetét az oxidációs árok iszapjából egy ízben mutattak ki. Biológiai vizsgálatokkal meghatározták a nyers, az oxidációs árokban levő és utóülepítőből elfolyó szennyvíz biocönozisát. Megállapították, hogy az iszap rendszeres és folyamatos recirkulációja kedvező a biológiai tisztítás szempontjából. Hasonló berendezések további vizsgálatát tartják szükségesnek a felmerült kérdések tisztázása érdekében. * Az 1965. II. 24, IX. 28 ós 1966. II. 8. napon veit minták kémiai elemzését Gsanddy Mihály tudományos munkatárs (OKI) végezte, melyért ezúton is köszönetünket fejezzük ki. IRODALOM ( 1 ] Pasveer A.: Fortsehritte der Wasserchemie. 3, 9. (1965). [2] Pasveer A.: Hidrológiai Közlöny. 5, 416 (1962). £3] Kőrösmezey L.: Hidrológiai Közlöny, 2, 121 (1961). [4] Kőrösmezey L.: Hidrológiai Közlöny. 1, 39 (1963). [5] Benedek P.: Hidrológiai Közlöny. 6, 448 (1958). [ 6] Horváth I., Benedek P.: YITUKI Témajelentés tájékoztató. 1964. 34. old. [7] Baller J.: Fortsehritte der Wasserchemie. 3, 25 (1965). THrHeHHMeCKOe HCCJieAOBaHHe OKHCJIHTejlbHOií HMbl JJ-p Taicat, 111.—d-p UlucpHap, K.—d>a30Ad, A. d-p Eupo, )K. AB ropbi flaioT OTíeT o R0FL0B0M UHKJie KOMiuiencHbix xiiMHMecKHX, öaKTepojioniHecKHx H 6H0Ji0rimecKHx nccjieAOBamtii, RIPOBEAEHHBIX AJ\H OAHOÍÍ OKHCJLHTEJIBHOH HMM. BbiJio HMH onpeaejieHO, HTO SKCiuiyaTanmo OMHCTHOH CTaHUHH CTOHHblX BOfl II OKHCJlHTejIbHOH HMbI Hejlb3a CHI1Tarb y/ioBjieTBopiiTejibHOH. XHMHiecKiie HccjieflOBaHiin ;iOKa3ajiii, HTO B OKHCJinxenbHOH flMe np0H30HflyT nponeccbi fleHHTpwjMKauHH. MSMEHEHHH noTpeöJieHHa KHCJIOpoaa H pacTBopeHHoro KHCJiopo^a CBHaaHbi c HeKOTopwMii aBapHHMH. B OTHOUICHHH KoatjmmieHTa none3Horo «eiíCTBHH He HaiUJlH pa3HHUY He B XOfle JieTHHX H 3HMHHX iiccJieflOBaHHH. ABTopu yKa3biBaioT Ha TO, MTO coflepwaHiie pacTBopeHHoro Kiicjiopo.ua B CTOIHOM BOAC, BbiTeKalomeü H3 BTOpilMHOrO OTCTOiÍHHKa HBJIHCTCH 3HaMHTeJlbHblM. C TOIKH 3peHHH GaKTepiiojiornii ÖMJT noJiy^eH xopouihíí K03(JtHnneHT nojie3Horo fleöCTBHH. (95—99%). B mié OKHCJlHTejIbHOH HMbl JIMLUb OflHH pa3 HaiUJlH, IipHMHHHIOmiie ymepöbi, őaKTepnn. Ilpii noMomn 6nonorHqecKHx iiccjieflOBaHiiti onpeaejmjiH 6ii0neH03 CTOMHOÜ BOÁM, HaxoAHinewcsi B oKHCjuiTejibHoií MMC, ii Bbirenaiomeií 113 BTOpuMHoro OTCTOHHHKa. BbiJio raioxe onpeaeneHO, MTO noCjiexíOBaTejibHaa pem-ipKyjiHUHH II cncTeMaTi-mHa>i peuiipKyjiHmw MJia 6jiaronpn>iTHbie c TOMKH 3peHHH ÖHOJioriileCKOIÍ 0MHCTKH. B UejlflX BblflCHeHIIfl ApyrHX BonpocoB cmiTaiOT HeoöxoAHMbiM H3yneHHe aHajiorn lmbix oöopyfloBaHiiü. Hygienische Untersuehung von Oxydationsgraben Dr. Takács, S.—dr. Schiefner, K.—Fázold, Á.— dr. fii ró. Zs. Die Verfasser berichten über die Ergebnisse delein Jahr lang durchgeführten komplexen chemisehen, bakteriologischen und biologisehen Unteruschung eines Oxydationsgrabens. Sie habén festgestellt, dass die Betriebsführung der Abwasserkláranlage und des Oxydationsgrabens nicht als entsprechend betrachtet werden kann. Die chemisehen Untersuchungen habén bestátigt, dass im Oxydat.ionsgraben eine Denitrifikation vor sich geht. Die Anderungen des Sauerstoffverbrauchs und des gelösten Sauerstoffs, waren mit Betriebsstörungen im Zusammenhang. Im Verlauf der Winter- und Sommeruntersuchungen fanden sie bezüglich Wirkungsgrad keinen nennenswerten Unterschied. Sie weisen darauf Ilin, dass der gelöste Sauerstoffgehalt des aus dem Nachklarbecken herausfliessenden Abwassers bedeutend ist. Aus bakteriologischem Gesichtspunkt war der Wirkungsgrad áusserst gut (95—99%). Aus dem Schlamm des Oxydationsgrabens habén sie Krankheitserreger, Wurmeier nur einmal nachgewiesen. Mit biologisehen Untersuchungen wurde die Biozánose der rohen, im Oxydationsgraben befindlichen und aus dem Nachklárbecken abliessenden Abwassers bestimmt. Es wurde festgestellt, dass die regelmássige und fortlaufende Rezirkulation des Schlammes aus der Sicht. der biologisehen Reinigung günstig ist. Es wird als notwendig betrachtet, zwecks Klárung der sich erhebenden Fragen, iihnliche Einrichtungen auch weiterhin zu untersuchen.
