Hidrológiai Közlöny 1967 (47. évfolyam)

2. szám - Egyesületi és műszaki hírek

94 Hidrológiai Közlöny 1967. 2. sz. Gáspár J.: A tározók létesítése a beruházás vízjogi előkészítését teljessé és ezáltal az eljárást egyszerűbbé és gyorsabbá tehetik. Ezeket a rendelkezéseket azonban a gyakorlatban a tervezők — sajnos — sokszor nem méltatják kellő figyelemre. Ennek a következménye azután az, hogy olyan esetben is, amikor a tervek esztétikailag kifogástalanok, műszakilag jók, a tervezésre vonatkozó előírásoknak teljesen megfelelnek, a kötelező típusterveket és szabványokat pontosan és jól alkalmazzák, mégis azt kell mondanunk, hogy hiányosak; mert a tervező nem gondolt azoknak az adatoknak, okmányoknak, hatósági és egyéb engedélyeknek a szolgáltatására, amelyekkel a beruházás vízjogi előkészítését is teljessé tehette volna. A leggyakoribb hiányosságok a következők: — a létesítmény által elfoglalt vagy érintett terület feletti rendelkezési jog dokumentálásának elhanyagolása, — a mezőgazdasági művelés alatt álló terület kivonásához szükséges engedély megszerzése, — más állami- vagy szakigazgatási szerv gondjaira bízott érdek érintése esetén az illetékes szerv állásfoglalásának beszerzése, — gyakran a dokumentáció még azt a személyt (szervet) sem nevezi meg egyértelműen, aki a létesítmény beruházója, tehát a létesítésre kórt vízjogi engedély kedvezményezettje, vagyis az engedélyes lesz. Ezek az apróságoknak tűnő hiányosságok igen sokszor okoznak nehezen elhárítható akadályokat, sőt nem egyszer teljesen meg is hiúsíthatják az eljárás sikerét ott, ahol az idegen területre tervezett beruházás részére szükséges területet annak gazdája nem hajlandó átengedni, kisajátítás pedig nem rendelhető el, vagy ott, ahol az igénybe venni szándékolt területnek mezőgazdasági művelés alól való kivonását az illetékes hatóság nem engedélyezi. Az is okozhat végül elháríthatatlan nehézségeket, hogy a tervezett megoldást a gondjaira bízott érdek védelmére hivatott szerv (Közúti Igazgatóság, természetvédelmi tanács, a közegészségügyi szervek stb.) nem tette magáévá. A beruházások, speciálisan pedig a tározók közigazgatási és vízjogi előkészítésének csak akkor tehetünk mindenben eleget, ha egyrészt pontosan eleget teszünk a jogszabályi rendelkezéseknek, másrészt pedig élünk azokkal a lehetőségekkel, amelyeket az eljáró szervek részére a törvényes rendelkezések biztosítanak. Ezért fontos, hogy mindazoknak a szerveknek a dolgozói, akiknek a tározók létesítésének előkészítése során akár a beruházások és felújítások rendjéről szóló törvényes rendelkezések, akár a vízügyről szóló jogszabályok alkalmazása terén teendőjük van: pontosan ismerjék és alkalmazzák a vonatkozó jogszabályok rendelkezéseit. (Folytatás a 89. oldalról) A Tisza-kutatás eddigi tevékenyéségének kiemelkedőbb mozzanatai A Magyar Tudományos Akadémiai Hidrobiológiái Főbizottsága 1955 decemberében Szegeden dr. Kolosvárg Gábor professzor elnökletével „Tisza Bizottság"-ot létesített a Tisza kutatás komplex tervének szakmai előkészítésére. Ezt követte 1956-ban az első, majd 1957-ben a második Tisza kutató expedíció megszervezése, majd 1957. november 30-án a Tiszakutató Bizottság megalakulása. A szervezett Tisza-kutatás az ún. „Tisza expedíciókkal" indult meg. Ezek az expedíciók a kutatók nagyobb csoportjait mozgató gyűjtő- és megfigyelő utak voltak, amelyeket a vízügyi szervek támogatásával, vízijárművein bonyolítottak le. Az I. Tisza expedícióról, az első nagyobb szabású tiszai gyűjtő- és tanulmányútról annak