Hidrológiai Közlöny 1967 (47. évfolyam)

12. szám - Dr. Kernács Sándor: A vízminőségvédelem közgazdasági vonatkozásai

568 Hidrológiai Közlöny 1967. 12. sz. Dr. Kernács S.: Közgazdasági vonatkozások Az ipar évről évre több vizet fogyaszt. A lakosság növekvő ipari szükségleteinek kielégítése a hagyományos iparágak kapacitásának jelentős fejlesztését és új iparágak kiépítését teszi szükségessé. Az ipar vízigényének várható alakulásáról fogalmat alkothatunk, ha figyelembe vesszük azt, hogy 1 kg selyem előállításához 1000 liter, 5 liter ásványolaj kezeléséhez 900 liter és 1 kg papír feldolgozásához 200 liter vízre van szükség. 1 tonna acél gyártása ma 10 m

3 vizet igényel a korábbi 300— 400 m

3-rel szemben. Ez a példa is mutatja, hogy az ipari technológiák területén még sok lehetőség kínálkozik az eddiginél hatékonyabb vízfelhasználásra és a szennyeződések mértékének csökkentésére. Egy korszerű településen élő városi lakos személyes vízhasználata a közszolgáltatásokkal együtt a jövőben évenként átlagosan 120—150 m

3-re tehető. A társadalom-gazdasági tevékenységek a vízfogyasztás növekedésével arányosan termelik a szennyvizeket is. .Mivel azonban a szennyvíztisztító kapacitás a vízfogyasztás, illetve a keletkező szennyvizek mennyiségéhez képest világszerte elmaradott, a szennyvíztisztítás társadalmi költségeinek növekedése a vízfogyasztás növekedésénél jóval nagyobb arányú lesz. A vizek szennyeződésének várható növekedéséből adódó veszélyes helyzet további és világméreteket öltő kiszélesedésének megakadályozása világszerte nemzetközi együttműködést sürget. Az intézkedések nem korlátozódhatnak egy-egy ország területére. Sem a felszíni, sem a talajvizek nem állanak meg az államok határainál. Minden ország függő viszonyba kerül vízszükségletének beszerzésénél a vízgyűjtő terület felső szakaszán elhelyezkedőországokkal. Éppen ezért Európában, ahol a vízrendszerek vízgyűjtői túlnyúlnak az országok politikai határain, a vizek szennyezése és minőségének védelme egész folyórendszereket érint, ezért már nem tekinthető szorosan véve egy-egy ország belügyének, hanem Európa egész népességének közös ügye. A vizek minőségének védelme ezért csak egy-egy vízgyűjtő egész földrajzi területére kiterjedően nemzetközi együttműködés keretei között valósítható meg és vezethet sikerre. A KGST a vízgazdálkodás egyre növekvő népgazdasági és nemzetközi jelentőségét felismerve, a vizek tisztaságának megőrzése érdekében, XIV. ülésszakán határozatot hozott, a tagállamok közötti együttműködésre vonatkozó megállapodások alapelveinek kidolgozására. A kidolgozott alapelveket a KGST végrehajtó bizottsága 1963. február 3-án tartott IV. ülésén jóváhagyta. E megegyezés biztosítja a tagállamok vízgazdálkodási terveinek egységes szempontok és az általános érdekek szerint történő egyeztetését, illetve a tagállamok ilyen irányú együttműködését. A vízfogyasztás évi mennyisége hazánkban már meghaladja a 4,1 milliárd m

3-t, melyből mintegy 2,1 milliárd m

3 az ipar, 1,7 a mezőgazdaság és 0,3 a lakosság céljait szolgálja. Az egy lakosra jutó évi átlagos vízfogyasztás mennyisége pedig valamivel több mint 400 m

3. Ma az ország lakosságának 45%-a részesül közműves vízellátásban és mintegy 25%-a él közüzemi csatornahálózattal ellátott településekben. A háztartásokból a csatornahálózatba kibocsátott károsan szennyezett vizek évi mennyisége napjainkban mintegy 220 millió m

3-re tehető. Az e célra létesített berendezések kapacitása azonban a házi szennyvizeknek csupán mintegy 10%-át képes a szennyezéstől megtisztítani. Az ipari üzemek évenként hozzávetőleg 600 millió m

3 károsan szennyezett vizet bocsátanak ki, ennek azonban megközelítően csak 40%-át képesek saját berendezéseikkel az előírásoknak megfelelően megtisztítani. Ma már a mezőgazdaság is jelentős mennyiségű szennyező anyagot (növényvédő, gyom, rovar és más kártevőket irtó vegyi anyagot, a gépesítés következtében különböző szénhidrogéneket stb.) juttat a vízfolyásokba. Az ipar, a háztartások és a mezőgazdaság által évenként kibocsájtott és károsan szennyezett vizek mennyisége napjainkban megközelíti a 900 millió m

3-t, melyből a tisztító berendezések hozzávetőlegesen 400 millióm

3 megtisztítására képesek. A folyókba zúduló szennyezett vizek mennyisége tehát megközelíti az évi 500 millió m

3-t. A vízhasználat mennyiségének növekedésével világszerte, így hazánkban is nő a vizek elszennyeződésének veszélye. Az oxigénfogyasztás alapján folyószakaszainknak csak 32%-a mondható tisztának. A vízfolyások általános szennyezettségét tekintve a Sajó, a Kapós, a Mura, a Pécsi víz, a Nádor-csatorna és még néhány kisebb vízfolyás minőségének állapota aggasztó. Kormányzatunk támogatásával a vízügyi szolgálat az elmúlt 10 évben hatalmas küzdelmet folytatott a vizek minőségének megvédése érdekében. Ennek következtébenaz ipari és közületi szennyvíztisztító berendezések állóeszközeinek bttó. értéke közel 5 milliárd Ft-ra növekedett, a szennyvíztisztítás évi üzemi kiadásai pedig meghaladják az 1 milliárd Ft-ot. Vizeink minőségének védelméről — nemzetközi viszonylatban is korszerű — Vízügyi Törvényünk rendelkezik. Meghatározza a vizek minőségvédelme érdekében követendő eljárások rendjét és bírságok kivetésével sújtja azok megszegőit. A vizek minőségének megóvása felett a Vízminőségi Felügyelet őrködik. A fejlődés trendje, hogy korszerűen képzett személyzet lássa el a szennyvíztisztítás hétköznapi operatív teendőit is. A vízminőségvédelem jövőjének korszerű megalapozását a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet Vízminőségi Osztályán is számos kutató készíti elő. Államunk anyagi erejétől telhetően mindent megtesz annak érdekében, hogy a vízkészleteket megóvja a káros szennyeződéstől. Vízügyi szerveink áldozatos munkája azonban nem minden esetben talál kielégítő megértésre a vizet szennyező népgazdasági ágak üzemei részéről. Bizonyítja ezt az a körülmény is, hogy a kivetett szennyvízbírságok összege még ma is eléri az évi 30—40

2millió Ft-ot. A vízszennyezés okozta károk értéke is igen jelentős, ha számításba vesszük a szennyezett vizek használat előtti megtisztításának többletköltségeit, a halállományt ért legutóbbi veszteségeket és más károsodásokat.