Hidrológiai Közlöny 1967 (47. évfolyam)

2. szám - Gáspár János: A tározók létesítésének államigazgatási előkészítése

Gáspár J.: A tározók létesítése Hidrológiai Közlöny 1967. 2. sz. 91 Az,állóeszköz fogalmát, a Vhr. 4. §.-a így határozza meg: „ Állóeszköz a társadalom termelési ós egyéb szükségleteinek kielégítésére szolgáló az a vagyontárgy, amelynek elhasználódási ideje rendeltetésszerű használat mellett egy évnél hosszabb, beszerzési értéke az 1000 forintot meghaladja ós amely külön rendelkezés alapján nem minősül fjgyóeszköznek, továbbá mindaz a vagyontárgy, amelyet a pénzügyminiszter állóeszközzé minősített és amelyet a velük rendelkező szerveknél állóeszközként kell nyilvántartani." Tárgyi vonatkozásban tehát — amikor beruházásról és felújításról beszélünk —, általánosságban ez a meghatározás szolgáljon útmutatóul. A beruházások és felújítások előkészítése szempontjából a Kódex a beruházások között több szempontból tesz megkülönböztetést. (Pl. alapberuházás, járulékos vagy kapcsolódó beruházás, termelő jellegű, vagy nem termelő jellegű, értékhatár szerint csoportosított beruházás, valamint területigénnyel járó vagy olyan beruházás, amelynek létesítése területigénnyel nem jár stb.) E megkülönböztetések mindegyike kihat az előkészítés módjára is. Tárgykörünk szempontjából elegendő, ha beruházások két utolsó csoportosítását vesszük közelebbről szemügyre, miután ez a megkülönböztetés jut legélesebben kifejezésre a tározók építésének jogi előkészítésében. Alanyi vonatkozásban pedig a R. 1. §-a igazít el. Ez meghatározza azokat a személyeket — éspedig kizárólagosan jogi személyeket —, amelyeknek beruházási tevékenysége a beruházás rendjét szabályozó jogszabályok hatálya alá esik; függetlenül attól, hogy a beruházás költségeit milyen pénzforrásból fedezik. 2.2 A beruházásban érdekelt szervek A beruházási tevékenységnek az előkészítése és végrehajtása során a beruházón kívül szerepet játszó szervek közül — az Országos Tervhivatal a távlati és éves népgazdasági tervek kidolgozása során, az arányos fejlődés érdekében, a beruházások népgazdasági összhangjának biztosításáért és a tervek anyagiműszaki megalapozásáért legfelsőbb hatáskörben döntő és ezért felelős szerv; — az ún. irányító hatóságok a beruházó és a Tervhivatal között helyezkednek el. Ezeknek a beruházás előkészítésében szintén jelentős szerepük van és a kezdeményezett beruházás szükségeségéért a felelősséget is ők viselik. E szervek a R. 1. §-ának meghatározása szerint a minisztériumok és egyéb országos hatáskörű szervek (pl. Országos Vízügyi Főigazgatóság), továbbá a megyei, fővárosi, megyei jogú városi tanácsok. 2.3 Beruházási értékhatárok A beruházási értékhatárokat a Kódex „A" jelű melléklete irányító hatóságonként és ezen belül szakágazatokra bontva állapítja meg. Az Országos Vízügyi Főigazgatóság tevékenysége alá tartozó beruházások értékhatára 10 millió forint. Itt fel kell hívnunk a figyelmet arra, hogy miként a többi irányító hatóságra megállapított értékhatár, úgy ez is csak akkor irányadó, ha az irányító hatóság a saját alapvető tevékenységi körébe tartozó önálló beruházást — az OVF tehát vízgazdálkodási beruházást — valósít meg. Ezek a Vhr. 5. § (4) bekezdése értelmében az árvízmentesítós, belvízrendezés, folyamszabályozás, vízfolyásrendezós, mezőgazdasági vízhasznosítás, ivó- ós ipari vízellátás, szennyvízelvezetés ós kezelés, csatornázás, vízerőhasznosítás állóeszközeinek fejlesztését szolgáló beruházások. Ha a beruházás nem az OVF alapvető tevékenységi körébe tartozó önálló beruházás, hanem inás irányító hatóság alapvető tevékenységi körébe tartozó állóeszköz növelését, vagy fejlesztését szolgálja, akkor az alapvető tevékenységi körben illetékes másik irányító hatóságra megállapított értékhatárt kell alkalmazni, feltéve, hogy ez az értékhatár alacsonyabb, mint a beruházást irányító hatóságára megállapított értékhatár. E szabály alkalmazása körében éppen a tározók létesítése esetében fogunk gyakran találkozni azzal az esettel, amikor a Földművelésügyi Minisztérium vagy az Állami Gazdaságok Igazgatósága, mint országos hatáskörű szerv irányítása alá eső mezőgazdálkodást folytató szervek beruházásából létesülő tározókról van szó, amelyeknek értékhatára nem 10 millió, hanem csupán 5 millió forint lesz. Ugyancsak 5 millió Ft lesz pl. az olyan víztározó értékhatára is, amely a megyei, vagy megyei jogú városi tanácsok alapvető tevékenységi körébe tartozó vízellátási célból, tanácsi beruházásból létesül. A tározók létesítésének közigazgatási és vízjogi előkészítése Tanulmányunkban a tározók létesítésével kapcsolatos gazdasági, műszaki-tudományos ós pénzügyi vonatkozású kérdéseket — minthogy ezek nem tárgyai vizsgálódásainknak — figyelmen kívül hagyjuk. 3.1 A beruházás kezdeményezése Valamely beruházás megvalósításának első lépése, hogy a létesítmény " megvalósításának anyagi és műszaki megalapozottsága, a népgazdasági célkitűzések megvalósítása érdekében, a népgazdasági tervben megállapíttassék; más szóval, hogy a beruházás a népgazdasági tervben szerepeljen. Ezen a ponton jut azután kifejezésre a beruházások értékhatár szerint csoportosított megkülönböztetése. Ugyanis — az ún. értékhatár feletti beruházásokat a népgazdasági tervben tételenként, míg — az értékhatár alatti beruházásokat a népgazdasági tervben irányító hatóságonként és szakágazatonként egy összegben kell megtervezni. Ezeken kívül vannak még az ún. célcsoportokba tartozó beruházások, amelyek a népgazdasági tervben hatóságonként és célcsoportonként egyösszegben tervezendők meg. (A beruházási célcsoportokat, irányító főhatóságonként a Kódex 2. számú melléklete tartalmazza.) A beruházási és felújítási tevékenységet —, ha jogszabály vagy az irányító hatóság másként nem rendelkezik —, az állóeszköz üzemeltetője (beruházó, felújító) látja el. Mivel azonban az állóeszköz üzemeltetője csak engedélyezett beruházást eszközölhet, látnunk kell a két pólus (a Tervhivatal és a beruházó) között lejátszódó engedélyezési folyamatot is. Gyakorlatilag elképzelhetetlen, hogy az Országos Tervhivatal saját apparátusával mérje fel azokat a gazdasági, helyi és műszaki előfeltételeket, amelyek a beruházást indokolttá teszik. Ez természetesen a gyakorlatban nem is így történik. Viszont a Kódexnek az a rendelkezése, hogy csak engedélyezett beruházás valósítható meg, kizárja azt, hogy a beruházást a beruházó saját maga határozhassa el, tervezze, vagy terveztesse