idején dr. Maucha Rezső, a Magyar Hidrológiai Társaság Limnológiai Szakosztályának elnöki minőségében adott előzetes tájékoztatást. Magát az expedíciót is a Limnológiai Szakosztály szervezte, és az 1956. július 9 és 13-a között vontatott uszályon a Tiszabe.cs—Tiszafüred mederszakaszt járta be 19, zömmel b'ológus ós meteorológus kutató részvételével. A megtett úthoz a támogatást a nyíregyházi, miskolci és szegedi Vízügyi Igazgatóságok nyújtották. Szegedi vízügyi szakemberek (Forgó László igazgató, Dévény István MHT helyi csoport, elnök) az expedíción is résztvettek és vízügyi vonat kozású előadásokat is tartottak. A II. Tisza expedíció 1957. július 19 és 27 között a Tiszafüred—Csongrád—Szeged közötti folyó szakaszt járta be vontatott tanyahajóval. Az út szervezését a Magyar Hidrológiai Társaság Szegedi Csoportja és a Szegedi Tudományegyetem Állatrendszertani Intézete közösen végezték. A résztvevők zöme szegedi biológus volt. Az utat a szolnoki és a szegedi Vízügyi Igazgatóság támogatása tette lehetővé. A III. Tisza expedíció 1958. május 10. és 17-e között a vásárosnaményi mederszakasz részletes potarnobiológiai vizsgálatával foglalkozott. Ennek az útnak a szervezését már az időközben megalakult Tiazakutató Bizottság végezte, és 1958-tól kezdve minden tiszai kutatóút a Bizottság irányításával bonyolódik le. 1958-ban a kutatásban 7 szegedi, és 1 budapesti kutató vett részt. Ez a kutatóút már mintegy átmenetet képezett az expedíciók ós a későbbi munkacsoportos kutatási forma között. A IV. Tisza-expedíció 1958. július 18. és 19. között a Szolnok—Csongrád közötti mederszakasz potamobiológiai kutatását tűzte ki céljául. A kutatóúthoz a szolnoki Vízügyi Igazgatóság adott vontatót és tanyahajót. A résztvevők közül 21 szegedi biológus volt, 1 tihanyi, 2 budapesti biológus ós 1 szolnoki régész. 1959-től kezdve a további kutatás munkacsoportokban folyt. A munkacsoportok összefogták az azonos vagy hasonló metodikával dolgozó kutatókat. A limnológiai, a vízszegélyi és a hullámtéri munkacsoport 1959-ben különült el egymástól ós azóta önállóan végzik munkájukat. Megindult a halászó munkacsoport tevékenysége is, ós legújabban, 1963 óta benthosz vizsgáló munkacsoport is működik. Az 1957. november 30-án a szegedi Tiszakutató Napon résztvevők által megválasztott Tiszakutató Bizottság (dr. Kolosváry Gábor elnök, dr. Megyeri János elnökhelyettes, dr. Uherkovicfi Gábor titkár, dr. Beretzk Péter és dr. Horváth Andor tagok) 1958. január 10-én tartotta első, alakuló ülését az akadémiai megerősítés után. A Bizottság a Tisza kutatás elvi és gyakorlati kérdéseinek megalapozása után főleg az éves és távlati tervek elkészítésével, majd az alakulóban levő Tiszakutató Állomással és a kutatások fejlesztési lehetőségeinek megteremtésével foglalkozott. A Magyar Hidrológiai Társaság 1949-ben már megvitatott egy olyan tartalmú emlékiratot, amely egy Dunakutató Intézet létrehozása mellett szorgalmazta egy Tiszakutató Intézet létrehozását is. Az emlékiratot többek között dr. Dudich Endre és dr. Maucha Rezső javaslatainak felhasználásával ifj. dr. Szabó Zoltán állította össze. 1957-ben a Magyar Tudományos Akadémia Biológiai Csoportja a Szegedi Tudományegyetem Állatrendszertani Intézete mellett akadémiai kutatórészlegként a Tiszakutató Részleget létesítette először egy, majd két t udományos munkatársi hellyel. Ezt a kutatórészleget Tiszakutató Állomásnak is nevezik. Természetesen a Tiszakutató Állomás részletes kifejlesztése még megoldandó feladat. (Folytatás a 99. oldalon)