Hidrológiai Közlöny 1967 (47. évfolyam)
12. szám - Dr. Kernács Sándor: A vízminőségvédelem közgazdasági vonatkozásai
Dr. Kernács S.: Közgazdasági vonatkozások Hidrológiai Közlöny 1967. 12. sz. 567 A fejlett iparú nyugati tőkés országok többségében, a vízminőségvédelem közérdekű jelentősége miatt, az állam igen számottevő anyagi támogatással ösztönzi és segíti azokat a közületeket, intézményeket és magánvállalkozókat, akik különböző tevékenységeik során keletkezett szennyvizek elvezetésére és tisztítására berendezéseket létesítenek. A közműveknek emellett megengedik azt, hogy a szennyvizek elvezetése, illetve tisztítása miatt szükséges költségekkel a lakosságot vagy az ipart részben, vagy egészében megterheljék. Európában a Német Szövetségi Köztársaság az, ahol a vizek szennyeződése a legnagyobb mértékű. Ma már az országban eredő ós azon áthaladó csaknem valamennyi vízfolyás károsan szennyezett, vízkészletét csak különböző fokú tisztítás után lehet lakossági vagy ipari célokra igénybe venni. Vannak olyan folyószakaszok, amelyeknek vizei az ismert technológiák alkalmazásával, sem az ipar, sem a mezőgazdaság, sem a lakosság céljaira a gazdaságosság igényeit kielégítően már nem tisztíthatók. A Rajna és a Ruhr vízgyűjtőjében a nagyobb folyók élővilága csaknem teljesen kipusztult. A vízfolyások nagyobb hányadának vizei szennyezettségük miatt üdülés és fürdés céljára sem használhatók. A vizek szennyeződéséből keletkezett gazdasági károk értéke szinte felbecsülhetetlen. A szennyeződés további fokozódása már a gazdasági fejlődés ütemére is kihat. A vizek minőségének megvédésére és a vízháztartás természetes egyensúlyának visszaállítására igen nagy méretű akció indult. Á vegyi eredetű szennyeződés csökkentése érdekében pl. törvényt hoztak, mely előírja, hogy a mosás és tisztítás céljára forgalomba hozható anionos tisztítószereknek legalább 80%-ban biodegradálódásra képesnek kell lenniök. A szennyvíztisztítás folyó üzemi kiadásain kívül, mely évről évre igan hatalmas összegeket emészt fel, a szennyvíztisztító kapacitás növelésére és a vízszennyeződés megelőzésére a következő öt évben 10 milliárd nyugatnémet márkát irányoztak elő. Ebből a lakossági és mezőgazdasági eredetű szennyvizek elleni védekezés céljaira 6 milliárd, az ipari eredetűekre pedig 4 milliárd nyugatnémet márka jutna. Ebből az összegből az ipar, a szennyezés megelőzését szolgáló berendezések létesítése esetén, 30 — 50%-os amortizációs támogatásban részesíthető. Franciaországban is jelentős összegeket fordítanak a vizek minőségének védelmére és a szennyezett vizek tisztítására, de itt az állam a költségek nagyobb hányadát a vízszennyezőkre hárítja. A svájci szövetségi államban a szennyvíztisztítás üzemi költségeit az állam a vízszennyező üzemektől és a lakosságtól díj formájában beszedi. A berendezések létesítésére, a szükséghez képest, visszatérítendő államkölcsönt is folyósít. A vízminőségvódelem társadalmi költségeinek nagyságára utal, hogy Svájcban 1966. január 1-én 178 szennyvíztisztító berendezés működött, mely 1,5 millió lakost látott el, további 68 berendezés építés alatt áll 2 millió lakost kiszolgáló kapacitással. Ezenkívül még 77 berendezés létesítésének tervei készültek el ugyancsak 2 millió lakost ellátó méretezéssel. Az új berendezések kapacitásának meghatározásánál a 2000-re várható népesség számát vették alapul. Ausztriában az iparvállalatokat 6 éves — alacsony 1,0—1,5%-os kamatozású — kölcsönben részesítik, abban az esetben, ha a szennyvíztisztítás céljait szolgáló berendezések költségeinek 75%-át maguk viselik. Belgiumban, Dániában, Franciaországban, Luxemburgban és Svédországban