Hidrológiai Közlöny 1967 (47. évfolyam)

12. szám - Dr. Kernács Sándor: A vízminőségvédelem közgazdasági vonatkozásai

Dr. Kernács S.: Közgazdasági vonatkozások ír Hidrológiai Közlöny 1967. 12. sz. 565 ségét elveszítve kerül vissza a természet vízforgalmába. A szennyvizeknek csak jelentéktelen hányada folyik közvetlenül a vízbefogadó folyókba, vagy tavakba, ahol csekély aránya miatt felhígulva gyorsan elveszítheti szennyezettségét. A szennyvizek ezért még nem veszélyeztetik tartósan a vízkészletek minőségét, legfeljebb helyi problémákat okoznak. A század elején kezdődött ipari forradalom alapvetően megváltoztatta az emberek életviszonyait és ez jelentős mértékben kihatott a települési viszonyok alakulására is. A nyersanyagokban gazdag, vagy gazdaságilag kedvező elhelyezkedésű területeken szinte napról napra új munkalehetőségek, gyárak, ipartelepek létesülnek. A népesség az új munkalehetőségek felé áramlik, új települések épülnek, a régiek nagyrésze városokká fejlődik. A gyorsuló ütemű iparosodás és urbanizálódás, továbbá a technikai eszközök és a vegyianyagok használatának rohamos növekedése a társadalmakat előre nem látott feladatok megoldása elé állította. A civilizáció térhódítása hatalmas méretekben termelte az ipari és háztartási hulladékot, szennyvizet és füstöt, mely felhalmozódó tömege miatt a természetes tisztulási folyamatok keretei között megsemmisülni már nem tudott, s így a nagyobb településeket az életfeltételeket szenvnyező gócokká változtatta. Higiéniai és esztétikai, de közvetett kihatásai miatt gazdasági okokból is gondoskodni kellett a hulladékok és a szennyvizek intézményes eltakarításáról. Űjabban már sok helyen a levegő szennyezettsége is olyan méretűvé vált, hogy tisztaságának védelmét szervezetté kellett tenni. A szennyvizek elvezetésére létesített csatornahálózat, addig közvetlenül a talajba jutott, így a természetes úton megtisztuló szennyvizet is összegyűjtötte, s az állandóan növekvő mennyiségű háztartási szennyvizeket egyszerre és nagy tömegben zúdította befogadó élővizekbe. Korábban még csak a vízben könnyen oldódó organikus anyagokkal szennyezett háztartási szennyvizekbe egyre nagyobb mennyiségű nehezen vagy egyáltalában nem oldódó mosószerek és más vegyianyagok keveredtek. Az ipari termelés volumenének növekedése, ezen belül új iparágak keletkezése, a vas- és könnyűfém kohászat, a vegyi- és a műanyagipar, továbbá a szénhidrogének feldolgozásának kiszélesedése, ugrásszerűen megnövelte az ipar szennyvíz termelését. Az ipar évről évre nagyobb mennyiségű vegyi és mechanikai anyagokkal szennyezett vizet bocsát vissza a befogadóvizekbe. A mezőgazdaság a gépek, a műtrágyák és a különböző vegyi anyagok nagyarányú használata, továbbá vertikális integrálódása miatt, vízgyűjtők egész területére kiterjedően új vízszennyezőkként jelenik meg. A peszticidek használata veszélyezteti a vizek élővilágát, mely jelentős tényezője a vizek természetes tisztulásának. A lakótelepek, az ipari üzemek és a mezőgazdaság által együttesen termelt szennyező anyagok egyes erősen iparosodott nagy népsűrűségű országokban ma már olyan hatalmas mennyiségben kerülnek a befogadó vizekbe, hogy az fokozatosan eléri, sőt meg is haladja az élővízkészletek természetes regeneráló képességének határát és egész vízrendszerek vízkészleteit teszi használatra alkalmatlanná. Európa egyes, sűrűn lakott és iparilag fejlett területein a vízgazdálkodás helyzete az utolsó évtizedben kritikussá vált. Ez az állapot nemcsak a hasznosítható vízkészletek mennyiségét megközelítő vízigények, hanem jelentős mértékben a vizek minőségének romlása, azok szennyezettsége miatt következett be. Franciaország északi megyéiben, a Német Szövetségi Köztársaságban a Ruhr és a Rajna medencéjében, Belgiumban, Hollandiában, sőt újabban egyes svájci tavak vízgyűjtő területein is a vízszennyeződés olyan méreteket öltött, hogy a vízháztartás egyensúlyát felborulással fenyegeti, sőt magát a gazdasági fejlődést is veszélyezteti. A nyugat-európai vízgazdálkodás válságos helyzetét mutatja az is, hogy az EGB megbízásából az Európa Tanács külön bizottságot hívott össze a kérdés okainak feltárására és a megoldás lehetőségeinek tanulmányozására. A bizottság munkájának eredményéről készített, mintegy kétszáz szabvány oldal terjedelmű, beszámoló jelentését 1965. szeptember 14-én nyújtotta be. A beszámoló Európa élővizeinek szennyezettségével foglalkozik, kiemelve annak társadalomgazdasági vonatkozásait és lehetőségeket keres az Európa Tanács tagországai között — a vizek minőségvédelme érdekében — kialakítható együttműködésre. Bevezetőjében rámutat arra, hogy az európai folyók és tavak helyzete kritikussá vált. Az élővizek szennyezettsége olyan méreteket öltött, hogy csak együttes akcióval, a vízgyűjtő területek egészére kiterjedően lehet a fenyegető helyzeten változtatni. A lakosság, az ipar és a mezőgazdaság megromlott vízellátásának körülményeit csak az érdekelt országok közötti hosszúlejáratú együttműködés útján látja megjavíthatónak. Rámutat arra, hogy az elkövetkező 20 évben a vízigények megkétszereződésével lehet számolni, ami az eddig már kialakult kritikus helyzetet tovább fokozza, ezért a víz szennyeződés kérdésének megoldása nem tűr halasztást. A beszámoló három fő fejezetre tagozódik: Az első rész a tudományos, technikai és gazdasági szempontokat tárgyalja azok társadalomgazdasági vonatkozásainak tükrében. A második rész a víz szennyeződés megakadályozására vonatkozó törvényes és adminisztratív intézkedések rendszereit nemzeti és nemzetközi szinten foglalja össze. A harmadik rész a víz szennyeződés elleni szervezett védekezést elősegítő doktrínák kialakításának feltételeit tárgyalja. Befejezésként javasolja, hogy az Európa Tanács nemzetközi szervezet keretében koncepciókat ismertessen a víz szennyeződés megakadályozásának lehetőségeire, törvényes és adminisztratív lépéseket tegyen a fenyegető helyzet megváltoztatására, valamint tudományos és műszaki intézkedéseket foganatosítson a további szennyeződések megelőzésére.