Hidrológiai Közlöny 1967 (47. évfolyam)

12. szám - Dr. Kernács Sándor: A vízminőségvédelem közgazdasági vonatkozásai

Hidrológiai Közlöny 1967. 12. sz. 564 VÍZGAZDÁLKODÁS A vízminőségvédelem közgazdasági vonatkozásai Dr. K E R N Á C S SÁNDOR* A víz a földi élet nélkülözhetetlen eleme, melyet sem az élővilág, sem a társadalom-gazdaság ma még mással nem pótolhat. Víz az életet jelentő biológiai anyagcsere előfeltétele, annak elemi része ós közvetítője. Víz az élőszervezetek sejtállományának egyik legfontosabb építő eleme. Víz alkotja az emberek ós az állatok testállományának 50 — 60%-át, a növények szervezetének pedig 80 — 95%-át. Vizet használ az alkotó ember csaknem valamennyi társadalom-gazdasági, kulturális és egészségügyi tevékenységének ellátásához. Víz nélkül minden élet megszűnne a földön. A föld felületének 2/3-át víz borítja. A föld statikus vízkészletét a különböző — sokszor ellentmondó — számítások általában 1333 millió km

3-re becsülik, melynek 98%-a sósvíz. A fennmaradó édesvíz mennyisége 33,3 millió km

3, ebből 25,0 millió km

3 a poláris jégtakarókat alkotja, csak 8,32 millió km

3 jut a kontinensekre, 13 ezer km

3 pedig a föld légkörében mint pára, vagy jégkristály kering. A kontinenseken levő édesvíz-készletekből 8,0 millió km

3 a felszín alatt helyezkedik el, ebből a felső rétegekben levő talajvíz mintegy 150 ezer km

3. A felszíni vizek mennyisége pedig alig 320 ezer km

3-re tehető. Emberi használatra tehát — mai ismereteink szerint — a felszíni és a talajvizeknek megközelítően 500 ezer km

3-t kitevő tömege állhatna rendelkezésre. Gyakorlatilag azonban csak a dinamikus vízkészletek — évi átlagban 37 ezer km

3-re becsülhető — mennyiségét lehet folyamatosan igénybe venni anélkül, hogy a természet vízháztartását károsodás ne érné. A víz körforgása alakítja ki a természet vízháztartását, mely nemcsak a vízkészletek folyamatos és természetes regenerálódását biztosítja, hanem kölcsönhatásaival igen jelentős — ma még nem minden vonatkozásában ismert — tényezője az éghajlati viszonyok és ezáltal az életfeltételek alakulásának. A víz és a társadalmi íejlődés kapcsolata A természet vízforgalmában az élőszervezetek, közöttük az ember is, igen jelentős szerepet játszanak. Életműködésükhöz szükséges — összességében jelentős mennyiségű — vizet a természet készletéből vonják el és annak vízforgalmába bocsátják vissza. A felvett vízből igen keveset használnak el, csaknem egész mennyiségét visszaadják, de ásványi és organikus anyagokkal többé-kevésbé szennyezett állapotban. A vizet, természeti körülmények között az élőlények, vagy más tényezők által okozott szenynveződéstől, részben saját regeneráló képessége — mely körforgásából, valamint fizikai és kémiai tulajdonságaiból adódik —, részben a benne levő organizmusok folyamatosan megtisztítják és ezzel minőségének egyensúlyát állandóan fenntartják. A vízháztartásban kialakult természetes egyensúlyt világszerte, de elsősorban a nagy népsűrűségű fejlett ipari országokban az utolsó 100 évben bekövetkezett, nagyarányú technikai fejlődés és a világ népességének rohamos növekedése felborulással fenyegeti. * O. V. F. Központi Vízkészletgazdálkodási Felügyelőség, Budapest. A világ népessége, szaporodásának eddig trendjét alapul véve, a következő évezred első századának derekáig előreláthatóan megkétszereződik és meghaladja a 6 milliárdot. Az emberiségnek nemcsak számszerinti növekedése, hanem a technikai és a kulturális színvonal nagyarányú fejlődése miatt világszerte, így hazánkban is egyre nagyobb mennyiségű vízre van szüksége. A vízigények növekedésével együtt megváltozik a társadalmak vízhasználatának összetétele is. Az ember létfontosságú és higiéniai célú közvetlen vízhasználatának mennyiségét és növekedésének ütemét meghaladja a civilizációs igényének kielégítéséhez kapcsolódó közvetett, főként technikai és ipari rendeltetésű vízhasználata. A könnyen elérhető és közvetlenül felhasználható víznyerési lehetőségek száma korlátozott, meghatározott mennyiségű vízkészleteik fogynak, fajlagos terhelésük pedig rohamosan növekszik. A vízigények zavartalan és folyamatos kielégítésének biztosítása érdekében az emberiségnek évről évre újabb és egyre nehezebben kiaknázható vízkészleteket kell használatba venni, ami állandóan nagyobb anyagi megterhelést jelent. A természetben előforduló vízkészletek menynyisége korlátozott, területi és időbeni megoszlásuk egyenlőtlen, használatba vételük lehetőségei is eltérőek, ezért, valamint a társadalom vízigényének területileg differenciált — a vízkészletek elhelyezkedésével nem arányos — megjelenése miatt világszerte, így hazánkban is élesedik a feszültség a vízigények és a technika mindenkori fejlettségétől függően hasznosítható vízkészletek között. Ezt a feszültséget fokozza még az a körülmény is, hogy az emberiség városokba tömörülésének és az ipari termelés növekedésének hatására megváltozott életkörülményei miatt, vízhasználatával arányosan növekvő mennyiségű és állandóan nagyobb szennyezettségű vizet bocsát vissza a természet vízháztartásába. A vízkivétel és a különböző eredetű szennyvizek mennyiségének növekedése megváltoztat jaamederben hagyott, illetve az odaszenynyezetten visszavezetett vizek egymáshoz viszonyított arányát, ami kedvezőtlen irányba befolyásolja a vizek természetes tisztulási folyamatait. A vízszennyezés növekedése és minőségvédelme Századunkban megindult nagy iparosodás és urbanizálódás előtt, valamint még napjainkban is, az iparilag kevéssé fejlett és alacsony népsűrűségű országokban az emberek túlnyomó többsége kis lélekszámú, ritkán lakott településekben él, s csak kisebb hányada a városok lakója. A keletkező szennyvizek nagyobb része — még a városok többségében is — közvetlenül a talajba jut és ott a természetes tisztulási folyamatok során, szennyezett-