viszont az ipar — saját tisztító berendezések üzemeltetése után — az állam részéről semmilyen támogatásban vagy adókedvezményben nem részesül. Az Észak-Amerikai Egyesült Államokban is hatalmas erőfeszítéseket tesznek a vizek minőségvédelme érdekében. ,,A vizek tisztaságának helyreállítása" című törvényt 1966. november 3-án írta alá az Egyesült Államok elnöke. A kérdés jelentőségének nagyságát kifejezi •az a tény, hogy a törvény — az 1968—1971-ig terjedő időszakban — összesen 3,4 milliárd dollár szövetségi hitelt biztosít szennyvíztisztító berendezések létesítésére, melyből a létesítmények összes költségeinek 30%-a fedezhető. A szövetségi hozzájárulás összege 40%-ra növelhető ha az érdekelt állam a költségek 30%-át vállalja, s a kommunális szervek biztosítják a még fennmaradó 30 százalékot. Mintalétesítmények esetén a szövetségi hozzájárulásból az összes költségek 75%-a fedezhető. Az ipari üzemeknek saját szennyvíztisztító berendezések létesítése esetén a beruházási költségek 70%-a erejéig folyósítanak szövetségi hitelt, melynek maximális összege azonban nem haladhatja meg az 1 millió dollár értóket. Kutatási célokra pedig évenként 60 millió dollárt biztosítanak. A vizek minőségvédelmének fejlesztésére e négyéves időszakban a szövetségi állam, a tagállamok, a közületek és az ipar együttesen mintegy 12 milliárd dollár értékre tehető beruházást fordít a szövetségi hozzájárulás alapján számítva. Nagyságrendjét jól érzékelteti az a tény, hogy az Amerikai Egyesült Államok 1965-ben megközelítően ugyanekkora összeget fordított a vietnámi háború költségeire. E néhány számadat élesen megvilágítja a nyugati tőkés országokban néhány helyen már válságosra fordult helyzetet, melyet az ipari fejlődés és a könyörtelen verseny eredményezett. A rohanó ember nem tekintett előre, nem számolt az ipari fejlődés közvetett hatásaival. Az Európa Tanácsnak a víz szennyeződés kérdésével foglalkozó bizottsága ezzel kapcsolatban jelentésében a következőket állapítja meg: ,,Az ember vakon és féktelenül használja ki környezetét . Ezzel tönkreteszi a földet, megmérgezi a levegőt és beszennyezi a vizeket". A nyugati civilizáció embere a vízszenynyeződés várható következményei mérlegelésének elmulasztásáért ma igen jelentős összegű áldozatvállalásával bűnhődik és törekszik az elkövetett hibák helyreállítására. A vízminőségvédelem előrelátható közgazdasági kihatásai Vajon, milyenek a kilátásamk e tekintetben a jövőt illetően? A világ népességének száma a következő évezred első századának közepéig előreláthatóan megkétszereződik. Ha az egyes országok technikai és kulturális színvonala nem változna, akkor vízigénye is egyszerűen megkétszereződne. A társadalmak fejlődéstörvénye azonban azt mutatja, hogy valamennyi ország és társadalom, a fejlett és az elmaradott egyaránt, gyorsuló ütemben fejlődik és a népesség egyre nagyobb hányada tömörül városokba. Ez a folyamat állandóan növeli a társadalmak egy főre jutó vízszükségletét, ezért a népesség számszerű növekedésénél a vízigények jóval nagyobbarányú és ütemű növekedésével kell számolni. A fajlagos vízigények nagysága az országok éghajlati adottságaitól, gazdasági struktúrájától, ipari és társadalmi termelésének színvonalától függően eltérő. Franciaországban ma az egy főre jutó vízfogyasztás mennyisége már megközelíti az évi 600 m 3-t, beleértve a lakosság, az ipar és a mezőgazdaság vízhasználatát. Az Amerikai Egyesült Államokban egy lakosra évenként átlagosan 1200 m 3 víz jut. Az egy lakosra jutó vízfelhasználás évi átlaga 2000-ben előreláthatóan Franciaországban már eléri az 1200 m 3-t, az Amerikai Egyesült Államokban pedig az 1500 m 3-t.
