Hidrológiai Közlöny 1967 (47. évfolyam)

2. szám - Beszámoló a Magyar Hidrológiai Társaság 1966. március 1-én tartott, az 1965. évet záró 49. taggyűlésről

95 Hidrológiai Közlöny 1967. 2. sz. Beszámoló Beszámoló a Magyar Hidrológiai Társaság 19(56. március 1-én tartott, az 1965. évet záró -19. taggyűléséről (Készült az ülés jegyzőkönyve alapján) Az évzáró ülést dr. Vitális Sándor, a Magyar Hidrológiai Társaság elnöke nyitotta meg. Megnyitójában a következőket mondta: Az elmúlt évben ünnepeltük Hazánk felszabadulásának 20. évfordulóját. Ebből az alkalomból mai évzáró ülésünkön, úgy érzem, kötelességet teljesítek, amikor felidézem, hogy Társaságunk életéljen mit jelentett a felszabadulás, honnan indultunk el 1945-ben és hová jutottunk 20 év alatt. 1944. végén 366 tagunk volt, és talán érdemes megemlíteni, hogy ebből 344 fizető tag. Ezt az arányt azóta sem értük el. 1945. év elején még a háború tombolt fővárosunkban és amikor április 4-én a dicső szovjet hadsereg felszabadította hazánkat, hozzákezdtünk a romok eltakarításához. A nyár folyamán kezdtük összeszedni a romok alól irattárunkat, tagjaink szétszórt kartotéklapjait és augusztus 17-én megtartottuk első választmányi ülésünket, hét taggal. Szeptember hó 19-én 29. évzáró ülésünket és november 25-én első szakülésünket már 37 résztvevővel, majd december 27-én második szakülésünket tartottuk. 1946-ban már megindul a rendszeres munka és az óv folyamán egy évzáró, 10 választmányi és 10 szakülést tartottunk. A rendszeres munka beindítása az év első felében az infláció miatt súlyos nehézségbe ütközött. 1945-ben a semmiből indítottuk Társaságunkat, illetve akkor még szakosztályunkat, kizárólag kevésszámú, de önzetlen tagtársunk segítségével. De mindez nem zavarta szakmai munkánkat, folytattuk évtizedes propagandánkat, az ország vízellátásáért és az Országos Vízgazdálkodási Hivatal felállításáért. Jellemző, hogy 1946-ban a szaküléseinken elhangzott 21 előadás közül 9 előadás az ország ivóvízellátásának megjavításával, illetve az országos vízgazdálkodás egységes megszervezésével foglalkozott. 1946. évi Közlönyünk még a régi formátumban jelent meg, 140 oldal terjedelemben, 15 elhangzott szakelőadás és 4 nekrológ közlésével. Nem szándékozom tovább részletezni Társaságunk fejlődését, hanem röviden érzékeltetném, hogy 20 év után hová jutottunk. Társaságunknak ma 1890 tagja van, hat szakosztálya, két szakcsoportja Budapesten és 13 vidéki csoportja. Hidrológiai Közlönyünk nagy formátumban, rendszeresen havonta jelenik meg. Ha megnézzük az 1965. évi kötetét: 576 oldalon 77 tanulmány jelent meg, melyek közül főleg vízellátás, vízépítés, vízkémia, öntözés, meteorológia, vízgazdálkodás, hidrológia, hidrogeológiai, limnológia, balneológia, hidraulika és szennyvíztisztítási témákkal foglalkoznak a tanulmányok. Az ötödik évfolyamába lépett Hidrológiai Tájékoztató 1965-ben 131 oldalon 54 tanulmányt közöl, főleg hazai vonatkozású hidrológiai témákról. Azt hiszem, hogy a felhozott számszerű adatokkal eléggé bemutattam a felszabadulás utáni 20 év hatalmas méretű fejlődését. Ezt a 20 év előtt el sem képzelt nagy fejlődést elsősorban annak köszönhetjük, hogy Népköztársaságunk a MTESZ-en át Társaságunk zavartalan működéséhez, Hidrológiai Közlönyünk, Tájékoztatónk folyamatos megjelenéséhez rendelkezésre bocsátotta és bocsátja a 20 év előtt sohasem remélt anyagi támogatást. Ügy érzem, hogy az alapítók, főleg Bogdánfy Ödön iránymutatása alapján helyesen működünk tovább, és iparkodunk Társaságunk munkáját úgy irányítani, hogy mindig az egész Népgazdaságot legjobban érdeklő tudományos és gazdasági kérdésekkel foglalkozzunk és ezzel a Társaságunk részére bocsátott anyagi támogatásnak megfelel ö ellenértéket adjunk. Amint már vázoltam, 1945— 46-ban folytattuk több évtizedes szakmai propagandánkat az Országos Vízgazdálkodási Hivatal felállításáért, amit a felszabadulás után el is értünk, mert 1948-ban létrehozták az Országos Vízgazdálkodási Hivatalt. Sajnos, az akkori vezetők rövidlátása 1950-ben a szépen fejlődő országos szervet megszüntette és az országos vízgazdálkodás ismét már nem is tudom hány tárca keretében oszlott meg. Társaságunk ezt nem vette tudomásul, ismét megindult a propaganda az országos szerv felállításáért. Fáradozásunkat siker koronázta, mert 1952-ben megalakult a VITUKI, majd 1953-ban az Országos Vízügyi Főigazgatóság. Végre megs/.ületett több évtizedes vágyálmunk és az ország vízügyei egy legfelső szerv irányítása alá kerültek. Az új hivatal élére 10 ével ezelőtt olyan tagtársunk került, aki hallatlan energiával, bámulatos munkabírással, kitűnő szervezőkészséggel és nem utolsó sorban helyes politikai előrelátással megszervezi az országos vízgazdálkodást. Ma már nyugodtan elmondhatjuk, hogy az OVF és az alá tartozó 12 területi szervezet méltó reprezentánsa az országos vízgazdálkodásnak. Társaságunk kezdeményezésére indult el az első országos vízgazdálkodási keretterv készítése. Az OVF irányításával több éves munkával elkészültek a területi kerettervek, ezek összesítésével az Országos Vízgazdálkodási Keretterv, mely hosszú távlatban kijelöli a teendőket. Az Országos Kerettervet a múlt évben kormányzatunk is jóvá hagyta, és annak finomítása a tudomány folytonos fejlődése alapján. Társaságunk egyik fontos jövőbeni feladata lesz. Tudományos egyesület lévén, mégis úgy érzem, hogy ezen a téren kell lemérnem nagyon röviden fejlődésünket. A VITUKI az eltelt 14 év alatt a hidrológiai kutatás fellegvára lett. Ma már kitűnően felszerelt nagy laboratóriuma, 10 kísérleti területe, illetve kutató, észlelő állomása van. Jelentős kutatómunka folyik a jósvafői kutatóállomáson, az ÉKME két Vízépítéstani Tanszékén, ahol ma már öt egyetemi tanár irányítja a vízimérnökök oktatását és a laboratóriumokban a kutatómunkát. Sorolhatnám tovább a többi kutatóintézetet, tervező vállalatot, ahol tudományos kutatást is végeznek. A legnagyobb öröm számunkra, hogy ezekben az intézményekben a tudományos kutatást és gyakorlati munkát is nagyrészt Társaságunk tag-